Osztálykirándulás

Én szeretek osztálykirándulni és táborozni is. Most is jó volt, én jól éreztem magam a gyerekekkel és a kollégáimmal is sikerült talán kicsit összébb jönni. Próbálkozom nagyon, de nehéz egy olyan közösségbe,ahol 10 éve dolgoznak együtt,ha nem több.
De azért nem adom fel.
A gyerekek jók voltak, rengeteget nevettek és úgy viselkedtek,ahogy azt a 8 évesektől várnánk. Játszottak a patakban, egymással, homokoztak, hintáztak, és eszükbe se jutott,hogy kütyüzni kéne. Nem mintha lett volna náluk. Jó volt nézni őket. Nagyon sok pozitív élmény ért engem a hétvégén.
És elfáradtam. Nagyon. Rettentően. Olyannyira,hogy ma hazaérés után csak játszottam,pedig szalad a lakás. Boki csapaépìtőn van a nagyon messze.
Ìrta valamikor három körül,hogy most mennek a kollegájával sörért...
Soha nem fogom megérteni azt,hogy ezek a fajta csapatépìtők mire jók? Mitől épül a csapat, ha mindenki részeg és jó eséllyel nem is emlékszik majd másnap semmire. Aki meg nem iszik ezeken,azt meg hülyének nézik. Nem értem. Lehet,hogy ez azért van,mert én alkohol nélkül is ki tudok kapcsolni, tudok barátkozni (és emlékszem másnap az illető nevére és hogy miről beszélgettünk) és jól tudom magam érezni.
Mesélték a kollegáim,hogy nálunk is szokott ilyen lenni,hogy levonul a tanári kar a valahova és hejehujahaj. Kíváncsi vagyok idén ha lesz is, én egyáltalán elmegyek-e. Mert a közösség szempontjából fontos volna.
Hát nem tudom. Majd kiderül.