Családi életre nevelés

Szóval, elolvastam a tanmenetet, az első-negyedik osztályosat. Csak azt fogom most kiemelni, amivel szerintem probléma van, és azt is elmondom, hogy szerintem mi a probléma vele. Az elmúlt 10 évben, amióta diplomát szereztem, kb. 2-300 6-12 éves kor közötti gyerekkel volt dolgom plusz azok a felsősök és gimisek, akiket korrepetáltam. A vélemény, amit itt megfogalmazok, az ÁTLAGOS gyerekre vonatkozik, hiszen a tanmenetek is átlagos gyerekekre vonatkoznak. A kerettanterv itt érhető el teljes egészében: https://kerettanterv.oh.gov.hu/07_melleklet_miniszter/k1_07_egyeb/index_csen.html

Előljáróban azért megjegyezném, hogy a jelenlegi alaptörvény szerint a család apa -férfi, anya - nő (házasok) és a gyerekeik jelentik.

Tehát kezdjük is.

A bevezető rész az összes korosztályról szól. Ami nem baj, csak én direkt az 1-4.évfolyamosat nyitottam meg, ahol nem értem, ez mit keres:

"Képes ellenőrizni érzelmi és szexuális késztetéseit" ugyanis egy 6-10 évesnek ilyen nem igazán van.:)

Már a bevezetőben feljön, hogy hátrányos helyzetűnek sorolja az időseket, romákat. Ezzel csak az az apró probléma van, hogy valaki nem azért hátrányos helyzetű, mert roma vagy idős, hanem mert a társadalom úgy kezeli, hogy az legyen. Továbbá, ha egy 6-10 éves gyereknek azt mondjuk, hogy az idősek hátrányos helyzetűek, neki pedig még élnek a nagyszülei, akkor elég nagy katyvaszt lehet okozni a kölykök fejében. Míg ha azt mondjuk, hogy segítségre szorulHATnak, mert már idősek és nem olyan erősek, mint fiatalon, tehát pl.: vinni kell nekik a bevásárló szatyrot, az megint másképp hangzik.


"Világos, személyiségébe beépített értékrendszere van, szilárd viszonyítási pontok vannak életében, amelyek alapján választ kap a legalapvetőbb emberi kérdéseire" - ez szintén egy érdekes pont, szerintem sokan még huszonévesen sem tartanak itt, nemhogy gyerekként.

"A saját boldogságát a mások boldogulásáért történő önzetlen elköteleződésben találja meg." - Aham. Értem, hogy azt akarja ez jelenti, hogy nem egy önző dög, de az elköteleződést kicsit erősnek érzem...

"Segíteni kívánja a diákokat kisiskolás kortól kezdve a genetikai nemnek megfelelő nemi identitás megerősödésében, a nemek közötti alapvető különbségek megismerésében (nemi jelleg, agyműködés, kommunikáció stb.) és a férfi/apa – női/anya szerepekkel kapcsolatos káros sztereotípiák lebontásában..." - Tehát, a társadalmilag elvárt nemi sztereotíp viselkedés megerősítése. A nemi jellegek valóban különböznek, bár ezt egy óvodás is tudja. Viszont az agyműködés nem feltétlenül nemhez kötött! Itt most például arra gondolok, hogy vannak olyan férfiak, akiknek baromi jól megy az, hogy egyszerre több dologra is figyeljenek, és vannak nők, akiknek meg nem. Általában ugye a nőkre tartják jellemzőnek, hogy egyszerre akár 5-6 feladatot is el tudnak végzeni. Ez nem csak a férfiakat, de a nőket is sérti. Egy kislány ugyanolyan rohadtjó lehet matekból, mint egy kisfiú magyarból. Nem attól függ, hogy mi van a lábuk között! A kommunikáció is attól függ, hogy mit tanult otthon a gyerek, nem attól, hogy milyen biológiai neme van. Kíváncsi lennék mi lehet a stb.
Érdekelne, hogy vajon mit gondolnak káros sztereotípiának a női-férfi és a szülői szerepeknél. Mert én személy szerint azt gondolom, hogy az sem káros, ha apa a kenyérkereső és anya van otthon a gyerekekkel, de fordítva sem probléma.

Ennek a bekezdésnek a második felét nagyon remélem, hogy csak felsőben, esetleg gimiben ahajtják alkalmazni, így nem is térek ki rá, ebben szerepel a termékenység tudat meg az ajándék gyermek.
Illetve ennyiben kitérnék mégis:

"Kellően felkészüljenek a harmonikus, boldog, elkötelezett párkapcsolaton (házasságon) alapuló érett, felelős, kiegyensúlyozott, egészséges szexualitásra." - Ergo házasság előtt akkor nincs szex, utána meg ugye a gyermekáldás a lényege...

A bevezető végén található egy ilyen:

"A tantárgy módszereiben legfőképp a nem formális tanulás eszközeit használja. Alsó tagozatosok esetében: rövid előadás, szemléltetés és játékos foglalkozás, a célok egyszerűbb formában történő megfogalmazása, direktebb állásfoglalás a pedagógus részéről."- Itt az a probléma a direktebb állásfoglalással van. Én NEM foglalhatok állást azzal kapcsolatban, hogy milyen család a jó család! (a bántalmazó, elhanyagoló család más kérdéskör, most ne vegyünk ide) ahogy vallási és politikai nézetekkel kapcsaoltban is semlegesnek KELL maradnom. Egy 6-10 éves gyerek értékrendszerét, elsősorban a családja határozza meg! Ha ott azt mondják, hogy az a normális, hogy anyu is apu is poliamor, akkor nekem ehhez semmi közöm, én nem mondhatom, hogy a szüleid kisfiam nem normálisak, akkor se ha ezt gondolom (nem gondolom). Ahogy nem mondhatom, hogy az egy igaz hit az, hogy valaki kitüsszentette a világot egy zsebkendőre.

Na és akkor kifejezetten az 1-4. évfolyammal kapcsolatos rész. Főleg kérdéseket emeltem ki, és altémaköröket.

Az alapvető viselkedési normákat otthonról, illetve a bölcsődéből és az óvodából hozza. - erre mondtam, hogy nem az iskola dolga nevelni, mi csak finomítunk.:)

1-2. évfolyam, tehát 6-7 évesek:
- Családi gazdálkodás, takarékoskodás. - erről, jó esetben fogalma sincs egy 6-8 évesnek. Esetleg annyit tudhat, hogy ők csórók, nem telik csokira minden nap, vagy hogy most épp autóra gyűjtenek. De ennyi. Remélem ennél többet ez a pont nem is vár el.

Szeretetnyelvek: Itt igazából csak remélem, hogy ezt nem nevezik nevén a gyerekek előtt..

"Hogyan viszonyuljak az idősekhez, a romákhoz, a fogyatékos személyekhez? "- Igazából az a baj, hogy ez a kérdés már megjelenhet egy 6-8 éves gyereknél. A válasz mondjuk baromi egyszerű rá, "fogadd el, mint egy bármilyen másik embert!" De tegyük fel, hogy az osztályban van roma gyerek, és képzeljük el ezt a kérdéskört vele kapcsolatban. Borzasztó rossz gyakorlatnak tartom kiemelni, hogy egy roma más mint a többiek (igen tudom, még mindig gyerekekről beszélünk!) Volt roma osztálytársam, és az utolsó dolog ami vele kapcsolatban eszembe jutott az ez volt. Ráadásul elég ha valakinek barnább a bőre, már megkapja, hogy cigány vagy! (vagy az utóbbi években migráncs). Szóval ezzel a ponttal ez a bajom, hogy már 6-8 éves kisgyerekeket is arra tanít, hogy a romák mások.

"Milyen az értékes ember? "- Van értéktelen is?

"A test és a lélek szó jelentésének helyes értelmezése." - Erre is kíváncsi lennék. Mi a lélek helyes értelmezése?

"A diákok segítése a genetikai nemnek megfelelő nemi identitás megerősödésében. "
Ez az a fejezet, ami elvileg full felesleges kellene, hogy legyen. Ugyanis azt minden iskolába kerülő gyerek tudja, hogy ő lánynak vagy fiúnak született. Az átlagos gyerek tudja hogyan kell a wct használni, kezet mosni (elvileg egy év ovi mindenkinek kötelező... ha otthon nem, akkor ott megtanulják...) tudnak öltözködni is. Nagyon cukin hozza, hogy fiús-lányos játékok. Erről eszembe jut az a kép, hogy a nemiszervével kell játszani vele? Igen? Akkor nem gyerek kezébe való.
Nemi identitást erősítő mesék. Namost, a mesék többségében a lányok ugye királylányok, és a megmentendő szerepében vannak, a férfiak meg megmentik őket, aztán boldogan élnek, míg meg nem halnak. Kivéve mondjuk Mulánt vagy Meridát. Ja de ők nem is a nemi sztereotípiák szerinti mesehősök.

A tanmenetben később jön az, hogy kik a fogyatékos emberek, mint az, hogy hogyan kell velük viselkedni... Ezt minimum megcserélném.

Az első két év végére írtak egy szép listát arról, hogy mik az elvárt eredmények, és szerepel ez a kettő:

"megtanulja a családi szerepekhez (anya, apa, gyermek) kapcsolódó feladatokat, és törekszik rá, hogy saját feladatait napi rendszerességgel elvégezze, és részt vegyen a házimunkában" - a második felével nincs is baj, de az elsővel igen. Milyen feladatok kapcsolódnak a családi szerepekhez? Apa leviszi a szemetet, anya főz?

"genetikai nemének megfelelő nemi identitása erősödik" - Ez továbbra is full felesleges ebben az életkorban. Itt csak azok kételkednek a biologiai nemükben, akiknek tényleg valami problémájuk van. Egy átlagos 6-8 évesnek továbbra is csak fiúk és lányok vannak és nem szorul megerősítésre az, hogy ő melyik.

3.-4. évfolyam, tehát 9-10 évesek.

- Családfa: Ma már nem rajzoltatunk családfát, mert baromi sok a mozaikcsaládos gyerek. Én még csináltattam a diákjaimmal, de azt hiszem talán Jocó bácsi világított rá arra egy posztban, hogy miért nem javasolt ilyet rajzoltatni.

- Miért előrébbvaló a közösségi érdek az egyéninél? - Itt rossz a kérdés. Mert nem minden esetben előrébbvaló...

- Alá-fölé rendeltségi viszony. - Oké, a suliban én a kölyök fölött állok, mert én vagyok a tanár (ja nem, én mindig a partneri viszonyra törekedtem a gyerekekkel is). De annyira jó lenne, ha nem azt tanítanánk a gyerekeknek, hogy a fölöttem állónak mindig igaza van, vagy azért mert ő a fönök,az lesz, amit ő akar. Kicsit ellentmondásos egy másik ponttal, ahol a kritikai gondolkodást és a saját magukért való kiállást erősítik.
Behozza a Marshmallow tesztet, ami egy nagyon cuki teszt, viszont nem feltétlenül azért eszi meg egy kisgyerek azt a pillecukrot, mert nem tud várni, hanem mert nem bízik abban, hogy valóban kap kettőt, ha vár. Viszont most ott van előtte a pillecukor, az most az övé.

"Termékenység mint ajándék, kincs, amire vigyázni kell". - Aha. Ezt egy negyedikesnek. Elárulom, hogy a 10 éves gyerekek többségének még az a természetes gondolata van, hogy nekik is lesznek majd gyerekeik. Nagyon kevés olyan 10 évessel találkoztam, aki nem akar gyereket (főleg fiúk voltak). Sajnos a világban egyre több a meddő pár, akik bár szeretnének gyereket, de nem lehet nekik. Namost, ha 10 évesen azt verjük a gyerekek fejébe, hogy ez egy ajándék, akkor később, ha nem jön össze a gyerek, akkor simán hihetik azt, hogy "hát nem vigyáztak rá eléggé" pedig ezer és egy oka lehet annak, hogy miért nem.

"Milyen az igazi nő/férfi? -" Milyen? Mármint nyilván, erről is beszélgeni kell, de milyen? Magas? Szőke? Kékszemű? Nagy csöcsű? Okos? Intelligens? Vicces? Mi erre a "jó" válasz?

A kimenetben:


"Igyekszik a családban az egészséges sztereotípiák szerint viselkedni"... - hogy mi? Mármint mi egy egészséges sztereotíp viselkedése egy tíz éves gyereknek a családjában? Főleg, hogy egy korábbi pontban épp arra térnek ki, hogy miért nem jók a sztereotípiák...

Mint írtam az elején, én most kifejezetten az alsós részre mentem rá, kifejezetten a számomra problémás részeket emeltem ki. Alapjáraton egyáltalán nem baj, hogy az altémakörök bekerültek annak idején a tantervbe, mert tényleg nagyon sok van, amiről beszélgetni KELL. Egy része benne van a termtud. tantárgyban (nagy része), más része az ofő órákon jöhet elő. Mindenképp azt gondolom, hogy ezeket a kérdéseket csak olyan személyekkel tudják a gyerekek megbeszélni, akiben megbíznak. Csak azokat a kérdéseket érdemes megbeszélni, főleg a szexualitás témakörében, amire rákérdeznek, ha finoman utalunk rá, akkor vevők a témára. Rohadtul nem szabad befolyásolni őket, kivéve ha az egészségükről van szó, és nem az, hogy egy kisfiúnak egy másik kisfiú tetszik, az nem betegség...
Azt tapasztaltam, hogy nagyon érzékenyen kell ezekhez a témákhoz nyúlni, és TILOS olyan irányba vinni a gyerekeket, amik a családjuk nevelési elveivel szembemennek. Tehát nem határozhatom meg, hogy a jó család anya-apa-gyerekek, ha ő a nagyszüleivel él. Nem mondhatom, hogy az a normális, ha apa mosdik, anya főz, együttlenni jó, ha nincs apa. Nyilván, ha bántalmazást észlelek, akkor az ellen fel kell lépni, de nem egy tanóra kereteiben, hanem diszkréten. (sajnos ebben is van tapasztalatom...)

Kicsit olyan érzésem van az egész tantervvel kapcsolatban, tudva azt, hogy mik vannak most az egyéb tankönyvekben, és miket nyilatkoznak az állam vezetői a témában (a legújabb legjobb, hogy a gyerek jószág) hogy finoman, de arra halad, hogy a hagyományos családmodell az elfogadott, minden más valamilyen rossz dolog, és ez nem jó érzés. Ma már kevés gyerek él hagyományos családban, és nem azért, mert régen minden jobb volt, hanem mert most már el mernek válni az emberek.

Egyébként 60 kredites ingyenes képzéssel el lehet sajátítani a tantárgy oktatásához szükséges dolgokat. Eskü benevezek rá, mert kíváncsi vagyok, mit kellene átadni a mai ifjúságnak...

Szabad orvosválasztást!

Van most a balhé,hogy nem lehet szabadon orvost választani, annál szülj, aki épp bent van. Megy a pro-kontra, sokan vannak azon az állásponton,hogy hár mindegy, a gyerek így is úgyis kijön, másoknak meg döntő fontosságú az orvos személye. 

Én az utóbbiak mellett vagyok. Bár az elején nem akartunk orvost fogadni, de nem bántam meg,hogy sikerült a választott szakemberekkel szülni. 

Akik szerint full mindegy,hogy ki van bent a nővel ilyenkor, ki hozza meg esetleg a döntést,hogy milyen beavatakozás legyen, attól megkérdezném, hogy neki mindegy lenne ki a fogorvosa? Ki a házidoki? Ki műti az aranyerét? 

Mert tételezzük fel, sikerül megcsípnie az ország legjobb szakemberét, mondjuk térdműtétnél. Ettől a műtéttől függ,hogy fog-e tudni járni. De a műtét napján csak az műtheti,aki épp bent van, és valamiért nem a saját orvosa és nem tudnak halasztani se. Mit reagálna ilyenkor az ember? 

Vagy a fogorvos, nem akárkinek nyitjuk ki a szánkat, tudva hogy fájdalmat fog okozni. Kb.akkor éreztem magam annyira kiszolgáltatva, mint a szülésnél,mint amikor a térdem műtötték vagy a fogamat csinálták. Mind a két esetben fontos volt, hogy ne egy idegen dolgozzon velem/rajtam. Mert nem mindegy,hogy ilyenkor az emberrel hogy beszélnek, hogy mennyire figyelnek,hogy esetleg ismerik-e az előzményeket, hogy ne nevessék ki, ne basszák le! 

