Hetvegen egy nagyon erdekes elmenyben volt reszem. Elmentunk Bokival egy haverja szuletesnapjara, ahol senkit sem ismertem. Nagyon furcsa erzes volt, ahogy engem fogadtak. Bokihoz tartozom, tehat hozzajuk tartozom. Ilyen a "mi kutyank kolyke" erzes volt. Es rajottem, hogy nekem kell ez az "ove vagyok" erzes. Hogy akkor erzem magam biztonsagban egy kapcsolatban, amikor kijelenthetem, hogy en a masikhoz tartozom es o hozzam. Ezzel igy azt hiszem eleg szar feminista lennek, bar nem erzem ugy hogy feladnam a szabadsagomat.
Aztab volt meg egy erdekes beszelgetes, ahol az egyik srac mondta Bokinak, hogy oneki a hagyorkodes nem eletforma. Neki van mellette elete.
Es errol az jutott eszembe, hogy igen, ez egy eletforma. Vagy teljes szivvel csinalod, vagy sehogy. Es utana az jutott eszembe, hogy az mtts let is egy eletforma. Hogy ez volt az, amit sosem tudtam a cpseknek megmagyarazni, hogy nekem miert fajdalmas az, ahogy az mttrol beszelnek. Akarhanyszor probaltam mashova tartozni, mindig visszatertem ide.
Es volt egy harmadik erdekes resz is, amikor az unnepelt azt mondta a Bokinak, hogy nem az edzes a fontos, nem is a csapat, hanem a csaladja. Az a legfontosabb. Es valahogy azt ereztem, hogy ez az, amit se a cp se az mtt nem tanult meg kezelni. De foleg a cp. Emlekszem ra, amikor kiderult, hogy Gergonek csaladja lesz, es ment a szajhuzas, hogy hat akkor tuti nem fog mar jonni.
Az mttben azert, amiota tobb a gyerek, azert sokat javult a helyzet hala az egnek.
Szoval erdekes es elgondolkodtato volt a hetvege, ea ilyenkor mindig rajovok, hogy milyen nagyon keveset tudok a vilagrol es az emberekrol, es a sokfelesegrol. Hogy az egyszeru emberek(es az egyszerut itt egyaltalan nem sertesnek szanom, csak nem tudok ra jobb szot) mennyivel jobban latjak neha a vilagot a maga egyszerusegeben. Neha jo lenne nekem is ilyen egyszerunek lenni, sokkal kevesebb problemam lenne (vagy csak masfajta).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése