Azt hiszem megtalaltam a valaszt

Dodie kerdezte mi bajom van, mert az utobbi idoben bunkobb vagyok es szurosabb. Azt hiszem megtalaltam a valaszt. Nezzetek vegig a facebook falatokat, hanyszor szerepel rajat POZITIV bejegyzes? Hanyszor irjatok ki ha JO dolog tortenik veletek? Mert en ugy latom, sokan csak a rosszat teszik ki, ha hirt osztanak meg akkor az is rossz hir vagy a felhangja kommentjei negativak. Mindenhonnan csak az jon le hogy deszar mert tanulni kell dolgozni kell gyereket kell nevelni jajajdeszerencsetlen vagyok. Kozben pedig baromira nem vagyunk szerencsetlenek. Peldaul van mirol irni a posztokat. Van munka van hol lakni van gyerek vannak baratok van csalad. Annyi de annyi mindenunk van es annyira nem becsuljuk meg. Helyette szenvedunk. Nem mondom hogy en kivetel vagyok, en is osztok meg negativ dolgokat, de igyekszem sok pozitivat is. En pl szeretem olvasni ha valakinek jol sikerul egy vizsga vagy ha barmiben sikerelmenye van, szeretek vele orulni. Szeretem amikor a barataim mindenfele sztorikat osztanak meg a gyerekeikrol vagy a munkajukrol. Azt hiszem a multkor Adim akadt ki, hogy a radiobol is csupa rossz folyik. A masik amit eszrevettem, hogy mennyit bantjuk egymast. Valakinek mindig van egy elmarasztalo kommentje vagy szurasa. Igen azt hiszem ez a bajom...

Vàlaszok a miértre

Szeretem. Szeret.

Voglio dormire

Aludni szeretnek. Nem a pihenteto alvas hianyzik, hanem az, hogy akkor aludhassak,amikor akarok. Az elmult hetem nem volt tul egyszeru. Lassan razodnak vissza a gyerekek es hibasnak erzem magam amiatt, hogyha kaosz van. Emellett egesz heten alig csinaltam valamit. Mint akiben lemerult az elem. Kozben sok mosolygtato dolog tortenik velem. A heten csak egy ejszaka almodtam rosszat, akkor rogton harmat is. Kaptam jo hireket, beszelgettem jokat, az olasszal is haladok, valahogy minden lassan kezd a helyere kerulni.

122

Kb. augusztus-ota dolgoztunk ezen a napon. Baromo sok agyfasszal es nehezseggel kellett szembenezni. Azt tudom, hogy ami sikerult azert sikerult jol, mert lelkiismeretes csapatom volt. Nagyon halas vagyok erte nekik. Nem tudom milyen fonok voltam, mennyire alltam meg a helyemet a helyszinen(egy ido utan nem lattam terben a faradtsagtol es allva kepes lettem volna az elalvasra) de remelem nem okoztam nekik nagy csalodast. Az elozetes munkat szerintem tolunk telhetoen tokeletesen csinaltuk. A tanulsagokat szivesen elmeselem privatban barkinek, ide most csak jot irok.:) Nagyon halas vagyok mindegyikuknek. Mirinek, aki hullabetegen is vegignyomta az egeszet. Cinnianak hogy megszervezte a kiallitasos resz ra vonatkozo reszet, Eogilnak a kepvalogatos kialliatsert, Estelwennek a tengwas lapirasert a hajfonas megszervezeseert, Felcinek a portrefesto lanyert es a helyszini munkaert, Sunak a fotozasert es hogy mindennel egyutt vegignyomta az egeszet, Krisztanak a napkozbeni munkaert es a lanyaiert. Koszonom minden sminkesnek, hajfononak, lapironak, jelmezesnek, segitonek, a munkajat. Kulon koszonom(bar nem hiszem, hogy olvasna) Hajninak a varrononek a ruhamat. Csodat muvelt! Koszonom Mikinek es Estelnek, hogy hazavittek a cuccaimat es igy Thereonhoz mehettem aludni.:) Fqnak a beosztast es hogy helyettem is rohangalt hogy mindenhol megjott-e a valtas. Nem akarok senkit kihagyni, de tudom hogy fogok es ezert elnezest. Es koszonom mogyinak es dodienak, hogy a barataim. Jo volt veletek ez a nap. Minden agyfasszal, feszultseggel mindennel egyutt. Azt hiszem tokeletes lezarasa annak a 8 evnyi szervezo munkanak, amit az mttben vegeztem. Koszonom.

Uj ev

Az uj evtol nem varok sokat. Tobb mosolyt, nevetest, mint tavaly, tobb jatekot. A celom beszerezni egy uj szamitogepet es Romaba es az olasz tengerpartra menni a nyaron. Szeretnem a lehetosegkhez merten rendbehozni a lakasomat. Uj embereket megismerni. Szeretnem megtartani a munkam es vegre lerakni a tetu nyelvvizsgat is. Sok olelest adni es kapni. Szeretnek sokat babazni es talalkozni a babas baratnoimmel. Uj konyveket olvasni, torteneteket megismerni. Ujra szerepjatszani! Vegre elkezdeni ijaszkodni.  Szeretnem ha a 2014-es osszegzomben nem szerepelne ennyit a siras szo.

