2019. október 9., szerda

Vekerdy

Amikor reggel láttam a halálhírét két dolog jutott eszembe. Az egyik, hogy most ezzel lesz tele a minden. A másik,hogy most egy jó ideig nem lehet majd kritizálni az elveit.

A szakma miatt is,meg amúgy is elég sokat olvastam tőle, és mindig az volt az érzésem,hogy gyereket utoljára a nyolcvanas években látott. Hogy egyszerre akarja nagy teherrel sújtani a szülőket a gyerek érdekében,de közben valósítsd meg magad.

Szinte istenítette a waldorfot, könyvet is írt róla, de arra a kérdésre ő sem tudta a választ, mit csináljon az anya, aki dolgozik, de a waldorfban nincs napközi, és mi lesz azokkal,akik a waldorfból kerülnek ki,de nem találnak munkahelyet,mert waldorf munkahely nincs. Ahogy azzal sem tudott mit kezdeni,hogy a waldorf szellemisége miatt sok gyereknél későn derül ki a tanulási zavar is.

Voltak jó ötletei,ezt nem tagadom. Például a szabad játék fontossága, a közös idő a gyerekkel, és azt is tudom,hogy sokat köszönhet neki a mai magyar pedagógus társadalom. Ezeket az érdemeket nem vitatom.
Sosem vitattam.

Mégis mindig úgy éreztem,hogy amit Vekerdy mond az valahol hamis.
Nem tudom,pedig érdekelne,hogy a felesége, a gyerekei hogyan élték meg az ő sztárpszichologusi létét.
De biztosan nem lehetett könnyű.

Kíváncsi vagyok, mi lesz most,ki lép a helyére, ha valaki egyáltalán, mikor talalnak róla is valami"rosszat"..

Nincsenek megjegyzések: