2002 telét írjuk. Adva van egy alapjáraton jó osztályközösség, a gyerekek nem gyilkolják egymást, elvannak, készülnek arra, hogy végre a hátuk mögött hagyják azt az istenverte általános iskolát.
Aztán egyszer csak azt vesszük észre, hogy háromfelé szakadt az osztály. A jobb felére ülnek azok, akiknek a szülei a jobb oldalra szavaznak, balra azok, akiknek balra, középen pedig a maradék, akit hidegen hagy ez az egész. A három rész nem igazán állt szóba egymással. Velünk, középen ülőkkel azért nem, mert miazhogyminketeznemérdekel, a két szélső sor pedig azért nem, mert fúj-fúj. A tanárokon is meglátszott ki, hova szavaz, mert úgy viselkedtek velünk is. Volt olyan tanárom, akinél azért kapott az osztálytársam egy jeggyel rosszabbat, mert a középső padsorban ült, és kikelt magából, hogy a fidesznek köszönhető az, hogy lukas cipőben kell járnia, mert elvettek tőlük minden támogatást pedig vagy 6-an vannak testvérek, úgyhogy ő köszöni de nem kér a politikából.
Aztán lezajlottak a választások és nyár elejére, év végére helyreállt a rend. Igaz ekkor már ballagtunk, szóval szinte mindegy volt.
Abban az évben beszélgettünk a Balázzsal erről az egészről, a buszon és a sofőr letorkollt minket, hogy kussoljunk, csak kölykök vagyunk, nem értünk mi ehhez. Pedig szerintem értettük mi már akkor is, hogy mekkora őrültség politikai hovatartozás miatt fújni a másikra.
Tartok tőle, hogy most is hasonló lesz. Hiszen már szítják a gyűlöletet, ha nem is politikai oldalak szerint, hanem egyéb módon. Ellenség a dohányos, a pedagógus, az orvos, az ápoló, a rendőr, mindenki ellenség. Aztán majd jönnek a csodálatos kampány beszédek, plakátok, videók, a telefon hívások minden oldal vezetőitől, géphangon,facebookon a mindenféle kampány szövegek, és megint azt fogom látni, ahogy az egyébként értelmes ismerőseim egymásnak esnek. Láttam már ilyet és nem volt jó érzés.
Néha tartok tőle, hogy majd eljutunk oda, hogy félelem nélkül nem léphetek ki az utcára, hogy majd az határoz meg, hogy hova tenném az X-et (s ilyenkor mindig eszembe jut, régi jó magyar tanárom mondata, amikor 5.-ben megkérdeztük tőle, hogy kire szavazott, hogy a két rossz közül a kevésbé rosszra), hogy egyáltalán el akarok-e menni szavazni, és nem az, hogy milyen ember vagyok, hogyan végzem a munkám.
Nem akarom félteni a barátaim, a szeretteim életét azért, mert van néhány dilettáns barom, aki abban leli örömét, hogy egymásnak ugrasztja az embereket, a gyerekeket is. Persze tudom, oszd meg és uralkodj... Régi jó elv ez, már a rómaiak is tudták. Kár, hogy az emberiség azóta is mindig újra és újra bedől neki...
3 megjegyzés:
Marhaság, ez a "jaj, majd kettészakad az ország a politikai hovatartozások mentén" dolog ugyanolyan politikai célú hatáskeltés, mint az összes többi.
Hülye emberek mindenhol vannak, de nem az ő alapjukon kell általánosítani.
Rólam pl nem titok, hogy nemzeti-keresztény-szocialista (és nem, nem fideszes, mert az valami nagyon más :P) beállítottságú vagyok, de tudtommal pl közöttünk soha nem volt emiatt konfliktus :)
(és remélem, nem is lesz)
"Ne szavazz politikusokra. Csak felbátorítod őket!" Sajnos ez nagyon igaz. :) Amúgy viszont azon vagyok elkeseredve, hogy ez a "két rossz közül a kevésbé rossz" módszer sem alkalmazható már igazán. Eddig eléggé konstans baloldali voltam (inkább szocdem, csak hát az a II. világháború óta nem működik Magyarországon), de most már azokra sem tudnék komoly lelkiismeret-furdalás nélkül szavazni. A végén kénytelen leszek a narancsos bagázsra tenni az ikszet, hogy hadd szívják meg, amit kavartak az utódnak. Mert megint azt csinálják, amit a Meggyesivel: teljesíthetetlen dolgokat igértetnek mindenkivel. Saját magukkal is.
Felci: az a baj, hogy én a fentit a saját bőrömön tapasztaltam meg. Ezért tartok tőle. Szerintem is baromság bárkit a politikai nézetei miatt megítélni, ha neki úgy jó, hát higgye hogy jó, csak engem ne akarjon téríteni (tudod, mint a vallásoknál).
Megjegyzés küldése