Van az a helyzet...

...amikor rohadt nehez. Amikor latod azon, akit szeretsz, hogy belul meghal  benne valami. Amikor azt kivanod barcsak meg mindig inkabb az exe miatt lenne ki. Amikor szeretnel varazsolni hogy inkabb neked fajjon. Amikor tudod, hogy a dofesek nem neked szolnak megis rohadtul faj, de akkor is ott kell lenned, mert te vagy az egyetlen akire ilyenkor szuksege van. Mert nem mondja, csak erzed. Amikor az ejszaka magahoz huz, amikor neked mondja el eloszor es elotted nem rejti a fajdalmat. Amikor latod hogy nem alszik nyugodtan, de ha megsimogatod kisimul az arca almaban. Es kozben megorulsz a tehetetlensegtol es legszivesebben addig utned ameddig minden fajdalom el nem mulik. Aztan eltelik egy kis ido es akad valami apro dolog amitol ujra latod mosolyogni csak egy percre, es akkor mindent megbocsatasz a vilagnak.

5 giorni

Megprobalhatnam leirni a kozepfolde napokat a corvinban, de nem sikerulne. Az elozetes feleleim csak reszben teljesultek. Brutalisan halas vagyok ezert azoknak, akik leszartak hogy ki melyik csapathoz tartozik es kozosen, egyutt dolgoztak. Jo hangulatban jottem haza. Csak szerdan sirtam, mert fajt ahogy Thereon bemondta h ez a mi rendezvenyunk es utana meg Gerivel is osszevesztem. De aztan minden tisztazodott. Rettento megtisztelo erzes volt, hogy Betti apukaja elkerte a szamomat, mert a lanya nalam aludt. Jol esett, hogy Thereon velunk jott haza(harman is siman elfertunk). Jolesett, hogy az egesz rendezveny alatt fokozatosa  csitultak az ellentetek es hogy kialltak a cp mellett az mttsek a megbeszelesen es viszont. Nagyon feltem ettol az egesztol. De most megnyugodtam kicsit. Nekem az mttbe es a cpbe is vannak barataim. Mtts es cps is leszek mindig, es nagyon remelem, nem kell ketteszakadnom emiatt.

Lo credo

Azt hiszem az a baj velem, hogy én nekem sosem volt fontos a titulus. Nekem nem számít, hogy valaki doktor vagy professzor vagy bármi ilyesmi. Mert nem attól lesz ember. Én nem félek a dékántól, nem félek a rektortól vagy a minisztertől. Nem arról van szó, hogy nem tisztelem, mint munkahiearchiában felettem állót, de nem félek tőle. Ugyanúgy viselkedem vele, mint egy oktatóval, vagy egy másik ügyintézővel, mert nem érzem úgy, hogy felettem állna azért, mert van valami pár betűs szó a neve előtt.
Már gyerekként sem éreztem úgy, hogy azért kellene valakit tisztelnem, mert idősebb nálam. Például a tanárokat. Ha hülyeséget beszéltek, akkor hülyeséget beszéltek.
Nem, tiszteletlenül kevés tanárommal beszéltem (de ők megérdemelték). Mert a tudást azt azért tiszteletben tartom.
De azt gondolom, hogy attól még, hogy valaki alattam dolgozik, nem kell vele úgy viselkedni, mintha a seggemből rántottam volna elő, és semmit se érne.
Ez ugyanolyan baromság, hogy a doktornak kijár a magázás, de a bolti eladónak már sziával köszönünk, az utcaseprűnek meg annyit se mondunk, hogy "bazdmeg". Pedig egyik munkája nélkül sem lennénk meg olyan könnyen.
Én a gyerekektől sem azért várok el tiszteletet, mert ÉN vagyok a tanító, hanem mert kivívom magamnak, de azt hiszem sokkal sokkal fontosabb számomra, hogy szeressenek velem lenni és szeretetből tegyék meg, amit kérek, nem pedig az autokratikus vezető által kiváltott félelemből. Ne azért tanuljon, mert különben fekete pontot kap, hanem azért, mert érdekli, amit olvas.

Sokszor azt gondolom én nem vagyok ezzel a felfogással ebbe a világba való.

A másik dolog amiről mostanában még viszonylag sokat gondolkodom az adok-kapok. Hiszem azt, hogy amit az életben másoknak adok, legyen szó fájdalomról vagy örömről, azt így-vagy úgy de visszakapom. Talán ezért is tudom magam viszonylag hamar túltenni azon, ha bántanak (csak elfelejteni nem felejtem el).  Azt látom, hogy a kölcsönösségen alapuló bizalom is borzasztóan elveszett. Ha én kölcsönadom neked a játékomat, akkor te is kölcsönadod az enyémet, és nem kérek érte semmi többet és te se tőlem. Ha én meghívlak egy fagyira, akkor egyszer majd te is visszahívsz engem, amikor neked lesz rá pénzed nekem pedig nem. Nálam ez valahogy sose volt kérdés. Ha én teszek egy szívességet, akkor előbb-utóbb biztosan visszakapom valahogy. Fel sem merül bennem, hogy még még még pluszba kérjek érte dolgokat.
Azt hiszem az is baj velem, hogy alapvetően mindenkiről a jót feltételezem és amikor ebben csalódom, az nagyon rossz. Azt hiszem, hogyha ez a kölcsönösségen alapuló bizalom helyreállna a világban, akkor a világ sokkal sokkal jobb hely lehetne.

