2014. szeptember 22., hétfő

Az Emlékek Őre

Most egy olyan film-véleményt fogok írni, ami sok sok spoilert tartalmaz, úgyhogy, aki nem látta/olvasta még a filmet és szeretne meglepődni az ne olvasson tovább.




Az Emlékek Őrét kb. 15 évesen olvashattam, valahol a Harry Potter 4. kötet után. Talán karácsonyra kaptuk meg, már nem emlékszem. Arra viszont igen, hogy nagyon megfogott, a világa, a története, a szereplői és a gondolat, hogy érzelmek nélkül hogyan lehet élni (már akkor is érzelem vezérelt emberke voltam...)
Sokat beszélgettünk róla a barátaimmal, Qkával, Mogyival, Balázzsal, hogy mekkora jó filmet lehetne belőle csinálni. Akivel csak tudtam elolvastattam a könyvet az utóbbi időben (párban Ende Momojával). Nem mindenkinek tetszik persze, van aki szerint unalmas, meg olvasott már ilyet. Akkor még nem tudtuk, hogy van folytatása a történetnek, és úgy van lezárva, hogy nem tudod megmondani mi történt a főhőssel.

Aztán tavaly jött a hír, hogy film lesz belőle. Nagyon reméltem, hogy nem fogják elszúrni, hogy nem úgy jövök ki a moziból, hogy ÚRISTEN MÉRT??? A trailer alapján féltem, hogy például az egész film színes lesz.

Aztán tegnap elmentünk megnézni és a végén majdnem tapsoltam.
A film fekete-fehérben kezdődik, ahogy a könyvben is leírják, hogy nincsenek színek. Fokozatosan térnek vissza, ahogy a főszereplő Jonas is látni kezdi őket. Szerintem zseniális ahogy a srác arcán megjelennek az érzelmek (nem érzések, ezt nagyon jól hangsúlyozza a film, hogy mi a különbség az érzések és az érzelmek között). Az egyik kritika azt hozta fel hátránynak, hogy a karakterek arcán nincsenek érzések és mindenki fapofával játszik, hát persze, hiszen ez egy ilyen világ. A látványvilág nekem nagyon tetszett, a lassan bekúszó színekkel, a fényekkel, azzal, amikor Jonas hajókázik és olyan éles a naplemente összes színe. A sztori vezetéssel se volt bajom, szerintem a változtatások is a helyükön vannak, még a szerelmi szál is. Nem erőltetett, nem sok.
A Másholba bocsájtós jelentenél, majdnem szóltam Mogyiéknak mellettem, hogy most ők ne figyeljenek, és jó volt a tippem, hogy hogyan fog hatni rájuk. Bár olvastam a könyveket, mégis izgultam, hogy hova fog kilukadni a történet.

Ami még szerintem jól sikerült, és erről egyetlen kritikában sem olvastam még, az a zene. Most is azt hallgatom, mert tele van érzelmekkel, magával ragadó.

Ajánlom ezt a filmet, ahogy a könyvet is, mindenkinek, és szeretnék róla sokakkal beszélgetni.

1 megjegyzés:

Nóli írta...

Nem is tudtam hogy van folytatása, mi a címe?