Magyarország

Ahogy jönnek a választások (megint) azt veszem észre, hogy sokkal jobban előtörnek az emberekből az indulatok. Nagyon sokat olvasom, egy-egy problémánál "hogy persze mert ez Magyarország" meg hogy "bezzeg külföldön" meg mit vártok hát ez itt magyarország? (igen így kisbetűvel).

Valahol egy kicsit fáj ez nekem azt hiszem. Mert nekem Magyarország nem a politikusai, nem a politikai élete, nem a nyomor, hanem valami mást jelent. Persze nem könnyű itt élni, de máshol sem az. Máshol már problémák vannak, külföldön például ott a honvágy, az idegenség érzés, a nyelvi nehézségek, a "te egy bevándorló vagy és a kölykeid is azok lesznek" és még sorolhatnám. Talán az anyagi nehézségek nem olyanok, mint itt, de ebben sem lehet senki biztos.

Nekem Magyarország a városaiból, az erdeiből a hegyeiből a tájaiból, a dalaiból, a verseiből, a meséiből, a hétköznapi emberekből áll.
Abból, hogy tudom, hogy mivel hova fordulhatok (és ha nem tudom, van kit megkérdezni), hogy azokat a városokat, ahol már jártam így-úgy de ismerem, hogy a boltban forintban írják ki az árakat, a bkv vicces angolságából, a fényekből, a színekből.
Nem, nem igazán tudom leírni miért fájdítja a lelkemet, amikor bántják a hazámat, amiről ő igazából nem tehet. S főleg akkor fájdalmas ez, amikor saját magukat MAGYARNAK kikiáltott emberek teszik, akik ahelyett, hogy javítani akarnának a dolgokon (és változtatás az is, ha segítesz másoknak), helyette csak kiabálni meg rombolni tudnak.

Persze, lehet, hogy én látom rosszul. De én azt érzem, hogy egyre több magyar ember szégyelli azt, hogy ő magyar, és ez, azt hiszem sokkal nagyobb probléma tud lenni, mint az, hogy büdös a bkv és késik a máv...