Van az a pillanat, amikor barmennyire is faradt vagy es aludni szeretnel,nem megy.
Amikor csak hallgatod, ahogy a masik alszik, es orulsz, mert tudod, hogy most pihen. Hogy vegre alszik es pihen, es probalsz nem megmozdulni, nehogy felebredjen, mert tudod, hogy mennyire szuksege van most erre.
Szeretem hallgatni, ahogy alszik, es ilyenkor szeretnem megsimogatni az arcat, de akkor felebred.
Es szeretem, ha en ebredek elobb es egy kicsit nezhetem ilyenkor, mert eveket fiatalodik az alvastol es kisimul az arca, es ilyenkor nem bantja, nem aggasztja semmi.
Ugy szeretnem, ha meg tudnam oldani a dolgokat, amik bantjak. Ha leulhetnek beszelni azokkal, akik bantjak, hogy ne tegyek. Mert sokszor eszre sem veszik milyen fajdalmat okoznak neki. En meg olyankor duhos leszek, es szeretnem megutni, aki bantja, aki miatt szomoru.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése