Nem tudom mióta vonz az íjászat. Elég régóta tetszik, és valamiért mindig is szerettem volna úgy igazán lőni.
Ha valamilyen stratégiai játékot játszom, abban mindig vannak íjász egységeim (már, ha a játék engedi) sőt, ha tehetem majdnem csak az van.
Még a télen fogalmazódott meg bennem nagyon erősen az az érzés, hogyha hazajövök lőni akarok. Meg akarom tanulni ezt, akkor is ha már öreg vagyok hozzá, mert érdekel.
De eddig semmi lehetőségem nem volt erre.
Ma egy hirtelen ötlettől vezérelve, kiírtam a facebookra, hogy nincsen-e valakinek kölcsön íja, tőre a táborra.
Egy ismerősöm, Hajni, pedig rámírt, hogy hát neki van egy íja, és nem igazán használja, így nekem adja addig ameddig hazajön külföldről.
Így most legalább már íjam van:)))))))
Annyira örülök neki, hogy azt el sem tudom mondani. Olyan kis szép (láttam róla képet) és olyan kis vidám vagyok ettől. Pedig ma sem volt annyira jó napom, de ez most feldobta.
Köszönöm!:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése