Dühöngő

Oké, ez egy kibaszott frusztrált bejegyzés lesz, mert kicsit sok a jóból mostanában mifelénk.

Kezdődik ugye azzal, hogy lebetegedtem, ami miatt nem tudtam úgy befejezni a szorzást a kölykeimmel, ahogy szerettem volna. Ettől persze nagyon nem vagyok boldog. Utálom, ha nem tudom magam tartani a saját ütemtervemhez.
Aztán ez folytatódott azzal, hogy múlthéten volt a költözés para, ami nem kicsit volt stresszes, aztán ehhez jött a bringa és ma a mosógép döntött úgy, hogy táncolni kezd, és ha nem fogom a centrifugázás közben, akkor szépen nekitáncolt a kádnak, meg leveri a szép új csempét.
Ezekhez jönnek a hülye emberek a BKV-n, akik képtelenek betartani a közösségi közlekedés minimális szabályait, minthogy büdösen nem szállunk fel a tömött villamosra, nem ordítunk, nem beszéljük meg a szexuális életünket, vagy egyéb más magánéleti témát üvöltve a telefonba, és nem, nem nézetünk full hangerőn a kölykünkkel SEMMIT a telefonon, mert ha már nézni akar a szerencsétlen valamit, akkor berakok neki egy fülest. Utóbbit persze reggel, az iskolába menő buszon, egy kb. óvodás korú gyerekkel. Ami még dühített az az,  ahogy az emberek erre reagáltak, amikor kiírtam. Mert mindenki rögtön azzal jött, hogy jaj hát szegény gyerek, biztos valami betegsége van, vagy hisztis volt, vagy csak így lehetett vele utazni... MEG A LÓFASZT AZT!
Ha ugyanezt egy kicsit idősebb gyerek csinálja, mondjuk egy 8-10 éves, akinek láthatóan semmi baja, vele már egyáltalán nem elnéző a kedves társadalom, ha urambocsá, egy felnőtt tenné, az meg már egyenesen szégyen és gyalázat. De persze azonnal mentséget keres neki mindenki, hogy miért kellett ezt. Jah és hogy miért nem szóltam? Mert akkor én vagyok a szemét bunkó köcsög, aki hogy mer belepofázni mások dolgába, mert volt már rá példa, hogy szóltam és még én voltam leüvöltve és köszönöm, de ebből reggel fél nyolckor valahogy nem kérek.
Biztosan én vagyok az intoleráns picsa, aki szeretné hallani a rádiót, ami be van dugva a fülébe, aki szeretne nem sállal az arca előtt ülni a buszon, ha levegőt akar kapni....

Iszonyatosan túl vagyok most feszítve idegileg, annyira, hogy ma Farm ahol élünket néztem (igen, néha szokott menni a háttérben, felváltva a Hetty nénivel) és konkrétan majdnem elbőgtem magam rajta, pedig hát könyörgöm na...

Nagyon jó, hogy szünet lesz, mert utána meg a hülye, idióta minősítéssel kell foglalkoznom, amire két darab tökéletes órát kell összehoznom, egy nehéz osztállyal, akikről tudom, hogy meg tudják csinálni, ameddig nem fáradnak el nagyon. És el fognak, akármit is csinálok, mert 90 percig egyetlen nyolc éves sem képes kirakat-jólviselkedni... és nem is várom el tőlük. És néha meg-megkérdezi valaki, hogy nem izgulsz? Nem, azért nem, mert bejönnek órát nézni. Tudom, hogy tudok tanítani, most épp 4 magántanítványom van, kettőt ajánlással kaptam. Tudom, hogy nem ez a része lesz a nehéz, hanem valami ppt-t is kell csinálni meg előre tervezni meg mittomén még mit és ez a sok szar az időt veszi el sokkal értelmesebb dolgoktól.

Ja és akkor még itt van ugye a csodálatos közélet is. Konkrétan gondolkodom rajta, hogy mikor kell nekünk megpattanni az országból, mikor mondja azt az EU, hogy köszöntük, ennyit Magyarországból. Hogy mikor hoznak egy olyan törvényt, ami az én munkahelyemet lehetetleníti el, vagy mikor találnak ki valami újabb csodálatos ellenőrző eszközt, amivel azt a maradék kis szabadságunkat is elveszik. Nem tudom mi az az utolsó pont, amikor még menni lehet, és hogy hogy viszem magammal a családomat, anyukámat, apukámat meg a húgomat. Meg persze Boki családját, mert ha mennünk kell, akkor őket nem hagyhatom itt. Vagy ha itt kell hagynom, hogyan gondoskodunk róluk? Meg hogy hova, melyik országba? Én is, Boki is bárhol megálljuk a helyünket, engem még az se akadályoz, hogy nem beszélek angolul, ha muszáj lesz úgyis megtanulok megszólalni is.

És az emberi hülyeség.. ja de arról már írtam...

Le kéne jönnöm facebookról, sokkal kevesebb feszkó érne.. SOKKAL kevesebb...