A szülés után a kórházban, jött vizitelni egy doki, nem tudom a nevét, ott feküdtünk a szobatársammal, ő császárosként, én hüvelyi szülés után, mindketten fájó testtel, én még aggódtam is, mert a lányom sárga lett, és meg mertem kérdezni, hogyha ma hazamehetünk, engem nem kellene-e megvizsgálni esetleg. A dokin látszott,hogy a háta közepére kíván, különben is, minek kérdezek, de azért kitakart, megnézett egy pillantás erejéig... Amikor a szobatársam kérdezni szeretett volna, belefojtották a szót, pedig csak annyit akart tudni, hogy kaphatnak-e egy kis segítséget a cuccok felhozásában, mert a férje a 2 éves lányukkal jön és a kicsi nem jöhet be a kórházba. 

Elképzeltem,hogyha ezzel az orvossal kellett volna szülni, biztos lebaszott volna,hogy nem fáj az annyira... 

A másik az,hogy a felfogadásért fizetünk. Nem. Azért fizetek,mert ha felfogadom, akármikor, a szabad idejében is írhatok neki, kereshetem, akár hajnal kettőkor is hívhatom,hogy beindult a buli. Az idejét fizetem meg. 

Annyit,amennyit én gondolok. 

Nem kell,nem kötelező élni ezzel a lehetőséggel, de legyen adott,hogyha úgy érzem, akkor annak a segítségével, kísérésevel hozom világra a gyerekem, akit én választok, ahogy annak nyissam ki a számat, annak a kése alá feküdjek, ahhoz menjek le ha influenzás vagyok. 

Vagy akkor mondjuk ki,hogy egyáltalán nincs lehetőség orvost választani, sehol,magánban sem. 

2020 évértékelő

Ez az év nekem a lányomról szólt. A lányomról, a covidról,hiszen nagyon keményen érintett minket,bár szerencsére a családból senki sem lett beteg. Minden jó és rossz dolog ehhez a két életeseményhez köthető. Nehéz év volt. Nem csak amiatt,mert egy teljesen új élethelyzetbe és szerepbe kerültem,hanem mert mindebben a családom és a barátaim nem tudtak úgy részt venni, ahogy terveztük. 

Utoljára ilyen nagy változáson,mint idén,talán 2012-2013ban mentem keresztül, amikor mindent felrúgtam,ami addig az életem része volt. 

Mégis azt mondtam ma Bokinak,hogy nekem volt már rosszabb évem, még akkor is,ha kivesszük a képletből a gyereket. Mert pélául 2004-2005 az számomra sokkal rosszabb volt. De 2008 sem volt könnyű,akkor kezdtem a gm diétát és költöztem el otthonról. 

Idén sokszor csak sodródtam az árral,mert a velem történtek jó részére semmi befolyásom nem volt. Megpróbáltam mindig a jó oldalát nézni az adott helyzetnek. Meg persze baromi szerencsés vagyok,hiszen Boki nem vesztette el az állását, senki se beteg, mindenki jól van. 

Szóval, 2020 nehéz év volt, sok mindent tanított, de tartok tőle 2021 sem lesz könnyebb. 

Ha tudnék kommentelni

Egy ideje fogalmazgatom magamban ezt a bejegyzést valahogy. Van ugye a Bihari Viki, aki anno a Tékasztorikat is írta, és facebookon egyszer régen követni kezdtem,mert jók voltak az írásai. Aztán valami,valahol számomra elromlott, nagyon megmondóvá vált, pedig nem akart az lenni. Abból indul ki szinte minden írása, hogy mindenki sérült, hogy gondjai vannak ezzel vagy azzal a szülőjével,hogy szar párkapcsolata van, elnyomják stb. Nyilván van ilyen is, sajnos sok is, és mivel ő ilyen emberekkel foglalkozik, sokkal nagyobb számban találkozik ezzel a helyzettel. Én nem gondolom,hogy nekem húdesok traumám lenne, alapjáraton boldog vagyok a kis életemmel, pedig nekem is volt olyan párkapcsolatom,ami akár a bántalmazó kategóriába is tartozhatna. De most nem erről akartam írni igazából. 

Valamikor december elején kirakta a Viki,hogy két csíkot tesztelt. Bennem rögtön vegyes érzések lettek, az egyik,hogy jajdejó, gratulálok, a másik,hogy addig szerintem senki sem számít terhesnek,ameddig orvos meg nem erősítette,hogy odabent valóban van egy fejlődésnek indult sejtcsomó,mert a kémiai terhesség is produkálhat + tesztet. A másik pedig, hogy én magam egészen addig nem hívtam magam anyának, ameddig a lányom meg nem született. Addig csak a remény van rá,hogy az leszek, ráadásul anyává nem a szülés tesz,hanem a kölyök. Nekem sokszor még most is nehéz elhinni,hogy én is az vagyok. Aztán jött a hír,hogy nem sikerült a terhesség és nagyon sajnáltam a Vikit. Ismeretlenül is sajnálok mindenkit, aki szeretne gyereket és nem sikerül. Ahogy egyszer egy kolleganőm fogalmazott, az az igazi csoda,ha egy baba egészségesen megszületik. 

Aztán jöttek a posztok az anyasággal kapcsolatban, és egy ilyen indította el bennem,hogy kommentelnék, de nem tudok. 

Szóval Bihari Viki leírta,hogy kétféle anya van. Az egyik, aki műtermi fotóz és csili-vili és főz egész nap és hatezerszer lefotózza a karácsonyfát a gyerekkel, de közben igazából bántalmazó szülő és mennyire műanyag ez az egész. Meg a másik, aki nem fotóz, vagy legalábbis nem posztol és nem öltöznek szépen és rendeli a kaját, de boldogság van. 

És szerintem rohadtul nincs igaza. 8 hónapja tartozom az anyukák táborába és azt vettem észre,hogy mindenki fotóz, mindenki megoszt, aztán elmondja a problémáit is, van ahol van boldogság,van ahol nincsen. Van aki úgy boldog,hogy naponta sminkel és tip-top és kirakat is van és van aki macinaciban is boldogtalan. 

Jövőre például szeretnék én is fotókat(idén a covid miatt nem készült,csak otthon)és szeretnék valami finomat főzni a családomnak, és elbüszkélkedni vele, hogy milyen okos, és szép gyerekem van(mert tényleg). 

Jövőre már valóban a kislányomnak csináljuk a csodát. 

Szóval amúgy azt gondolom,hogy mielőtt valaki ennyire sarkosan írna egy témáról, mindegy,hogy az az anyaság-e vagy más, legalább egy kicsit többet tájékozódjon. 

Update: érdekes módon az adott posztot már nem találtam az oldalon,pedig biztos nem álmodtam.:) 

majd ha...

Fuh, ide tökrég írtam,mert hát a babablogba írok,meg lefoglal a bébi. 

Deszóval,ma megint feljött egy cikk alatt a "majd megtudod ha gyereked lesz!" baromság. Egy ismerősöm teljesen kiakadt miatta,szerintem jogosan.:) 

Mert ez egy baromság. Mert lehet,hogy van gyereked, de alszik éjjel. De nem alszik. De lány tehát nem tudom a fiús dolgokat. De fiú,tehát a lányo dolgokat. De nem allergás semmire. De jó evő. De tápszeres, de anyatejes, de vegyes. De allergiás. De elvan a hordozóban/babakocsiban, de nincs el. De elvan egyedül/de nincs. De egyke. De van tesója... 

De..de..de... Nekem van gyerekem és mégse mondok ilye hülyeségeket... 

Elfáradtam

Boki odakint mossa a bolti cuccokat a fürdőben. Nem szeretem, hogy mossa őket. A csokim el is olvadt... A cuccok mind büdös szappan szagúak lesznek. 

Elfáradtam a karanténba. Abba,hogy össze vagyunk zárva,hogy nem tudok elmenni a babával sétálni, hogy nem tudom intézni az ügyeket, hogy nem tudok elmenni a boltba,mert a gyerekem 2 maximum 3 órát van el nélkülem, és magammal nem tudom vinni. 

Abba,hogy Boki itthonról dolgozik, és egyre feszültebb és idegesebb tőle. Hogy ő is érzi,hogy ez így szar. Mert nem tud teljesen a munkára figyelni, de mivel ezen pörög,velünk sem tud igazán lenni,pedig szeretne. 

