A szerelemről

A Vera c.könyv kapcsán azon gondolkodtam,hogy vajon mi a szerelem? Mármint azt tudjuk, hogy egy érzés, de hogy honnan lehet tudni,hogy szerelmes vagy,hogy tényleg szerelmes vagy,nem csak vàgysz a màsikra,nem csak birtokolni akarod?
Mert nàlam ez úgy működik,hogyha szerelmes vagyok,akkor a csillagokat lehoznàm az égről. Akkor mindenkinél előbbrevaló a szerelmem, ha viszonzott, akkor plàne. Akkor azt nézem,hogy neki mi a jó. Akkor ő a legfontosabb, fontos annyira,hogy ne bàntsam meg, hogy figyeljek rà,hogy próbáljam kitalálni, mit szeretne. Ha màr kapcsolatban vagyunk, akkor figyelem őt, hogy mire hogyan reagàl, mivel tudok neki örömet szerezni, mi az,ami mosolyt csal az arcàra. Mert akkor vagyok boldog,ha ő boldog.

Ha pedig valamiért nem lehetünk együtt,vagy azért mert ő màsképp érez vagy azért,mert országok választanak el vagy korkülönbség vagy bàrmi olyan tényező,ami kizàrja a pàrkapcsolatot, akkor elengedem.  Akkor nem tartom fogva, nem birtoklom,akkor se ha ez nagyon fáj nekem. Mert hosszú távon neki is,nekem is így a jobb.
Persze ehhez erősnek és bátornak kell lenni.
Mondjuk számomra egy rejtély,hogyha két ember szereti egymàst,mi lehet az indok,ami miatt nem jön létre egy kapcsolat.

Én most szerelmes vagyok.Négy éve szerelmes vagyok,amikor először találkoztunk az Oktogonnàl és nagyon szerencsésnek érzem magam,mert a szerelmem viszonzott.
De ez is sok munkàval jàr àm. Mert fenn kell tartani, mert ápolni kell,mert nem elég csak érezni, és néha azért nehéz, de minden reggel úgy ébredek,hogy hozzà szeretnék bújni, hogy vele szeretnék kávézni,hogy vàgyom rà,hogy velem legyen.

Tudom,hogy sokan, sokféleképpen tudnak szerelmesek lenni, meg hogy màs,amikor az ember kamasz meg amikor felnőtt,meg más az első szerelem,amikor még nem is tudod a nevén nevezni(de a nyomorult pótvizsgán azon imàdkozol,hogy ha te nem,de ő àtmenjen a vizsgán!). De azt gondolom,az nem lehet szerelem,ami önző,amivel a másikat bàntjuk, ami csak az egyik félnek jó.
Az nem jó kapcsolat,ami nem épít,csak rombol (és itt most bàrmilyen kapcsolatra gondolok).

Nem tudom hogy lezàrni ezt a posztot,mert annyi minden kavarog a fejemben ezzel az egész témàval összefüggésben és nem akarok félreérthető sem lenni.

Csak szeretném, ha azok,akik fontosak nekem boldogok lehetnének és nem bàntanà őket senki. És most olyan kevés barátom van rendben és biztonságban, és ez aggaszt. És szeretném,ha lehetne egy varázspàlcàm, amivel segíthetek nekik, hogy bízzanak magukban, hogy meg merjék lépni,amit meg kell,hogy elhigyjék,hogy szerethetőek és értékesek,hogy mindegy hàny gyerekük van és hàny évesek és milyen eü dolgaik vannak, érdemesek arra,hogy szerethessenek és szeressék őket.
Mert a többi nem szàmít,az csak a körítés.