Még, amikor feküdtem, kölcsönadtam a Tauriel ruhát, egy fotózáshoz. Fülestül, mindenestül. Megbeszéltem a csajszival, aki elvitte, hogy LEP-re visszahozza.
Már eleve úgy álltam hozzá a LEPhez, hogy nem biztos, hogy felveszem. Már a múltkor is csak nehezen tudtam benne mozogni. Anno, amikor varrattam, 49kg voltam, és amit akartam azt elértem vele. Most 56 vagyok és nincs az az isten, hogy a ruha miatt fogyjak megint.
Szóval LEP reggelén felpróbáltam a ruhát és nem tudtam összekapcsolni rendesen a mellemen. Hát jó. Azt hiszem ez volt a végső pont, ahol eldöntöttem, hogy sanszosan el fogom adni.
Ráadtam a ruhát másra és mentem tovább sminkelni meg ilyenek.
Aztán álltunk Szozsival és mondtam neki, hogy azon gondolkodom, hogy eladom a ruhát. Nem érzem már benne jól magam. Mondta, hogy gondoljam meg jól. Aztán beszélgettünk erről Mirranddal is, és mondta, hogy ők is megvennék, ha gondolom. De előbb fel akartam ajánlani az MTTnek, így mégiscsak közel marad hozzám a cucc. Le is ültem Tamás elé, hogy öt percre figyeljen rám, kell az MTT-nek a Tauriel ruha x ezer forintért? Mert ha igen, akkor az övék, ha nem, akkor van rá más vevőm is.
Kellett. Mondtam nekik, hogy azért ennyi, mert én anno 50ért varrattam, de azóta elfeslett egy helyen az ujja és, mint megtudtam, el is szakad egy helyen (de gondolom javítható), meg hát három éve lett varrva, szal nem mai darab, de nagyon vigyáztam rá.
Úgyhogy eladtam a ruhát. Kicsit valahol sajnálom, mert, amikor még rám jött, baromi jól néztem ki benne, de mivel ez már nem így van, illetve a Taurieles beállásokat nem tudom már megcsinálni (nem tudom meg fogom-e tudni még valaha), jobb érzésem van így.
Hogy miért nem a CPnek ajánlottam fel először? Nem voltak ott. S úgy gondoltam, hogy jobb helyen lenne az mttben, ahol látom kire kerül rá, ki veszi fel és tudom, hogy vigyázni fognak rá, főleg, hogy elvileg én leszek az, aki ezekre figyelni fog innentől. Nem azt mondom, hogy a CPben nem vigyáztak volna rá, mert tudom, hogy igen, de valahogy mégis jobban érzem így magam.
Szeretnék magamnak valami szép új cuccot varrni, valami amazonos-íjászos, harcososat, amiben lehet pózolni, jól néznek ki vele az új füleim, de mégsem ennyire kötött. Talán az iskolai farsang környékére meg is csinálom.
Meg szeretnék egy szép ruhát a farsangra is.
Kicsit furcsa érzés, hogy lezárult ez a korszaka az életemnek, mégsem bánom. Most jól érzem magam és boldog is vagyok, így, ahogy vagyok.
Csütörtökön meg végre elmegyek mozogni!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése