Pakolasztam a cuccaimat es megtalaltam egy regi novellamat. Emlekszem ra, hogy az egyetemre menet talaltam ki, es irtam le. "Feltek mar valaha igazan? Tudjak mi az a felelem? Amikor meztelen karddal nez szembe a hideg halallal? En tudom mit jelent ez. Sok eve szolgaltam a Falon,amikor az elso bevetesre kuldtek minket. Hatan indultunk neki, ket felderito, negy harcos. Gyermekkoromban sok meset hallottam a Falon-tuli vilagrol. A nagyanyam meselt a mamutokrol, oriasokrol es a legfelelmetesebbekrol, a Masokrol. Mire felnottem csak nevettem ezeken a meseken. Bah! Gyerekek megremitesere, kordaban tartasara jo. Aztan eljott a bevetes ideje. Vadakat lattak a Fal kozeleben, oket kellett megtalalni. Hideg volt. Nagyon hideg. Az egen a telihold vilagitott. Nem gyujtottunk tuzet, vesztunkre. Neszezest hallottunk a fak kozul. A kardunkert, ijakert nyultunk, de egyikunk sem szamitott arra, ami a szemunk ele kerult. A hold fenye egy ember-szeru de nem emberi lenyre esett. Magasabb volt mint en, a bore szurkeskeken vilagitott, a szemei pupillak nelkuli hideg acelkeken csillogtak. Neman kozeledett felenk, megbenitott a jeges remulet. A tarsaim eldobtak a fegyvert es futasnak eredtek, en nem tudtam mozdulni. Mar egeszen kozel ert hozzam a Mas, amikor felemeltem a kardom. Valami kulonleges ero szallhatott belem, lecsaptam. De O csak kacagott hidegen. A kardom szilankokra tort. A szemem sarkabol fenyt lattam, valaki faklyaval rohant felenk.Lelassult az ido. Felemelte a kardjat, a penge visszaverte a hold fenyet. Ha egy pillanattal kesobb mozdulok, nem csak a fel karom banja. Ereztem, ahogy a penge athatol huson, csonton, a verem szinte megfagyott ahogy a foldre ert. Vartam, hogy ujra lecsapjon, nem akartam, hogy fajjon, ezt a hideget. Lattam, ahogy felemeli a kardjat, a jegmosolyt az arcan. Behunytam a szemem. Amikor ujra kinyitottam, meleg szobaban fekudtem. A csonk kitisztitva, bekotozve, a kandalloban meleg tuz pattogott vidaman. Egy fiatal ujonc lepett be, kerdesemre, hogy mi tortent, azt felelte, a kapuban talaltak ram, sulyosan sebesulten, felig megfagyva. Ket napig eszmeletlen voltam. A tarsaim kozul senki sem tert vissza. Nem hittem el a tortenetemet. De nevessenek csak rajta. Majd meglatjak, a regi mesek igazak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése