Ma elkovettem egy ujabb hibat es a fonokom ugy lecseszett telefonban, hogy vegig bogtem az utat a Gellert terig, sot meg itthon is bogtem egy kicsit, mert nem birtam boges nelkul elmeselni Mikinek, hogy "ujabb rossz pont"ot szereztem. Ilyenkor az jut eszembe, hogy odafent valakinek eszebe juthattam, hogy az elmult negy honapom tul boldog volt, hat legyen mar egy kis szar is. De azert nem fogom am hagyni magam. Amennyire tudom igyekszem a maximumot kihozni magambol. Kozben pontosan tudom mi lesz ennek a vege, es mar most faj. Anno megkaptam, amikor a munkahelyemen ert dolgok miatt sirtam, hogy tulsagosan magamra veszem az a baj es tulsagosan beleadom a lelkemet. Csakhogy ezt maskepp nem lehet csinalni. Ez a szakma nem megy lelek nelkul. Nem lehet fapofaval es unottan es utalkozva csinalni. En csak lelekkel tudom. Amikor bemegyek es orulnek nekem, amikor a folyoson lako tobbi osztalyba jaro gyerekek is koszonnek, amikor az otodikes, akit taboroztattam messzirol kiabal es mutatja mit kapott, amikor egyutt jatszunk, amikor elkeszulnek valami alkotassal es lehet neki orulni, amikor a kolleganoimmel beszelgetunk es nevetunk, amikor buszken mondhatom, hogy en ehhez az iskolahoz tartozom.... szeretem ezt csinalni es itt csinalni. Annyira a lenyem resze a tanitas es a gyerekekkel valo munka, mint egy elsportolonak a sport, a napi mozgas. Oromomet lelem benne es akkor is szeretek bemenni ha a legkor feszult, mert mosolyt adhatok es kaphatok es csodat tudok mutatni es ez jo. Nekem ez az egesz nem szakma. Ez hivatas.
1 megjegyzés:
Azon gondolkodtam valamelyik nap, hogy lehet, hogy ki kellene bekkelned egy következő felvételi hullámot. Ha van még frissebb tanerő, talán átszoknak arra, és onnan már Te is a "régiek" leszel. Nálunk legalábbis azt tapasztaltam (és a nálunk az több helyet is jelent), hogy ez működni szokott. Nehéz, de ha ott lebeg előtted a cél, akkor az ad egy kis erőt. Meg a gyerekek is. ;)
Azért szurkolok ám Neked, hogy le találjanak már szállni Rólad izibe... ;)
Megjegyzés küldése