Halloween

Már jó pár hete annak, hogy meg lettünk hívva a Buliba Geriékhez. Én nem vagyok valami nagy halloween fan, a farsangokat jobban szeretem, de azért vártam ezt az alkalmat. Azt tudtam, hogy melyik ruhát fogom felvenni, és hogy ahhoz kell majd valami smink, de több ötletem nem nagyon volt. Geri mondta, hogy ez náluk mindig oltári buli.
Igazából csak képek maradtak meg belőle. Sikerült nagyon nagyon jól éreznem magam, ami most rettentő fontos volt nekem, mert az utóbbi másfél-két hétben kevés dolog volt, amitől képes voltam mosolyogni. Erre a hétre kettőt is kaptam az egyik Dodie születésnapja volt, amit überkirályul összehoztunk, a másik ez a buli.
Szóval egy kisebb veszekedés után elindultunk felfele Budakeszire, Fent aztán rögtön elkapott a hangulat. A ház úgy volt kidekorálva, hogy én ilyet még életemben nem láttam. Minden apró részletre figyeltek a házigazdák. Kurvajól nézett ki.
Aztán nekiálltuk megcsinálni magunkat, engem Kinga kisminkelt, Geri meg egy akasztás nyomot alkotott a nyakamra. Thereonból olyan zombi kalózt csináltak, hogy űűű. Kicsit tartottam az ismeretlen emberektől is, de kiderült, hogy nem volt rá okom. Hihetetlen jókat beszélgettem, és nem volt egy perc sem, amikor úgy éreztem volna, hogy fölösleges vagyok itt.
Nagyon kellett már ez nekem, kellettek az ölelések, amiket kaptam, meg a tánc. Úr isten nem tudom mikor táncoltam utoljára, talán MTT farsangon.
A buli másnapján horrofilm nézés volt a program, namost rólam tudni kell, hogy nem nézek horrort, mert rosszakat álmodok tőle. NAGYON rosszakat. Most mégis ott maradtam a társasággal és két filmet is megnéztünk. Egy épületesen szart meg egy horror kategóriában egész jót. (Utóbbinak az a címe, hogy az Árva). Közben sokat nevettünk meg repkedtek a beszólások. Szeretek így filmet nézni.
Tényleg nagyon nagyon nagyon jól éreztem magam. Remélem ez most ki fog tartani egy ideig, mert nagyon nagy szükségem van rá.

Néhány embernek már mondtam, hogy ha mostanában érzékenyebben, hevesebben reagálok, akkor elnézést kérek érte, de megvan rá az okom. Apu kórházba került, mert kiújult a gerinc sérve és azt mondták meg kell műteni.
Az apukám 61 éves... És amióta az eszemet tudom nem műtötték semmivel. Kórházban volt már három éve is, de akkor én a nagymamámmal voltam elfoglalva.
Ha arra gondolok, amire nem akarok gondolni, akkor rögtön síróssá válik a szemem, és tudom, az eszemmel tudom, hogy egy sérvműtét nem veszélyes, de nekem csak egy apukám van.