Búcsú?

Már éppen azon gondolkodtam, hogy elvonulok aludni, vagy nekikezdek a takarításnak, amikor írt a Balázs, hogy ráérek-e délután, mert teázhatnánk. Mondtam neki, hogy persze, mindenképp!
Értem jött kocsival és elmentünk a Siriusba. Nem is tudom mikor jártam ott utoljára, de nem mostanában az biztos. Ittunk egy-egy teát és közben mindenféléről beszélgetünk, leginkább a múltról-jövőről-esküvőről. meg megkérdezte, hogy hogyhogy idén nem volt nagy születésnapom ünneplése. Elmeséltem neki, hogy, a CPsekkel megünnepeltük, viszont nem tudtam, hogy ki az, aki eljönne velem meginni egy cidert azok körül, akiket például tavaly hívtam, meg hát ráérni se nagyon  értek rá az emberek, így idén nem volt nagy hepaj. Aztán megkérdezte, hogy én éhes vagyok-e mert hogy ő igen. Mondtam, hogy hát nem annyira, de majd biztos leszek! Erre mondta, hogy menjünk el vacsizni, mi az, amit én ehetek? Háttőőő... Indiait ehetek-e? Mittudomén, hát biztos.

Úgyhogy átsétáltunk az utca másik végébe, abba az étterembe, ahol a múltkor az MTTsek voltak. Erre akkor jöttem rá, amikor beléptünk és a hely elrendezése ismerős volt, és mogyi mesélte, hogy ez nyílt annak a helyén, ahol BF annak idején megkérte a kezét. Ezt rögtön el is mondtam a Balázsnak.
Leültünk, rendeltünk, és amikor kihozták, az ételt, akkor mondta a Balázs, hogy hát akkor tőle én ezt kapom a születésnapomra, és ne haragudjak, hogy ennyivel később. Mondtam, hogy nyugi a családommal csak holnap ünnepelek, és így is baromi boldoggá tett ám. Isteni finom volt, amit ettünk, ha egyszer meghalok indiai férfiként akarok reinkarnálódni, de valami maga kasztban. Közben beszélgettünk tovább, és mondta, hogy október elsején megy vissza és nem tudja mikor jön haza legközelebb. Aztán mindenféle vidámságról beszélgettünk, meg arról, hogy jöjjön ő is huszadikán megnézni az Emlékek Őrét (és szerinte is fekete-fehérben kellett volna leforgatni a filmet).
Aztán hazahozott, és valahogy olyan búcsú hangulata volt az egésznek. Kicsit olyan, "köszönök mindent" érzésem volt.

Nagyon jólesett, amikor mondott nekem, és hogy mennyire fontos neki a barátságom (egy ideig azt hittem csak nekem fontos a barátságunk, de kiderült, hogy nem). Kis pattogó gumilabdaként jöttem be a lakásba.

Ma egyébként is pattogó gumilabda napom volt, mert megmasszíroztattam magam talptól-tetőig, aztán volt egy jó telefonbeszélgetésem, aztán még Thereonnal is tudtam reggel facebookon beszélni (iszonyatos borzalmas álmom volt, feküdtem az ágyamban, el akartam aludni és éreztem, hogy valami mászik a kezemen, és amikor felkapcsoltam a villanyt meg felemeltem a takarót, azt láttam, hogy mindenhol bogarak meg férgek meg csúszó-mászók vannak és undorító, és elkezdtem csapkodni a takarót, meg rázni, és arra riadtam, hogy a tök sötétben ülök az ágyban és csapkodom a takarót). És most este is tudtunk skypolni egy kicsit és most boldog az én kis lelkem.  Most úgy jó a világ.

És mindjárt szerda lesz. Mindjárt.:)