Az elmúlt néhàny nap

Ahogy azt már facen írtam, szerdàn hazafele jöttem bringàval, amikor éreztem,hogy nagyon szarul vagyok. Szédültem, erős hànyingerem volt(még el is képzeltem,hogy milyen lehet lehànyni a bringàról) és egyre gyengébbnek éreztem magam. Azt gondoltam, àh csak a meleg, szépen hazagurulok, lefekszem, jó lesz!
Hàt nem... A Gellért térig bírtam, ott gyorsan leszálltam, leültem a földre és màr jött is kifelé a reggelim-ebédem... Bringàsok álltak meg, hívtak mentőt,hoztak vizet, kikötötték a bringàmat(ami hűségesen megvàrta,míg.Boki érte megy). Én hívtam anyut, aki jött is gyorsan. Boki reggel elment csapatépíteni, azért nem őt kerestem elsőre.
A mentősök bevittek a szt imrébe,ahol hànytam még egy kicsit. Kaptam kanült, vettek vért. A kanül egyre jobban fàjt,de màr annyira,hogy sírtam. Közben teltek az óràk, nem igazàn történt semmi.
Jött egy néni,kivette a kezemből azt a szart, akkora műanyag volt bennem,hogy azt hittem elàjulok,amikor meglàttam.
Este 8-9között egy nagyon kedves nővér és dr.bàcsi vizsgàlt. Csinàltak szívritmus nézést,neurológiai vizsgálatot, kaptam infuziót, nagyon szomjas voltam màr addigra, csak inni sem tudtam.
Aztàn megint vàrtunk. Közbe hét körül megjött Boki, anyu meg 9körül hazament. Iszonyúan szarul éreztem magam,mert gyűlölök gondot okozni bàrkinek, és most aggódtak is értem és nem tudtam befolyàsolni,mi történik.
Szerintem màr elmúlt éjfél,amikor a neurológus is megvizsgàlt.
Aztàn egy dr.néni is megvizsgàlt, vakbél gyanúval, de nem talàlt semmit. Négy óra magasságàban engedtek haza,majdem az első hetessel jöttünk. Ja mielőtt kaptam infuziót,kaptam màsik kanült,ami kisebb volt és nem fàjt.
Alig aludtam néhàny óràt, jött a telefon,hogy tiplizzek màr vissza,mert valami nem oké. Visszatipliztem, az a dr.néni volt ott,aki hazaengedett. Szegény. Megint kaptam kanült,most én kértem, hogyha lehet ne a zöldet,mert az nagyon fàjt. Vettek vért,megnézték a szívemet megint. Aztàn vàrtam,hogy mivan. Valami érték nem volt jó a véremben,ami tüdőembóliàra adott gyanút(ezzel hívtak vissza,mire beértem dr.google màr jól ràm ijesztett). Úgyhogy akkor majd jön a mentő, bevisz a Jànosba,mert ott van CTgép. De kapam àgyikót. Mire épp kényelmesen elhelyezkedtem volna, jöttek is értem,elszórakoztunk,hogy,Kàdàr Jànos nem rokon, majd gurultunk tovàbb. Ekkor egyébként màr 24 óràja csak néhàny falat kekszet ettem,meg vizet ittam.
A Jànosban mondta a néni,hogy a kontraszt anyag forrósàg érzéssel jàr majd,ne ijedjek meg. Betoltak a csillagkapuba(ct gép) egyszer, kétszer,és a harmadiknàl jött a folyékony tűz. Annyira hirtelen volt és annyira ijesztő,hogy elbőgtem magam. Tudam,hogy gyorsan vége és szàmíottam is rà,de ettől még megijedtem és bőgtem.
Ezutàn vissza az imrébe. Nincs embólia, csücsüljek ki a zàrómat vàrni. Àpoló sràc kivette a kanült, közben szórakoztunk,hogyha levàgjuk a kezem tőből, az mennyivel egyszerűbb.
Ameddig vàrtam egy làny ugyanígy vàrt eredményre, és együtt utàltuk a helyzetet.
Fél hàrom körül kaptam papírokat, hazafele beszaladtam a bótba, mert kellett valami ÉTEL. Meg narancslé. Boki aludt, szegény nagyon-nagyon kimerült.
Fél ötre leballagtam a hàzidokihoz, aki sajnàlkozott egy sort, majd adott beutalót a kardiológiàra,mert a szívem verésével valami nem oké(még kamasz koromban megàllapítottàk,hogy néha eggyel többet üt...)meg a ct mutatott valamit a tüdőmben, úgyhogy most tilos a közelemben dohànyozni,ameddig kiderül,hogy ez most valami,vagy valaminek a maradvànya.
Tegnap felhívtam a tüdőgondozót,kaptam időpontot péntekre.
A kardiológiàn viszont magàhoz az időponthoz 2-6hónap a vàrakozàsi idő.
Úgyhogy felhívtam a medicovert, ahol az első kör a belgyógyász. El is mentem hozzà màr aznap. Sopànkodott egy sort,hogy faszé'nem vettek fel a kórhàz kardiológiai osztàlyàra,màr rég túl lennék mindenen.. de kiírta a beutalókat, ő is megvizsgàlt,ő is hallotta azt a zörejt...
Jövőhéten nagy laborral indítok, aztàn megyek dietetikushoz,mert biztos hogyha a két diétàt összeegyeztetem végre, az is segít, aztàn van egy félbemaradt köröm még tavaszról a proktológiàn(mert még mindig sokat fàj a hasam...) majd kardiológia és utàna kontrollra vissza a belgyógyàszhoz.

Nem ezzel akartam tölteni a nyaramat, és épp szerda reggel panaszoltam Dodiéknak,hogy mennyire rohadtul utàlok orvosokhoz jàrni,mert mindig az van,hogy csak talàlgatnak, aztàn vagy igazuk van,vagy nem.

De ezt most màr végigjàrom.

És közben szarul érzem magam,hogy gondot okozok másoknak, hogy az anyósom sírva hívta fel anyut,hogy mi van velem, annyira aggódik, hogy anyukàm is aggódik,hogy Bokin làtom mennyire kikészíti az egész, és aggódik,hogy mindenki aggódik, pedig az én szokàsom aggódni màsokért.
Én amúgy nem aggódom. Ha valami komoly baj van,majd megtanulok vele élni. Ahogy a gluténnal is megtanultam élni, meg a térdemmel. Szar meg minden, de ezt dobta a gép.
Csak tudjam màr mi van. És bringàzhassak tovább.