Határok

Azon gondolkodtam, hogy vajon hogy mi lehet az oka annak, hogy en egyetlen osztalytarsammal/csoporttarsammal/exkollegaval sem tartom a kapcsolatot, hogy nem lettek a barataim, hogy a "munkakapcsolaton" tul nem erdeklodtunk egymas irant.
Pedig abban az idoszakban, ameddig az eletunk osszekapcsolodott, egy csomo dolgot megtudtunk a masikrol.
Olyan is volt, akivel megvolt a kozos erdeklodes is, de valahogy megsem lettunk baratok.

Aztan arra jutottam, hogy talan azert van, mert baratokat igazan, mar gyerekkent sem az osztalyombol szereztem, es mire kozepiskolas lettem kialalult bennem, hogy nem is akarok. Hogy en az adott helyre dolgozni megyek, a barataim egy masik kategoria, es azt hiszem ezt kozvetitem is valahogy. Kollegakkal nem pusziszkodom, nem olelem meg oket(csak nagyon kiveteles esetben) nem sirok elottuk, nem mutatom ha valami faj. Akkor sem, amikor amugy igenyem lenne ra, hogy valaki atoleljen (olyankor a gyerekeket olelgetem meg, ha megengedik).

A gyerekek fele is van egy hatar. Nem pusziszkodunk es valahogy beszedben is van egy "cinkosok vagyunk, de nem haverok" kategoria is. Ok tudjak, hogy barki ellen megvedem oket, es tuzbe tennem a kezem, es hogy bizhatnak bennem, hogy felnott vagyok, de nem vagyok szulo.
Remelem ezt a kovetkezo csoportommal is sikerul majd elerni.

Neha kicsit irigylem azokat, akik baratsagokat szereznek a munkahelyukon, aztan rajovok, hogy talan nekem nincs is ra igazan szuksegem. Persze a multkor piszok jo erzes volt, hogy engem is elhivtak magukkal a kollegaim.
Egy kicsit idetartozonak ereztem magam tole.