Abba,hogy nem találkozom a családommal,nem ölelhetem meg őket. 

Abba,hogy minden frusztráció, stressz rajtam csattan. 

Abba,hogy megfulladok a nyomorult maszk alatt,ami szerintem lófaszra sem jó. 

Abba,hogy nem tudom mikor lesz vége ennek a szarnak. 

A legnagyobb vesztesek

Ennek az egéaz covid dolognak már megint a gyerekek a legnagyobb vesztesei. Olvastam egy cikket,hogy kismamáknak csak a kötelező vizsgálatok vannak,amúgy semmi. Hogy vannak,akiknek maszkban kell szülni(biztosnem!)...

Aztán itt vagyunk mi egy háromhetessel, akinek full gyulladtak a szemei, akit nem látott doki,mióta hazajöttünk,akinek valami fáj, de nem tudjuk micsoda és próbálunk okosak lenni. És én még szerencsés vagyok,mert van orvos, meg védőnő meg az anyukám, akiktől kérdezhetek, de akiknek ez sincsen? Akik otthon vannak egy pici babával és csak a rokonság hülye tanácsai vannak? 

Vagy akinek az se? Mint az a csaj a kórhazban,aki nem tudta,hogy kell megfogni a babát,mert még sosem fogott babát. 

De a nagyobb gyerekekkel sem könnyebb. Szűrések maradnak el, vizsgálatok... Gyerekek vizsgálatai... 

Pedig ezek kurva fontosak lennének. 

Hány csípőficamos gyerek lehet,akiről nem is tudni,mert nincs,aki megnézze? Hánynak marad el a fejlesztése most?

Iszonyat dühös tudok lenni,ha erre gondolok... 

A zsidók!

Ezt facera kezdtem el írni, de még csiszolni akarok rajta, viszont dühít. 

Biztos nekem kicsi a buborékom, de kezd nagyon NAGYON unalmas lenni,hogy a kormány jelenlegi akármilyen döntéseinél a véleménycikkek odacitálják a zsidókat meg a holokausztot. 

Kormánybácsi beírná a biológiai nemet a transzok személyiébe? MEG 70 ÉVE A ZSIDÓKNAK A CSILLAG!! 

Kormánybácsi hazaküldi a krónikus betegeket,akiknek kórházi kezelésre van szüksége? MEG A HOLOKAUSZTBAN IS OTT PUSZTULT MENNYI MAGYAR ZSIDÓ!!!

Kedves zsidók!

Ezek a rendelkezések kurvára nem rólatok szólnak! Kb.le van szarva,hogy mi volt 1938-1944 között, ELMÚLT. Igen tanulni kell belőle, igen borzalmas ami akkor történt, igen sokan meghaltak.

De ezek a rendelkezések nem a zsidókról szólnak és úgy érzem, azzal,hogy állandóan mindenhol meg vannak említve, elveszik a lénygeről a hangsúlyt. Elveszik arról,hogy emberek szabadon dönthessenek arról,hogy milyen neműek, elveszik arról,hogy most sokan abba fognak belehalni,hogy kiveszik alóluk a kórházi ágyat. 

Nem tudom mi jön még, de az biztos, hogy a zsidók és a holokauszt az utolsó utáni dolog,ami eszembe jutott,amikor olvastam a fenti két rendeletet... 

fúj de intolerans vagyok..

A napokban kicsit(najó nem kicsit) kurvára elegem lett az emberek értetlenségéből. Hiába folyik mindenhonnan, hogy csak bolt+gyógyszertár+orvos ahova menni lehet, neeeem kirándulgatnak,meg játszótér meg a nénik/bácsik a piacon/boltban... 

Hát jó,akkor ne maradjatok otthon, akkor menjetek csak ki, élvezzétek a jó időt, a néni/bácsi vegyen még egy kiló cukrot. 

Aztán majd csodálkozni fognak,meg sírni-ríni hogy jajjaj elkapták/nincs orvos/nincs gyógyszer/semmisenincs és a rendőrbácsi visszazavar a lakásodba! 

Biztos baszott jó lesz. 

