Egy borzasztóan rossz éjszakán vagyok túl, ébredtem a saját nyöszörgésemre (nagyon féltem és sírtam álmomban, kicsi voltam és védtelen és egy nagyon csúnya gonosz félelmetes VALAMI volt a szobámban és senki se jött megvédeni, amikor hívtam, pedig mindenkit hívtam, aki számít), ébredtem arra, hogy fáj a fejem, hogy elfeküdtem a karomat, hogy nem tudom hol vagyok, szóval zseniálisan borzasztó éjszaka volt. Miután kikecmeregtem az ágyamból és emberré varázsoltam magam, megírtam 14 pár kártyácskát, hogy ha szar idő lenne odakint, akkor legyen benti játékom a gyerekekkel. Hála az égnek olyan idő volt, hogy ki tudtunk menni.
De mielőtt még ez történt volna, szépen odaértem az iskolába és vártam. Közben hívott egy kisfiú, hogy AZONNAL még MA kell neki hogy segítsek rendszerezni a gondolatait nyelvtanból (mondatelemzés, a kedvencem... NEM), mondtam, hogy persze, amint itt végzek és kb, fél ötig vagyok az övé.
Aztán jött egy másik lány, szintén próbára, mint én, de ő nem készült kinti feladattal, sőt be is pánikolt, hogy ÚRISTEN mit fog csinálni, ha tőle is kinti foglalkozást várnak.
Kérdezte, hogy szerintem mit csináljon, mondtam, hogy hát én kértem két labdát.:)
Aztán jöttek értünk és mentünk a gyerekekhez. Rögtön átvehettem őket öltöztetés miegymás, aztán lent két játék, két labdás, (kidobós és labdafogó, utóbbi olyan, hogy a labda a fogónál van és akit megfog az fogóvá válik, tesiteremben így lehet például mindenkinek labdát adni könnyen). Minden felmerülő problémát rögtön meg tudtam oldani, volt egy elesés meg egy olyan kidobás, ami nem volt érvényes. Utána odavittem a gyereket a másik pedagógushoz, és mondták nekem, hogy ügyes voltam és hogy tetszett nekik, amit csináltam. Megkérdeztem hogyha engem választanak, akkor a péntekkel hogy számoljak, az igazgató mondta, hogy hát még nem tudja, mire mondta a másik igazgató, hogy délután legyek szabad. Délelőtt menjek olaszra. Meg felajánlotta az igazgató, hogyha ez nem jön össze valamiért, akkor ped. asszisztens álláshoz mit szólnék? Mondtam, hogy hát persze az is jó! Utána azt is mondták, hogy nyugodtan menjek mosolyogva hazafele, mert ügyes voltam.
Így hát mentem tanítani, amiben nem voltam annyira ügyes, lévén a magyar nyelv vizsgám óta nem foglalkoztam nyelvtannal, de hamar eszembe jutottak a dolgok. Ezúton is köszönöm Ryanának, Kincsőnek és Mogyinak, hogy anno vért izzadtak velem.
Aztán mentem a másik tanítványomhoz tanítani. Nála ez volt az utolsó alkalom, mert szombaton felvételizik.
Holnap is tanítok.
Nagyon szeretném ha ez az állás most sikerülne. Talán itt végre jól érezném magam, és lenne egy fix pont az életemben, amire most nagy szükségem van, mert a bizonytalanságtól meg tudok őrülni hosszú távon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése