Bizonytalanságok

Fel ev van. En ilyenkorra faradok el minden tanevben.
Most is faradt vagyok es felek es bizonytalan vagyok.
Olvasom a gyerekek leveleit es fele annyira se rosszak,mint ahogy emlekeztem(ugy remlett mindenki utalja az eneket,de nem, csak kb.3-4 gyerek) es beszelnem kell a kollegammal is,mert a radarom jelezte,hogy kell es ha a biatorbagyi meg a kobanyai egy tanev valamire megtanitott,akkor arra biztosa ,hogy amint azt erzem,hogy beszelni kell, beszelni kell. Leulni a kollegaval es megbeszelni, mert kulonben isten tudja csak mi van.
Allandoan figyelem magamat,hogy min valtoztassak,mit tegyek,hogy elegendo legyek ide,mert ugy erzem keves vagyok. Nem vagyok eleg erdekes,eleg lelkes eleg jo, nincsenek varazskartyaim,mint az allami sulikban,nem tudok csodakat mutatni,nem vagyok kulonleges a gyerekeknek. A gyerekeknek,akikhez nem tudok ugy kotodni,ahogy szeretnek. Nem erzem,hogy ugy toltene a bent let,mint korabban. Es felek,minden reggel ugy megyek be,hogy vajon meg tudom-e csinalni,amit kitalaltam? Vajon megertik-e?
Mikor hibazom megint?
Mikor vesztem el az iranyitast ujra?
Miert nem tudok tobbet dicserni es kedvesebb lenni?
Miert erzem ugy,hogy el fogom veszteni ezt az egeszet es ott allok majd,hogy elcsesztem,megint.
Probalok figyelni. Figyelem a kollegaimat, a gyerekeket, a szuloket. Figyelem,hogyan tudnek hasznos tagja lenni ennek a kozossegnek,mert szeretnek ide tartozni. Szeretnem ha meg hosszu evekig dolgozhatnek itt.
De neha ugy erzem nem talalom a kozos nyelvet. Annyira mas vilag ez, mint az allami, annyira furcsa peldaul,hogy nem vagyok egyedul. Ha kerdezek valamit,akkor valaszolnak nekem.
Es kozben a delelottos tanitoi munka iszonyatosan maganyos dolog.
Hianyzik az,amikor kiultunk a padra delutan, vagy a folyosora es enekeltunk a kolleganommel es a gyerekekkel.
Szeretnek a gyerekekkel sokat enekelni,de valahogy nehezen megy. Pedig az utobbi idoben itthon is egyre tobbszor dudolgatok es az jo dolog.

Nem tudom a tel teszi-e vagy valami mas, de eletemben nem ereztem magam ennyire bizonytalanak. Es ez nem jo erzes. Frusztraltta tesz es veszekedosse Bokival es utalok vele veszekedni,mert faj neki.

Furcsa most minden. Mintha elvesztettem volna az iranyitast az eletem felett, mintha kicsusznanak a dolgok a kezembol.

Azon is gondolkodtam,hogy masok hogyan csinaljak,hogy naluk csend van az orakon. Annyira szeretnem tudni. Aztan rajottem,hogy en se vagyok csendes. Eleve hangosabban beszelek,hogy varom el a kolykoktol,hogy ok ne kiabaljanak,ha en kiabalok.
Hogy ne zizegjenek,ha en azt sugarzom magambol,hogy zizegek.
Jo volna csendesebbnek lenni
Nyugodtabbnak, megfontoltabbnak es osszeszedetebbnek, de az meg mar nem en lennek.

De azert legalabb a tanitasban megprobalom.

Valami rendszer kell,amibe kapaszkodhatom. Valami rutin.