Dicséret és felmondás

Pár hete már érzem, ahogy olvashattátok is, hogy ez nem nekem való. Én nem vagyok ilyen ember, én ennél kreatívabb vagyok. Az utóbbi időben már bejárni sem szerettem, egyszerűen kezdett elhatalmasodni rajtam az az érzés, ami három éve a Kőbányai suliban. Hétfő este ért meg bennem, hogy elég volt ebből. Ma reggel szóltam a főnökömnek, hogy lenne-e rám tíz perce? Délután kettő körül volt is. Elmondtam neki, hogy nem szeretnék hosszabítani, mert ez a munkakör nem nekem való, nem csinálom jól, és ez nem jó se nekem, se a tanszéknek, se senkinek sem. Én ehhez túl kreatív ember vagyok, nem bírom, hogy egész nap csak itt ülök. Én a gyerekekkel szeretek lenni, beszélgetni, játszani, nagyokat nevetni.
Mondta, hogy örül neki, hogy én is így látom, mert ők is így látják és ma akart velem erről beszélni.
Mondtam, hogy de a próbaidőt még kitölteném és az utódomat szeretném betanítani, ha lehet, hogy ne járjon úgy, mint én, hogy azt se tudja mi merre hány méter. Elvileg lesz rá lehetőségem. Ha nem lesz, akkor színes-szagos útmutatót hagyok magam után.
Közben már jönnek a helyemre mások interjúzni, amit egyáltalán nem sajnálok. Örülök neki, hogy így történt, hogy nem csúnyán, veszekedve válunk el, hogy nem lettem lebaszva érte.

Úgyhogy most azért kell nekem drukkolni, hogy találjak másik állást, mert az olaszóráim miatt kell. Azokat nem tudnám miből finanszírozni, minden mást megoldok:))

A Döntés

A múlthét pénteki lebaszások után kezdett el bennem igazán formálódni, hogy felmondok. Aztán a héten jött még erre pár ilyen, amikor olyanért szúrtak le, amiről én nem tehettem, nem tudtam, hogy az én dolgom (még mindig nincs munkaköri leírásom), és nem látok bele mások fejébe.
Ma megkérdeztem aHR-st hogy ez hogy működik próbaidőnél. Merthogy eldöntöttem, hogy nem maradok itt a próbaidő után. Túl sok energiámat szívja el, nem tudok se a tanulásra, se Thereonra se a barátaimra úgy koncentrálni, ahogy szeretnék és nem tölt fel semmiféle energiával. Nekem ez így nem éri meg.
Nem, még nincsen hova mennem, de bízom benne, hogy találok valamit, ami kevésbé készít ki, mint ez, és még arra is marad időm, hogy tanuljak mellette.

Lehet, hogy butaság, de azt hiszem a saját érdekemben kell meglépnem, mert már érzem azt, amit anno az első munkahelyemen, hogy jön az arcüreggyulladás, hogy köhécselek, hogy fájogat a torkom, de csak akkor, amikor tudom, hogy dolgozni kell jönni...

Egy ujabb hazugsag...

Nagyon keves dolog van, amit nem birok, ami mely sebet tud rajtam ejteni es az egyik ilyen ha nem hisznek nekem, a masik ha hazudnak rolam. Most az utobbi tortent, es bar nem ejtett mely sebet, azert csutortok ota azon gondolkodom, hogy ha legkozelebb talalkozom az illetovel, akkor jo hangosan, ugy hogy mindenki hallja szepen elkuldom a manipulativ kurva anyjaba a hazugsagterjesztesevel egyutt. Persze igazabol ezzel csak magamat jaratnam le, de hogy oda fogok allni ele es megmondom, hogy tessek itt mondd a szemembe mindenki elott, hogy mi is a probad velem, ne a hatam mogott suttogd fulekbe egy olyan megbeszelesen, ahol ott sem vagyok, na az valoszinu. Rohadtul elegem van mar ugyanis ebbol. En mindig, mindenkivel oszinte vagyok es mindig az is leszek. A masik hetveget megalapozo elmenyem a penteki promo volt, ahol hat... iszonyatosan sajnalom Nyufit mert megint rajta csattannak masok hibai.  Szar hogy a kiszamithatatlan idojaras miatt nem tudok bringazni, mert minden feszultseg gyulemlik igy bennem es robbanok, mint ma delelott amikor konkretan remegve zokogtam Thereonnak, hogy elegem van mindenbol es legszivesebben mindenkit, aki valaha artot nekem, bantanek de ugy hogy egy eletre megemlegesse...

