Vajon miert?

Felszallt ma a buszra egy anyuka babakocsival es errol eszembe jutott  hogy mostanaban jelennek meg cikkek arrol, hogy otthagyja a busz az anyukakat, babakocsival a megalloban, meg beszol a sofor h miert hordozoban van a kolyok, meg hogy ugy altalaban vajon miert birjuk nehezebben elviselni a gyerekeket es a gyerekkel rendelkezoket?

Aztan eszembe jut a csaj, aki kikeri maganak ha a neni ramosolyog a buszon a gyerekere vagy ha valako jatszik a kocsiban ulo poronttyal, elforditja a kocsit (nem, nem er hozza a gyerekhez a jatszo ember) vagy aki jo hangosan kiakad azon, ha az etteremben megkerik hogy vonuljon el szoptatni vagy a gyerek, aki teli tenyerrel uti a kirakatot, vagy uvolt a konyvtarban (nagyobb gyerek) vagy jatszoternek hasznalja a bkvt vagy megrug a buszon es, amikor raszolok meg en vagyok a gonosz neni vagy..
Es meg sororlhatnam.

Azt hiszem az utobbi idoben egyszeruen elszoktunk attol, hogy leteznek gyerekek. Pici zsarnokok vannak meg az o individum szuleik, akik nem korlatoznak mert jajapicilelkeneki.

Persze vannak kivetelek szep szammal de ok vannak kevesebben.

Lattam egy filmet tegnap, az a cime hogy a Kismadar. Egy siket-vak kislanyrol es a nevelojerol szol, aki megtanitja kommunikalni, szabalyokat hoz, kimondja hogy NEM. Es persze a szulok eloszor kiakadnak es felhaborodnak hogy jaj hat szegeny gyerek. De a nevelono nem hagyja magat es vegul igaza lesz.  Es a kislanybol kesobb iro lett meg aktivista meg elkezdett ELNI.

Nezem a buszon/metron/villamoson a sok gyereket. A tobbseguk figyel, nezelodik, beszelget. Nehannyal jatszanak a felnottek. De sokukkal nem. Peldaul a kislannyal, aki a babakocsibol rugdosta a telefont nyomkodo anyjat.

Most, hogy szunet van, sok a gyerek. Kicsi es nagy is es ilyenkor latom nagyon, hogy mas felnottek mennyire elszoktak toluk es mennyire nem tudnak mit kezdeni veluk, hogy vannak, hogy leteznek, hogy kerdeznek, hogy jatszanak.

Nem tudom miert nem birjuk elviselni oket. Talan mert a sajat mulandosagunkat juttatjak eszunkbe.