Csak eljutottunk Tiszasasra, pedig meg penteken is azt ereztem, hogy nem lesz ebbol semmi. Boki ideges volt, en meg ettol szomoru. Reggel lassan indultunk el, igy sikerult a legnagyobb melegben menni.
Eloszor Krisz mogott ultem, es csak az M5-nel ultem at Boki moge.
Rettento jo volt. Nezelodhettem, figyelhettem az utat, tetszett. Egeszen az utolso fel oraig. Ott ugyanis a bal labam jelezte, hogy a most mar eleg lesz. Fajt. Nagyon. Annyira, hogy mar szamoltam vissza a perceket, amit a GPS-en lattam. Meg ot perc. Meg negy. Mindjart ott vagyunk. Nagyon faj. De mindjart ott vagyunk.
Ekkor alltunk meg sort venni. En csak ultem a foldon ea vigyaztam a mocikra es kozben fajt. Aztan elmult de amint visszaultem a motorra, megint fajt.
Lent amugy nagyon jo volt. Ebedeltunk finomat es furodtunk a Tiszaban. Aztan este grilleztunk es szarrá csiptek a szunyogok. A fiuk meg beszelgettek, en meg Boki anyukajaval beszelgettem.
Baromi szarul aludtam, mert eloszor szomjas voltam, aztan ala kellett polcolnom a labam aztan nem fertem el aztan valami megcsipett.... Es ugattak a szembe kutyak is.
Ezert aztan delutan aludtam vagy ket orat pluszba.
Hazafele mar jo volt. Nem fajt. Volt naplemente es szivarvany es erdok es ittam limonadet is es jo volt nagyon es szabadnak ereztem magam Boki mogott es biztonsagban.
De nagyon elfaradt.
Sokat aggodom erte,mert hamar farad es mostanaban sokat ideges es feszult es sejtem az okat, de nem tudok segiteni.
Es hianyzik, hogy mellette aludjak el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése