Hallgatom az Emlekek Orenek a zenejet. Van benn az a resz, ami az eskuvohoz tartozik, ami gyonyoru es majdnem minden kedvenc hangszerem benne van. Annak a zenenek lelke van.
Most linkelni nem tudom, de keressetek ra.:)
Mostanaban sokat beszelgetunk az emberi kapcsolatokrol Bokival. Es nekem csak az jar a fejemben, hogy itt vagyok Veled barmi is tortenjek. Mashogy nem is tudom ezt az eletet elni. Ha szukseg van ram, ott vagyok. A csaladomnak, a paromnak, a barataimnak, gyerekeknek, kollegaknak.
Es pont ezzel kapcsolatban kezdett el kicsit lelkiismeretfurdalasom lenni tegnap, hogy en nem mentem ki a Ligetbe, hogy julius elsejen sem voltam eüs tuntetesen, hogy a varkert elotti ped.tuncsire se mentem el. Pedig ezek is fontos dolgok es valahol ugy erzem, hogy szukseg lett volna ram is.
Megis olyan iszonyatosan faradt voltam 9 ora munka utan, hogy orultem, hogy a labamon allok. Igy nem mentem el. Az elotte emlitett ket tuncsinel is volt indokom, mert azt konnyu talalni.
Talan ha a mindennapi dolgok nem farasztanak le teljesen, es nem ereznem fontosabbnak, hogy a szeretteimnek ott legyek, talan akkor el tudnek menni megvedni a fakat, odabilincselni magam az epulethez, vagy valami hasonlo nagy dolgot tenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése