Drága gyerekeim...

Jo regota figyelem a gyerekeket a barati koromben, a munkam soran, vagy csak ugy utkozben. A gyerekeket es a szuleiket.
Es feltem oket. Marmint a kolykoket.
Olyan szinten frusztraltak mar most is,hogy az valami remes. Es ehhez nem kell iskola sem.

Nem tudjak kezelni a kudarcot, ha valami nem tokeletes, a duhuket, ha veszitenek jatekban, ha nem ugy tortenik valami,ahogy szeretnek.

Utnek-vagnak, uvoltenek, kirohannak,megsertodnek, felhaborodnak, es azt latom rajtuk,hogy dobbenetes mennyisegu feszultseg van bennuk.

Pedig elvileg oket mar bekesen neveltek. Nekik mar nem azt mondtak,hogy ne csinald,hanem hogy fejezd be. Nekik mar mindent elmagyaraznak es megmagyaraznak.

Es ok megis kis riadt allatkent allnak,amikor valami nem a szajuk ize szerint tortenik. Van aki belazasodik,mert felevzaras jon, van aki akkor lesz rosszul,amikor kikapja a dolgozatat es 5 pontot vesztett a maximalisbol. Pedig eskuszom nem stresszeltem vele oket.

Probalom elkepzelni,hogy milyen lesz nekik kesobb, amikor felnonek. Milyenek lesznek kamasznak, mit tesznek majd,amikor nem szeretik oket viszont. Amikor valaki nem fogadja el oket.

Volt most hir a 12 eves kisfiu,aki szerelmi banattol lett ongyilkos.
12 evesen. Ongyilkos.
Ez szerintem borzaszto.

Tegnap beszelgettem anyukammal es megkerdeztem tole,hogy az o generacioja mit szurt el nalunk, hogy az en generaciom fel, sot retteg a negativ dolgoktol es a gyerekeiet akkor sem allitjak ilyenek ele,amikor kellene. Es a gyerekek sem tudnak mit kezdeni ezekkel a helyzetekkel. Persze agyonterhelni sem kell oket.

Nezem a kis porontyaimat,akik kozul sokan bele se mernek kezdeni egy-egy feladatba,ha nem biztosak benne,hogy tokeletes lesz.
Nagyon szep pelda erre a partizan jatek,ahol ha xy nem abban a csapatban van,akkor rogton jon a "masik tuleroben van, biztos nem nyerunk, en nem.jatszom!"

Ma otfos csapatoknal csinalta ugyanezt ket gyerek is. Es aztan vegul ok lettek a legjobbak.

Nagyon sokat gondolkodom rajtuk, hogy ez miert van. Vajon az en generaciom is ennyire onbizalomhianyos volt? Vajon ezt orokitjuk a gyerekekre?
Vajon mennyire szamit az,hogy mennyire erzik magukat biztonsagban? Hogy anya-apa hogy viselkedik egymassal?

Es en mit tudok tenni annak erdekeben,hogy legalabb,amikor velem vannak,akkor ugy erezzek,hogy ott a biztos hatter mogottuk?