Közben az eüben dolgozók erejükön felül teljesítenek, a tanár kollegák megtesznek minden tőlük telhetőt,hogy a tanév valamennyire rendben érhessen véget, mindenki szopik, mert elveszti az állását/kevesebb fizut kap/nem tud segíteni,pedig szeretne... 

Rettentő gonoszan hangzik, de aki képtelen felfogni,hogy azért kell a seggünkön maradni, mert így talán hamarabb vége lesz ennek a szarnak, esetleg nem hal bele annyi ember, az megérdemli... 

Tárgyak

Nem jut eszembe pontosan az a,talán verseskötet cím, aminek az a lényege,hogy a szívemnek fontosak a tárgyak. 

Szombaton,ameddig a LEPen buliztam, Boki és két barátja előkészítette a lakást a burkoláshoz. Este,amikor hazaértem,az egyik barátja még ott volt, és beszélgettünk arról,hogy mennyire zsufi a lakásunk.

Tény, zsúfolt. Meg kevés a tároló helyiség benne. 

Azt mondta a srác,hogy mi lenne,ha kiválasztanánk 20-20 dolgot Bokival, az észszerűeken kívül, ami védett, a többit meg eldöntenék a barátok. Majd a következő mondatban közölte,hogy mert ott vannak például a hátam mögött a könyvek, hogy azt mind használjuk? Vagy ezek a gömbök(azok az üveggömbök, amiket a különböző országokból kaptam). 

És végig gondoltam a tárgyaimat, amiket szerintem amúgy egész jól szelektálok,mert ami törött vagy sérült, vagy már nem funkcionális, azt általában kukázom. De a könyveim és az emléktárgyaim tabuk. El nem tudom képzelni,hogy dobozba tegyek egy könyvet, csak mert az elmúlt egy évben nem olvastam el.. vagy a gömbjeimet, vagy a képeslapokat, a szebb képeket, amiket kölyköktől kaptam. Mindig káoszban laktam, és mindig idegen volt számomra a kirakat lakás,ahol nincsenek képek a falon, nincsenek emléltárgyak egy-egy nyaralásról vagy eseményről,nincsenek könyvek. Akárhova megyek,először mindig a könyveket nézem meg,hogy mi van a polcon, akkor is,ha csak kicsi polc az, mert a könyvespolc számomra informáciot hordoz a tulajdonosáról. 

Ha a miénket megnézzük, van rajta fantasy, sci-fi, magyar írók, klasszikusok, tankönyvek és rengeteg gyerek könyv, amik majd nyílván bemennek a gyerek szobájába. Ja meg egy csomó kölcsön könyv is. A magyar szerzők könyveit szinte mindig megveszem,ha el akarom olvasni, ezzel is támogatva őket, ami nem elérhető, azt szoktam letölteni,mert messze van a könyvtár. 

A kis csecséim meg, mind emléket hordoznak.

Ezek egy másik ember számára értéktelenek. Mert miért lenne fontos egy idegen számára a Dodie által rajzolt sok kis képeslap,ami nekem a túlélést jelentette Genovában? Vagy az apukám által küldött kézzel,pennával írt kis szülinap üdvözlőlap,hiszen én tudom,hogy apa elfelejtett már kézzel írni, de mások nem. 

Vagy a kis kabátka a szekrényben, amiben hazahoztak a kórházból(és ebben tervezem hazahozni a kislányunkat is). Vagy a baba, akit Reginának hívnak és tíz éves korban kaptam anyutól,aki tíz éves volt,amikor kapta és a lányom is tíz évesen fogja megkapni?

Rengeteg ilyen kis tárgyam van,ami ha mesélhetne,akkor az életemet mesélné el. Persze, amiről már én se tudom honnan-kitől-miért van, azt én is ki szoktam dobni. 

De soha nem venném a bátorságot,hogy bármelyik barátom cuccaihoz nyúljak. Még a családtagokéhoz se! Anyunál is max. a hűtőt fogom kipakolni és kidobni mindent,ami lejárt. 

Aztán ha majd egyszer nem leszek, az utódaim úgyis mindenen túladnak,amit nem tartanak hasznosnak,ahogy mi is túladtunk a nagyiék cuccain(kivéve,amin nem) mert nekünk nem hordozott értéket a sok kis cocalista bizbasz.