Lassan gyogyulo sebek

Egy ma kapott level kapcsan jutott eszembe, hogy nekem vajon melyik a leglassabban gyogyulo sebem? Egyaltalan van-e optimalis sebgyogyulasi ido? Azt hiszem nekem azok a sebek gyogyulnak a leglassabban, amiket csalodas okozott.  Csalodas valakiben vagy valamiben. Mert a serteseket hamar kiheverem, azt is ha megutnek es az eddig szerzett fizikai seruleseim is hamar gyogyultak.  De ha valakiben csalodom, foleg ha az egy szamomra fontos ember/dolog, akkor akar evek is kellenek hozza, hogy a seb begegedjen es ne gennyeddzen es verezzen tovabb es levehessem rola a kotest. Picike heg akkor is marad, mert semmi sem mulik el nyomtalanul.

Gondolatok a klinikan

Itt ulok az ortoped klinikan es varok es nem tudok olvasni, mert csak az olasz hobbit van nalam es akkora a hangzavar a gyerekektol, hogy nem tudok ra figyelni. Tegnap hazafele a bicajon ulve azon filoztam, hogy mennyire a donteseinktol fugg az elet? Hanyan nem tanulnak meg donteni es vallalni a felelosseget a donteseikert. Pedig azert ez nem annyira bonyolult feladat. Mindig van valasztasi lehetoseg, csak nem mindig merunk batrak es mereszek lenni es lepni. Kilepni abbol, ami nekunk nem jo. Aztan meg sir a szank, hogy nem ezt a lovat akartuk. Persze ez akkor is elofordul ha mertunk lepni csak epp n ugy alakult, ahogy szerettuk volna. De a dontes minden alkalommal a mienk, es a felelosseget se vallalhatja helyettunk mas.

Smaug pusztasága

Amikor elkezdtek kijönni a Hobbit filmek, én negyedannyira sem lelkesültem be, mint a többiek. Nem néztem meg az előzetest számtalanszor, nem tettem a telefonomra csengőhangnak a törpök dalát, és kétkedve fogadtam magát a filmet is. Közben persze kimentem Genovába és kisebb gondom is nagyobb volt, mint a hobbit film.
Aztán, amikor hazajöttem és megnéztük, és elvarázsolt és benne ragadtam a történetben, és a szívemhez kezdett nőni, akkor már fontos lett a számomra.
Tavaly már-már vártam a bemutatót, a premierre mégsem mentem el, több okból is(például másnap dolgoztam és akkor nem tudtam szabit kivenni).
Miután most megjelent az utolsó előzetes, amit már tizenötször láttam, a zenéje a telefonomon figyel, borzasztó lelkes lettem.
Tegnap este megnéztük a Smaug pusztaságát Thereonnal. Valahogy ez is olyan, mint a Gyűrűk Uráknál volt, hogy tulajdonképpen ez az igazi film. A bővített  verzió. Sok kis apróság van benne, ami kiegészíti a történetet, de ezek is kellenek. Sajnálom, hogy a moziba nem kerültek be.
Miután megnéztük azon járt az agyam, hogy annyian fikázzák ezt is, meg a Gyűrűk Urát is. Persze nem hibátlan film, melyik lenne az? (jó oké, tudok számomra hibátlan filmet említeni) De vajon, ha a törpök ábrázolása megmaradt volna Tolkien-hűnek, akkor élvezhető maradt volna a film is?
Ha a látványvilágot nem így dolgozzák ki, ha a történeten nem csavarnak ennyit, akkor is érdekes film lenne, ami leköt 3 órára egy nem Tolkien rajongót?
Elég csak megnézni a korábbi próbálkozásokat (tegnap tartottam belőle előadást), mennyire nem lettek sikeresek, pedig sokkal könyv hűbbek (például állandóóóaaan énekelnek bennük ÚRISTEN).

Nekem tetszik így, ez a történet, és nagyon nagyon remélem, hogy az utolsó rész nem fogja ezt elrontani. Hogy amikor majd december 17-én éjjel beülök a moziba, és elindul a film, akkor ugyanazt fogom érezni, mint eddig mindig, ha a Jackson-féle filmeket néztem.

Hogy a szereplői élnek, hitelesek, szeretnivalóak.

Hogy Középföldén vagyok.

Elmondom a frankot

Tegnap iszonyatosan rossz napom volt, mert az ejszakai almaim kihatottak az egesz napomra. Kicsinek es maganyosnak es vedtelennek ereztem magam. Aztan Thereon elem jott es atolelt es onnantol kezdett jobb lenni. Ugy kapaszkodtam bele vegig, mint aki attol fel hogyha elengedi a masikat, akkor lezuhan. Aztan fokozatosan, minden olelessel egyre jobb es jobb lett. Olelesekkel es csokokkal es kedves szavakkal es habos forro csokival szepen lassan feloldotta bennem a feszultseget es a rettegest. Mert szeret, mert fontos vagyok neki ahogy en is szeretem es fontos nekem. Es tegnap ejszaka mar nem almodtam rosszat. Es kipihenten ebredtem. Es most nyugalom van a kis lelkemben.

Az àgyból

Valamiert a legtobbszor lefekves utan jut eszembe mindenfele. Peldaul irni a kisfilmrol, amit Thereon megosztott aztan en is, es aminek a feletol konkretan potyogtak a konnyeim, sot most is homalyos lesz a szemem ha eszembe jut. Zsenialis. Foleg az utolso mondata: "Nezd szivarvany!". Biztos en vagyok a tulerzekeny, hogy ilyeneken bogni tudok. De hat el elbogom magam filmeken sot zeneken is. Peldaul az Into the Westen vagy a Praanon vagy ha olyanom van akkor nehany Hiperkarma szamon. Vegig bogtem a Zuhanas es a Faun Labirintusa utolso fel orajat is es kepes vagyok elsirni magam, amikor latom, hogy a szamomra fontos emberek szomoruak vagy boldogok. Sosem hasznaltam es sosem fogom eszkozkent hasznalni a konnyeimet, mert sokkal ertekesebbek annal.  Persze sirni sem sirok barki elott. Legalabbis igyekszem igy tenni. Egyebkent a multkor az egyik sorozat megrazo reszen es is bogtem es valahol duhos voltam magamra, hiszen az csak egy film. Visszaterve a kisfilmre, zsenialis ahogy utal, ahogy te, a nezo mar akkor tudod mi fog tortenni, amikor elokerul a diktafon.

Halloween

Már jó pár hete annak, hogy meg lettünk hívva a Buliba Geriékhez. Én nem vagyok valami nagy halloween fan, a farsangokat jobban szeretem, de azért vártam ezt az alkalmat. Azt tudtam, hogy melyik ruhát fogom felvenni, és hogy ahhoz kell majd valami smink, de több ötletem nem nagyon volt. Geri mondta, hogy ez náluk mindig oltári buli.
Igazából csak képek maradtak meg belőle. Sikerült nagyon nagyon jól éreznem magam, ami most rettentő fontos volt nekem, mert az utóbbi másfél-két hétben kevés dolog volt, amitől képes voltam mosolyogni. Erre a hétre kettőt is kaptam az egyik Dodie születésnapja volt, amit überkirályul összehoztunk, a másik ez a buli.
Szóval egy kisebb veszekedés után elindultunk felfele Budakeszire, Fent aztán rögtön elkapott a hangulat. A ház úgy volt kidekorálva, hogy én ilyet még életemben nem láttam. Minden apró részletre figyeltek a házigazdák. Kurvajól nézett ki.
Aztán nekiálltuk megcsinálni magunkat, engem Kinga kisminkelt, Geri meg egy akasztás nyomot alkotott a nyakamra. Thereonból olyan zombi kalózt csináltak, hogy űűű. Kicsit tartottam az ismeretlen emberektől is, de kiderült, hogy nem volt rá okom. Hihetetlen jókat beszélgettem, és nem volt egy perc sem, amikor úgy éreztem volna, hogy fölösleges vagyok itt.
Nagyon kellett már ez nekem, kellettek az ölelések, amiket kaptam, meg a tánc. Úr isten nem tudom mikor táncoltam utoljára, talán MTT farsangon.
A buli másnapján horrofilm nézés volt a program, namost rólam tudni kell, hogy nem nézek horrort, mert rosszakat álmodok tőle. NAGYON rosszakat. Most mégis ott maradtam a társasággal és két filmet is megnéztünk. Egy épületesen szart meg egy horror kategóriában egész jót. (Utóbbinak az a címe, hogy az Árva). Közben sokat nevettünk meg repkedtek a beszólások. Szeretek így filmet nézni.
Tényleg nagyon nagyon nagyon jól éreztem magam. Remélem ez most ki fog tartani egy ideig, mert nagyon nagy szükségem van rá.

Néhány embernek már mondtam, hogy ha mostanában érzékenyebben, hevesebben reagálok, akkor elnézést kérek érte, de megvan rá az okom. Apu kórházba került, mert kiújult a gerinc sérve és azt mondták meg kell műteni.
Az apukám 61 éves... És amióta az eszemet tudom nem műtötték semmivel. Kórházban volt már három éve is, de akkor én a nagymamámmal voltam elfoglalva.
Ha arra gondolok, amire nem akarok gondolni, akkor rögtön síróssá válik a szemem, és tudom, az eszemmel tudom, hogy egy sérvműtét nem veszélyes, de nekem csak egy apukám van.