2020. január 12., vasárnap

Enni

Ültem a villamos megállóban, iszogattam a milli jegeskávémat és beugrott Artemisz egyik kommentje valamelyik életmód cikk alatt, az egészségtelen életmódról meg az elhízásról.
Elkezdtem gondolkodni rajta, merthogy folyton az jön szembe az ilyen cikkekben, hogy figyeld mit eszel, mozogj sokat, ha van betegséged vizsgáltasd ki! 
Ezekkel egyet is értek, egy bizonyos fokig. Ugyanis van az a pont, amikor már szerintem nem éri meg. Idhren mesélte,hogy lehet,hogy Berci laktozos, ezért most ő nem eszik laktózt, de ezzel ugrott az IR diéta, mert kb.éhalál. 
És igen, valahol itt a határ azt hiszem, hogy választani kell. Valahol még mindig kudarcnak élem meg,hogy nekem nem sikerült összehangolni az IRt meg a GMet, de amikor ma reggel megettem egy mutsu(azért írom a fajtát,mert ez baromi finom)egy banánt(amit amúgy nem szeretek) leöntve vaníliás joghurttal, és máris szebb lett a világ, akkor eszembe jut,hogy ezt,ha tartanám a diétákat, nem tehettem volna meg. Viszint azt gondolom, hogy okkal akarok én most ilyeneket enni. Főleg az almát. Felvágom szép kis kockákra, vagy gerezdekre,dió, méz, és boldogság van. Jobban vágyom rá,mint a csokira. 
A másik a mozgás. Én ugye olyan jól kitaláltam, hogy végig fogom bringázni a nyarat tavaly. De nem lehetett. Más mozgásformát meg azért annyira nem szeretek, már ami sport. Oké korcsolyázni is jó, meg úszni. Tökre eljárnék úszni, de kis gömbhal (ezt most olvastam és olyan kis mókás) alakomra egyelőre ninca ruci. Úgyhogy marad a mamatorna meg a személyi edző néni. Sétálni is nehezebb most,mert a kis mérőmókus fura helyekre rakja be magát. 
De ha nem lenne a kis mókus, akkor is óvatosan kéne ezzel a mozgás témával játszanom. 

Szóval valahol tökjó,hogy elindultak ezek a mozgalmak,hogy legyél ittifitti meg egyél egészségesen, de az szerintem nincs rendben, amikor valaki sanyargatja magát, és tulajdonképpen nincs változás, nem tudja élvezni és megkeserítí az életét. 

Nincsenek megjegyzések: