Kb. így érzem most magamat. Mint egy pattogó hülyegyerek. Történt ugyanis, hogy hétfőn Bia elhozta nekem a kulcstartó alapokat, amiket rendeltem, és végre nekiállhattam gyurmázni. Nem mondanám, hogy hú de csodálatos dolgok sültek ki belőle (oda is égtek) de kezdetnek egyáltalán nem rossz. Plusz teljesen feldobódtam tőle, hogy gyurmázhatok végre.
Aztán tegnap voltam tanítani is, egy kissrácot készítek fel vizsgára és valami döbbenetesen jó érzés volt, és ahogy haladtunk az időben előre, láttam rajta ahogy feloldódik. A végén meg megbeszéltük a fogalmazást,amit házinak adtam és olyan nagyon jó volt. Mint egy hülye kis gumilabda mentem hazafele.
Aztán jöttek a kabátokért, meg cipőért, amit feltettem ingyen elvihetősbe és az is jó érzés volt, hogy odaadtam és örültek neki.
Utána festettem órát, ami meg azért volt nagyon jó, mert végre valami normális van a konyhában és szép is, és én csináltam és én nem vagyok azért annyira ügyes kezű, mint sok barátom, ezért ha valamim szépen sikerül, akkor annak mindig duplán szoktam örülni.
Meg most bringával járok, ahova csak lehet, és ez is feltölt egy kicsit. Már csak az íjászkodást kell valahogy visszavezetni az életembe (egyelőre pénzhiányban szenvedek ezen a téren) és akkor örömbódóttá lesz.:)
És amióta a könyvespolcok fent vannak, takarítani is több kedvem van a szobámat. Lassan tényleg újra otthonná válik a lakásom számomra. Így cirka egy év ott lakás után ideje.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése