Egy kis ez és az

Tegnap elkezdtem dolgozni, helyettesítek egy cégnél. Rettentő érdekes, mert még soha nem csináltam ilyet. Baromira meg voltam ijedve az elején, hogy mi lesz ha elrontok valamit, vagy hülyeséget kérdezek (igen mind megvolt már). De szerencsére mindenki nagyon jófej és segítőkész.
A munka abból áll, hogy iratokat, kérelmeket iktatok, nyomtatok, pecsételek, számlázok, borítékolok.
Persze mindent sikerült már legalább egyszer elcseszni, és van amire már háromszor kérdeztem rá, hogy hogyan kell,  ha jön egy ügyfél a frászt kapok, hogy mit kell vele csinálni, de mindig jön a segítség. Talán a hét végére bele is jövök.

Ma a levelek hajtogatása közben, az jutott eszembe, amit anno Donát tanár úr mondott nekünk, egy előadás alkalmával.
Mi szerencsések vagyunk, mert a Tanítóképző csupa olyan dologra is megtanít bennünket, amit máshol nem tanulnak, de nem kötődik a szakmához sem annyira, viszont segítségünkre lehet, ha nem tudunk tanítóként elhelyezkedni. Például, mivel tanulunk rajzot, művészeteket stb. be tudunk rendezni ízlésesen egy kirakatot.
Ahogy hajtogattam a borítékokat, önkéntelenül is elmosolyodtam ezen. Ugyanis én az egyetemen tanultam meg pontosan hajtani, technika tp-n. Vicces. Ahogy a helyesírást, nyomtatott betűs írást is ott tanultam meg igazán és most mind a kettőre szükségem van.

A másik, amiről írni szerettem volna, az a tegnap délután. Thereonnal elmentünk az óriáskerékre, ami az Erzsébet téren áll. Már kinéztem magamnak a cuccot egy ideje, hogy mennyire érdekes lehet. Tényleg az volt. Budapest csodálatos, gyönyörű, meseszép város. Nincsenek rá szavak mennyire szeretek én itt élni, mennyire büszke vagyok a városra, az épületeire, a tornyaira, mindenre. Nagyon régen éreztem magamban ilyen lelkesedést (talán, ahhoz hasonlíthatom, amikor a télen a 41-en álltam és csodáltam a téli várost, hogy milyen gyönyörű), és nagyon jó volt..

 Talán még egy kicsit boldog is voltam