Pannika bulikába megy.

Az a nagy büdös helyzet, hogy én életemben soha nem voltam úgy bulizni, hogy akkor most megyünk bulizni.
Az én bulis életem a házibulikban és az mtts bulikban teljesedett ki. Sosem voltam diszkóban, és szórakozóhelyre se jártam.
Kb. két hete keresett meg Kinga, hogy menjünk velük bulizni. Mondtam neki, hogy háttőő, jó, de előbb derüljön ki felvettek-e dolgozni.

Pénteken kaptam a telefont, hogy ped. asszisztens helyettesítőnek felvettek. Így volt ok ünnepelni.

Úgyhogy szombaton, némi vita után, felmentünk Geriékhez, ahol Kinga átalakított engem és elindultunk bulizni. Este tíz után. Már eleve vicces volt, mert megittam két cidert fent és picikét szédültem tőle (nagyon gyorsan ittam meg).

A hely, ahol voltunk a Filter névre hallgat és egészen kis hangulatos. Nem voltak sokan és az árait elnézve annyira brutálisan nagyon drágának se mondanám. Éjfél körül kezdtünk el táncolni és majdnem hajnali négyig meg se álltunk.
Én... Én, aki ilyesmit sose csinált. Baromira élveztem. Élveztem, hogy ismerem a számok egy részét, hogy kitáncolhatom magamból a stresszt, hogy senki se néz hülyén rám, mert nem tudok mozogni, hogy Thereonnal táncoltunk sokat, hogy ő is mosolygott végre, hogy jól néztem ki, hogy nem fájdult meg a lábam, pedig magassarkúban voltam, hogy csak a talpam fájt hazafele is, hogy jó volt. Utoljára talán a BKV tábori bulin éreztem ilyen jól magam.

Aztán a fiúk reggel reggelit csináltak nekünk, és néztünk Van Hellsinget (mért van mindenki oda attól a filmtől??) és olyan kis jó volt minden.

De a legjobb az egészben azt hiszem az volt, hogy Kinga kölcsönadta a ruháit, és dolgozott rajta, hogy szép legyek és nőcis. Nem tudom megmagyarázni miért, de nagyon jólesett.