Kikerem magamnak

Meg a feltetelezeset is annak, hogy barmilyen modon visszaelnek azzal, hogy szervezo vagyok es hogy bosszuallo tipus lennek. Ha valakin bosszut akarok allni az tudni fog rola... Kurvara szarul esett, kurvara es ez csak hozzatesz ahhoz, amit eddig ereztem... Tudjatok en keptelen vagyok hazudni. Soha nem ment jol es mindig inkabb megmondtam az igazat, ha valami nem tetszett, ha valakivel nem voltam joban, ha elkestem valahonnan. Azt gondoltam, hogy az mtt az a hely, ahol nem kell hazudni... Ugy latszik ebben is tevedtem...

Évösszegző

Mivel mindjárt itt az év utolsó napja, gondoltam összegzem az elmúlt évemet. Az elmúlt évem a harcról, az újrakezdésről, a bizalomról, az elvesztett bizalomról, a harcról, az elfojtott érzésekről, a bizonyításról szólt.
Harcoltam saját magammal, harcoltam a környezetemmel, harcoltam azért, hogy munkám legyen, (és meg is maradjon) hogy valami kicsit visszakapjak az elvesztett dolgaimból. Újra kellett kezdenem mindent, de mindent, szinte az alapoktól, felépíteni saját magamat a nulláról. Meg kellett tanulnom újra megbízni az emberekben, hinni bennük, hinni magamban is. El kellett fojtanom a szeretetemet, a dühömet, a haragomat, a bánatomat, a fájdalmamat is. Elrejteni, hogy más ne lássa.Nem tudom sikerült-e valószínűleg nem. Be kellett bizonyítanom magam és mások előtt, hogy érek valamit, hogy értékes vagyok, hogy hasznos vagyok, hogy szükség van rám. A nyaram fele azzal telt, hogy állást kerestem, hol volt, hol nem, aztán a Jóistentől ajándékba kaptam a munkahelyemet.
Még mindig hiszek abban, hogy a hullám kiegyenlíti önmagát, hogy ha valamit rosszat teszel másoknak, akkor előbb-utóbb visszakapod, hogyha jót cselekszel, azt is. Ha tavaly ilyenkor valaki azt mondja nekem, hogy a saját ágyadról, a saját lakásodból, a szobádból fogod ezt a bejegyzést írni, valószínűleg sírva arcon röhögöm, annyira kilátástalannak éreztem mindent.
Nagyon nem volt könnyű évem, akik végigcsinálták velem tudják ezt. Láttak sírni, látták hogyan állok fel tíz emelet magas zuhanás után, rázom meg magam és kezdek el megint élni és tervezni. Látták, hogyan jöttem haza Genovából, milyen tervekkel és ezekből mik valósultak meg és mik nem. Mert nekem kellettek a tervek ahhoz, hogy élni tudjak megint. Látnom kellett valami-féle utat magam előtt, egy kicsike fényt.
És mindeközben csodálatos évem is volt. Csodálatos volt, mert olyan helyeken jártam, ahova sosem hittem, hogy eljutok. Láttam a Ligur tenger környékén a legszebb helyeket, felmásztam a Ferde Toronyba, találkoztam érdekes emberekkel, megnézem Milánó nevezetességeit, a baráti kapcsolataim megerősödtek, sőt lettek újak is, a két questből, amit teljesíteni akartam kettő megvan (szintet is kéne lépni azt hiszem.:)), nem kellett többet visszafojtanom azt, hogy szeretek, mert végre mindenkit megölelhettem, aki fontos számomra, kipróbálhattam magam futárként, hogy rájöjjek, annyira azért mégse fekszik ez nekem, voltam irodista egy kis ideig, újra elhelyezkedhettem a Szakmámban, nagyon kedves kollégákat kaptam, jó fej gyerekekkel, elkezdhettem rendbe hozni a barátságomat Alyrral és Mogyival, ami nekem sokat jelent. Új sorozatokat nézek, lassan de biztosan minden adósságomtól megszabadulok.
Most jól érzem magam a bőrömben. Úgy érzem majdnem teljesen a helyemen vagyok.

Szeretném ha a jövő évi évösszegzőm vidámabb lehetne, ha több jó dolgot írhatnék bele. Szeretnék sokat nevetni, játszani, örülni, megölelni másokat, örömet okozni, szeretném ha nem kellene a nyarat megint álláskereséssel tölteni. Szeretném, ha a mesék valóra válnának.

Gesztusnyelv es egyutt dolgozas

Van egy gesztusnyelv, amit ugy vettem eszre meg 11ev utan is magyarazni kell nehany mttsnek. Ez az elvegzett munkaert adott "fizetseg" a "koszonom a munkad" mondat es aprosagok, mint a "ha mar lelkesedesbol ingyen dolozol nekunk akkor legalabb annyit kapk cserebe hogy..." hogy mi ez a ... az rendezvenytol, szervezotol fugg. Anno erre talaltak ki az automatikus mtts kedvezmenyt minden szervezonek, de hat ez nem mindenhol megoldhato. Kolleganom mondta a multkor hogyha kap egy doboz bonbont az onkormanyzattol egy kartyaval hogy koszonom az eves munkad, az mar eleg lenne neki. Valami hasonlora gondolok en is. A masik tema ami mostanaban a lep miatt sokat jar a fejemben, az egyutt dolgozas. Ha a taborban megvalaszthatom kikkel akarok egyutt dolgozni(van akit kedvelek mint embert de kozosen  dolgozni nem tudunk es van akit mint embert nem kedvelek es ezert nem tudunk kozosen dolgozni) akkor azt gondolom ezt mas rendezvenyen is megtehetem. Nem egy olyan ember volt most a lepen, akire en mondtam hogy mas teruelten dolgozzon, vagy az elobbi vagy az utobbi ok miatt. Jo esetben egy munkahelyen is lehetoseg van erre a dontesre(az en szakmamban tuti mert ha ket ped. nem kompatibilis annak az osztaly latja karat).Nem gondolom hogy ez az mttben maskepp kellene hogy mukodjon. Egyebkent roppant erdekes hogyha egy szetment par egyik tagja azt mondja nem akar a masikkal dolgozni, azt megertik, elfogadjak de ha nem parrol van szo akkor furcsan neznek rad. Nagyon varom am az idei lepet, szeretnem ha minden dolgozom jol erezne magat, hasznosnak erezne magat, el tudna jutni arra, ami erdekli, lenne eleg ideje pihenni is es szetnezni is a rendezvenyen, es a vegen nem kifacsart hullakent menne haza. Nagyon remelem hogy ezt sikerul kivitelezni, hogy leszek legalabb annyira jo RF mint tavaly nekunk.Bari.

Karacsony nalunk es mas temak

Az en csaladomnal mindig erdekes a karacsony. Eloszor is nalunk nincs kepmutatos egymas szemebe mosolygas mikozben ev kozben nem is beszelunk. Ezt valahogy senki se szeretne es nincs is. Az ajandekok mindig szemelyre szoloak, penzt soha nem adunk (utalvanyt se) es mindenki igyekszik titokban beszerezni az ajandekokat. Iden kicsi ajandekok voltak, es mindenki orult. Anyu finomat fozott megint, apa csak kicsit kiabalt, a hugomek es Thereon fat diszitetettek, a nagyi morcogott kicsit a kutyak az agyon fekudtek es probaltak szaloncukrot szerezni, en meg anyuval teritettem. Olyan bekes es nyugodt meghitt volt az egesz. Azt hiszem evek ota nem volt ilyen. Minden csaladtagom egy helyen volt(a fogadott es egyeb bolygok kivetelevel) es mindenki izgatottan varta hogy mit kap a masik. Nem irom le az ajandelistat mert feleslegesnek erzem. Csak egyszeruen jo volt. En szeretem a karacsonyt es nagyon sajnalom azokat akik ebben az unnepben a kotelezo nyugot latjak, a kepmutatast,a ki tudott dragabbat venni versenyt stb. Mert hat ez az egesz nem errol szol, hanem arrol hogy oromet okozunk egymasnak es egyutt tudunk orulni es nevetni. En szeretem ezt az egeszet. Es mar most azon gondolkodom, jovore kinek mit fogok adni:)

Szeretnék arról írni

Ismeritek azt az érzést, amikor csak úgy beszélgetnétek bármiről? Most valahogy így vagyok én is. Csak írni szeretnék, írni arról, ami bennem van, de azt mind nem lehet leírni, mert megfogalmazni sem tudom.
Szeretnék írni arról, hogy mennyire megnyugtató érzés volt a múltkor, amikor egy röpke pánikrohamom volt, hogy Thereon nem esett pánikba, hogy mennyire jó, amikor este átölel és hozzám bújik, hogy milyen érzés, amikor megfoghatom a kezét.
Szeretnék írni arról, hogy milyen érzés, amikor bemegyek dolgozni hulla betegen és legalább 10 kis gyerekecske jön oda, hogy átöleljen és szívből örülnek nekem.
Szeretnék arról írni, hogy miket terveztem el a téli szünetre.
Szeretnék arról írni, hogy egy múlthéten kapott jó hír még mindig mosolygásra késztet.
Szeretnék arról írni, hogy mennyire örülök, hogy vannak testvéreim és élnek még a szüleim és egy nagymamám is.
Szeretnék arról írni, hogy milyen jó is itt lakni mégis, s lassan megint az otthonomnak tudom majd nevezni a lakást.
Szeretnék arról írni, hogy mik a terveim a jövőre...

De amikor elkezdeném ezeket leírni, akkor kifolynak a szavak a kezemből és csak ülök a gép előtt és nem tudok írni.

Szeretném, ha tudnék úgy írni, hogy másoknak mosolyt csaljak az arcára.