Ellentmondások

Történt egy incidens, egy biztonsági őr meg mert kérni egy szoptató anyukát, hogy menjenek az erre kialakított helyiségbe, mire anyuka ezt kikérte magának és ahelyett, hogy ott helyben az illetékesekhez ment volna (biztonsági őr főnöke, a pláza vezetője stb) inkább a facen panaszkodott, amiből lett egy szép kis meghurcoltatása az adott plázának, akik egyébként semmit se tudtak erről, és később rendeződött is az ügy, de a sajtó az sajtó, mint tudjuk.
Na erre válaszul csináltak egy eseményt (https://www.facebook.com/events/983544615077001/), aminek a leírása olvasása közben megfogalmazódott bennem néhány dolog, azokról akarok most ide írni, úgy, hogy bemásolom az esemény leírását és vastagon szedem az én gondolataimat.

Íme:

Üzenetünk:


Mi, szoptató anyák és babáik, anyákat támogató apák, testvérek, családtagok, barátok és ismeretlenek, augusztus 1-én, „A Szoptatás világnapja” alkalmából összegyűlünk, hogy jelenlétünkkel megmutassuk: a szoptatás, mint láthatatlan kötelék fontos nekünk, a gyermekünkkel való kapcsolódásunk egyik módja, családi életünk része, és egyben egy folyamat, amely túlmutat a tápláláson, és amelynek módjáról és időtartamáról felelős döntést tudunk hozni szülőként.

Hiszünk abban, hogy mindenki a legjobbat akarja a gyermekének. A jó anyaságot nem szoptatásban mérjük, és tudjuk, hogy az optimális kötődés, az anyai szeretet, a válaszkészség és a testközelség nem szoptatásfüggő.

Mi anyaként szoptatunk, a családi rendszerünk így állt össze, és kérünk, hogy ezt tartsd tiszteletben!

Aha értem. Tehát amivel állandóan takaróznak, hogy a szoptatás csak etetés, az nem is igaz, mert túlmutat a tápláláson. Ha nem szoptatásban mérik az anyaságot, akkor miért nézik le az összes olyan anyát, aki elválasztja a gyerekét vagy nem szoptat? Persze kitérnek rá, hogy az optimális kötődés, anyai szeretet, válaszkészség, testközelség nem szoptatásfüggő, én mégis azt tapasztalom, hogy nagyon csúnyán tudnak bánni azokkal a nőkkel, akik valamiért nem szoptatnak. Én tiszteletben tartom az ő családi döntésüket, ők viszont azt tartsák tiszteletben, ha nem ahajtok ennek részese lenni.

Kérjük, ne mondd, hogy ne szoptassunk! Rutinszerűen ne javasold, hogy válasszuk el a gyermekünket!
Egy ilyen tanács után nagyon nehéz helyzetbe, dilemmába kerülhetünk, így ok nélkül ilyet akkor se mondj, ha te:

Miért is kerülnek dilemmába? Hiszen ha én eldöntöm, hogy addig szoptatok, ameddig csak akarok, akkor nincs az a védőnő, aki erről lebeszél engem.

- gyermekorvos, védőnő vagy, hiszen igény szerinti, kizárólagos szoptatás ajánlott az első hat hónapban, és ezután a szoptatás folytatása az anya és a baba igényei szerint, amíg ők szeretnék. Az anyatej ideális táplálék, előnyös tulajdonságai ismertek. A kisbaba, kisgyermek igényeihez igazodik, és mi hiszünk abban, hogy normál esetben nincs szükség a szoptatás korlátozására.


Ki ajánlotta? Hol? Mikor? Ha az orvosok és a védőnők véleménye ennyire megoszlik a témában, akkor csak valahol hiba van a rendszerben nem?


- nőgyógyász, szülésznő, védőnő vagy, és várandósgondozást végzel: Tudjuk, hogy a probléma mentes, normál várandósság alatt lehet szoptatni. Kérünk, hogy rutinszerűen ne javasold az elválasztást! Ha a kisbabánk megszületett, és tandem szoptatunk, kérjük, ebben támogass minket. Emellett minden szülés körüli szakembert kérünk, hogy minden szülés után, a szülés módjától függetlenül támogassa az aranyórát és a zavartalan anya-baba bőrkontaktust.

Ezzel mondjuk egyet tudok érteni.

-ha az egészségügyben dolgozol: Azt tapasztaljuk, hogy sokszor jószándékkal, de feleslegesen javasolják az elválasztást vagy épp a szoptatás ideiglenes felfüggesztését a szakemberek. Kérjük, segíts, hogy szoptatásbarát gyógyszert, eljárást találjunk, és kérjük, hogy ne mondd, hogy nem szoptathatunk, miközben lehetne. ( pl. röntgen vagy helyi érzéstelenítés esetén, altatás után, stb.)

Azért a röntgennel vitatkoznék, illetve antibacit sem csak úgy írnak már fel az orvosok, főleg ha tudják, hogy szoptat az anyuka.


-ha bölcsödei gondozó, óvónő vagy: A közösségbe kerülésre hivatkozva, kérjük, ne kérd, hogy fejezzük be a szoptatást, még akkor sem, ha számodra meglepő, hogy egy ekkora gyermeket szoptatnak. A beszoktatás időszaka amúgy is kihívás a családunk számára, és gyermekünk életében is nagy változást hoz, hogy bölcsis, ovis lesz. Nem szeretnénk rátenni még a hirtelen elválasztás terhét is, és tudjuk, hogy sok szoptatott gyerek illeszkedett már be sikerrel közösségbe a mi gyermekünk előtt is. Hiszünk abban, hogy biztosabban, nyugodtabban teszi meg ezt a nagy lépést, ha az otthoni életének még része marad a szoptatás. Közösségbe kerülve az immunrendszerének is támogatást nyújtanak az anyatej ellenanyagai. Azt tapasztaltuk, hogy pusztán a szoptatás ténye nem nehezíti a beilleszkedést, sem az óvodai, bölcsődei alvást. Sokan szeretnénk kivárni a természetes elválasztódást, melynek ideje a kutatások alapján 2,5-7 éves kor közé tehető.

Azt azért rohadtul megnézném, amikor egy 6 éves elsős még az anyja csecsén csüng. Szerintem kb. 1-1,5 éves kor után (illetve nem csak szerintem) ilyenkor már csak a lelki része van meg a szoptatásnak, amire egyébként főleg anyunak van szüksége, nem a gyereknek, hiszen tápanyag abban a tejben már szinte biztosan nincsen, vagy csak elenyésző. Főleg, ha jön a következő poronty, aki mindent kiszív anyuból a terhesség alatt,amit csak lehet.
- ha biztonsági őr, eladó, közlekedési eszköz vezetője, teremőr, pincér, stb. vagy: Jó, ha tudod, hogy a szoptatás nehezen tervezhető, így előfordul, hogy az otthonunkon kívül szeretné a kisbabánk, hogy megszoptassuk. A szoptatásban pont az a jó, hogy bárhol, bármikor megszoptathatjuk éhes vagy épp nyugtalan gyermekünket. Számtalan módja van annak, hogy ezt feltűnés nélkül tegyük, és nem célunk megbotránkoztatni senkit sem.Ezért kérünk, hogy ha szoptatunk, ne szólíts fel távozásra. Köszönjük, ha informálsz arról, ha van szoptatós helység, de kérjük, hogy fogadd el, ha nem megyünk oda. Számtalan oka lehet annak, hogy nem ott szoptatunk (foglalt, koszos, nem férünk be nagytesókkal, mással beszélgetünk épp, stb.).

Lófaszt nehezen tervezhető, már elnézést. Az összes ismerősöm, aki igény szerint szoptatott valahogy tudta tervezni a szoptatást. Mert megtanulta, hogy a gyereke milyen időközönként lesz éhes, szomjas és mindegyikük megoldotta a szoptatást úgy, hogy azzal senkit sem zavar. Illetve én arra lennék kíváncsi, hogyha valaki odamegy a biztiőrhöz, pincérhez, hogy elnézést kérek, de nekem elmegy az étvágyam attól, hogy a szomszéd asztalnál az anyuka két éves gyereke az anya csöcsén lóg, és a személyzet MEGKÉRI az anyukát, hogy fáradjanak át az erre kialakított helyiségbe, akkor ez miért nem kivitelezhető? Nem, nem arról beszélek, amikor 1 év alatti pici babát etetnek, hanem, amikor már saját lábon járó, mindenevőt gyereket ciciztetnek. Főleg akkor gáz ez, ha anyuka meg se nézte az adott helyiséget. Mert sokszor ez van, fogalmuk sincsen róla, hogy hogy néz ki az a hely, amit felajánlanak neki. Ha pedig épp mással beszélgetsz, akkor hogy tudsz a gyerekre koncentrálni, akinek a szoptatás túlmutat az egyszerű tápláláson?

-rokon, ismerős, ismeretlen vagy:

A szoptatás magánügy, családunk belső ügye, személyes döntésünk. Köszönjük, ha támogatóan állsz hozzánk, és nem minősítesz, akkor sem, ha te nem szoptattál, és akkor sem, ha szoptattál, de más rendszerben, más tanácsok alapján, más szemlélettel tetted, teszed.

Oké, ha magánügy, akkor én se akarok róla tudni. Én is azt kérem, hogy akkor kedves szabadon szoptatók, ti se minősítsetek minket, akik nem szoptatnak, másképp teszik ezt, mint ti.

+1: Kedves te, aki a médiában dolgozol: a szoptatás egyúttal befektetés is az össztársadalmi egészségbe, kérjük te is vállalj felelősséget a megfelelő információk terjesztéséért. A szoptatásról szóló cikkekben ne a botránykeltésre és a szélsőségekre fókuszálj, és a munkád során tájékozódj szakembertől (is) a témát illetően.

Ó, hát de ti pontosan tudjátok, hogy a szoptatásos témákkal mekkorát lehet villongani, hiszen ha nem így lenne, akkor nem vonultatok volna be a mekibe a múltkor és most nem vonulnátok ki az Alletól a Feneketlen tóig, hogy együtt szoptassatok.

Mindannyiótoknak köszönjük!


Ó hát mi is köszönjük, hogy ti tekintettel vagytok mindazon embertársaitokra, akik nem kíváncsiak arra, hogyan és mikor teszitek mellre a gyereketeket.
Illetve az eseménynél még van egy olyan, hogy készül majd egy közös fotó. Csak arra lennék kíváncsi, hogyha nem lehet előre kiszámítani, kinek mikor eszik a gyereke, akkor hogy akartok közösen szoptatós fotót készíteni?