A héten történelem tételeket dolgoztam ki.
Azt gondoltam, a legnehezebb az első világháború lesz,hiszen akkor nagyon sok minden történt.
De nem.
A legtöbbet a Trianon tétellel tököltem,mert alig lehet olyan forrást találni,ami úgy használható,hogy csak a száraz tényeket veszi alapul és nincs benne semmi egyéb. Sőt ehhez volt a legnehezebb térképet találni,ami elég nagy és szerepel rajta a nagymagyarországban a kismagyarország és nincsen tele mindenféle "nem nem.soha" felirattal.
Elképszető dolgokat olvastam, néhánynál csak fogtam a fejem,hogy ennyi hülyeséget egy helyen, más meg el is tért a témától.
De azért sikerült összehozni egy használható verziót.
Most egy ismerősöm posztja alatt előjött a téma a határon túli magyarok szavazati joga miatt.
Az van,hogy ez a dolog majnem 100 éve volt. Még az én nagymamám sem élt akkor, tehát tulajdonképpen nincs is élő ember,akit igazán érintene. Azt gondolom,ha az ott élő magyarok akarnának,most már,lazán átjöhetnének a határon ide, ha itt annyival szívesebben élnének. De nem jönnek. Azt gondolom,hogyha megkérdeznénk őket, szeretnék-e hogy a városuk Magyarország része legyen,nemmel szavaznának. Mert eltelt száz év.
Igen,borzasztó és igazságtalan volt,ami akkor történt, de annyira régen történt már,hogy többet ártana,mint használna, ha visszakapnánk azokat a területeket.
Viszont még mindig lehet ezzel embereket mozgósítani, ami szomorú,mert nem gondolkodnak.
2 megjegyzés:
Ez a dolog nagyon nem így függ össze :) Azt gondolom, hogyha megkérdeznéd őket, hogy szeretnék-e, ha a városuk Magyarország része lenne, arra a kirívó többség igennel felelne. És persze, nem azért, mert mi volt száz éve Trianonnal. Hanem azért, mert attól függetlenül ők nem románnak, szlováknak meg ukránnak tartják magukat, hanem magyarnak. Sosem voltak románok/szlovákok/ukránok, a családjuk sem, és nem is lesznek, olyan egyszerű oknál fogva, hogy magyarul beszélnek (ami még mindig hátrány előbbi országokban), magyar iskolába járatják a gyereküket, amíg lehet.
És nem, a problémát nem oldja meg a Magyarországra költözés. Mert a családjuk, a halottaik, a gyerekkori történeteik attól még nem Budapesthez vagy Veszprémhez kötik majd őket, hanem Gyergyóhoz meg Kassához.
Anyukám több mint harminc éve él Budapesten, ettől még kolozsvári maradt a mai napig.
Annó a Felvidéken voltunk portyán helyi magyar cserkészekkel, és a tábortűz mellett, valaki tőlünk óvatlanul feltette ugyanezt a kérdést (mármint hogy nem volna-e kedvük visszajönni Magyarországra), mire a helyiek összenéztek, és némi zavart csönd után az egyikőjük megjegyezte, hogy ők egyébként soha nem _mentek el_ Magyarországról, a határt mozdították el a fejük fölött...
Szóval ja, ez messze nem ilyen egyszerű, mint ahogy ezt gondolod...
Megjegyzés küldése