Meno tre

Nem tudom pontosan mikor nottek a hasamra az anyajegyek. Egesz sokaig nem is erdekeltek, aztan nyomni kezdett a melltartopant de valahogy meg mindig nem igazan zavart.  Aztan ugy kb. harom eve elkezdett zavarni, bele is kaptam. Miutan hazajottem Genovabol elmentem dokihoz hogy hat szedjuk mar le. Nem ment bele, mert jo helyen van az ott. A batorsagomat harom hete szedtem ossze ujra, es akkor az engdelyt is megkaptam. Igy elballagtam a sebeszetre idopontert. Ma volt az elso kor. A hasamrol szedett le a doki parat. Brutal kedves volt o is meg a nover is aki bent volt. Borzasztoan  birom ha tuvel szurnak. Ugyhogy amin a lidocaint elkezdte beadni a doki en elkezdtem sirni es jajgatni. A nover neni meg fogta a kezem amivel en a gyurut szorongattam.  Aztan mar nem is ereztem semmit es hip-hop megvolt a nyiszatolas. Most van harom szep kek cernaval osszekotott vagasom. Holnap megyek a hatamrol is leszedetni kettot.  Thereon kozben kint  vart es holnap is eljon velem. :)

Ho paura dalla prossima settimana

Egy mai komment csak alatamasztotta azt, ami napok ota a fejemben van. Tartok a jovohettol. Ott leszek ket tuz kozott. Latni fogom a ronda, sanda pillantasokat, es erezni fogom elesben, ami most meg csak irasban nyilvanul meg. Gyulolom ezt a helyzetet. A kolcsonos lenezest, az utalkozast, az irigyseget ami az mtt felol a cp fele iranyul . Nekem barataim vannak mind a ket csapatban. Nekem faj amikor olyankor is egymast bantjak, elottem/nekem amikor semmi indok nincsen ra. Tartok a jovo het vegetol, mert lesznek ott emberek, akiket egykor a baratomnak vagy legalabbis jo ismerosomnek tudtam,  de ma mar nem az, megis, ahogy ismerem, oda fog jonni jopofizni. Nem akarom magam ugy erezni mint 2012ben es az azt koveto lepen, amikor legszivesebben meghaltam volna. Amikor csak azert nem sirtam, mert mast vigasztaltam es ez elvonta a figyelmemet sajat magamrol es az aktualis nyomoromrol. Nem akarom azt, hogy rondan nezzenek ram, ha odamegyek majd az mttsekhez es azt se, hogy olyan legyen mint a promos pentek volt. En az mttben is es a cpben is az embereket szeretem es nem azonositom a tarsasagot egy ket hulyevel. Szeretnek mar tullenni ezen es hazaerni, bebujni Thereon melle a takaro ala, es hozzabujva elaludni.  Elegem van mar a gyulolkodesbol ....

A férgekrol

Ultem a reggeli teammal a kezemben es azon gondolkodtam, hogy ketfele fereg ember van a foldon. Az egyik fajta az, aki elkoveti a feregseget, de utana oszinten megbanja amit tett (ismerek ilyet) es van a masik fajta aki elkoveti a feregseget, es nem banja meg. Sot. Tulajdonkeppen nem is erti, hogy feregseget kovetett el.  (Ilyet is ismerek). Elobbinek megbocsathato, de nem elfelejtheto, amit tett, a masikat..... hat azt maximum szanni lehet azert, hogy ennyire szegenyes lelkivilaga van.   Aztan elfogyott a team, es elkezdodott a nap.  De egyebkent almodni is erdekeset almodtam. Almomban egy nagy es regi hazban voltunk es volt ott egy srac, aki egyszerre volt az osszes fiu, akibe eletemben szerelmes voltam. Es tudtam, az agyammal, hogy nem szabad vele osszejonni, mert baj lesz belole. (Peldaul valami hatso gondolatban tudtam, hogy hazas.)  De aztan megiscsak osszebujtam vele es reggel igyekeztem ugy tenni, hogy neeem en voltam.  Aztan meg mindig almomban tele lett a padlas gigantikus poloskakkal es csoootanyokkal. Utana arra ebredtem, hogy Thereon cirogatja a vallam. 

Nosztalgikus bejegyzes

Itt van a Tauriel ruha az olemben egy ruhavedo zsakban. Errol eszembe jutott a szalagavtom. December 19-en lesz azt hiszem nyolc eve, hogy volt. Eletem egyik legszebb napjakent tartom szamon a mai napig. Akkor csillogtam es kiralylany voltam es a barataim eloszor lattak, hogy no vagyok. Es tancoltam es nevettem es gyonyoru voltam. Soha nem fogom elfelejteni Pok es Balazs arcat, amikor odamentem a hofeher habos-babosban es en voltam a legszebb az egesz teremben. Azota se, soha nem ereztem olyan szepnek magam, mint akkor.

Interju

Fel oraval korabban sikerult odaernem. Elsokent. Az anyuka elmondta mit var el, nekem kozben folyton az jart a fejemben, hogy ez total olyan melo mint Genovaban, csak a nap vegen hazamegyek. Ketszer is rakerdezett, hogy mikor tudnek probanapra menni. Remelem en leszek a megfelelo szemely, aki kell nekik. Annyit fizetne, hogy felre is tudnek tenni belole es csizmara is futna es az Alexandert se lenne gond kifizetni meg az olaszt se. Nagyon szeretnem, hogy osszejojjon.

Torokgyulladas

Tegnap a dokineni megallapitotta, hogy ez biza torokgyulladas. Ki is irt egesz hetre,sot mondta hogy lehet h csak kedden mehetek majd dolgozni. Utalom ha beteg vagyok. Olyankor atmegyek hiszis nyugos gyerekbe es az optimista remenykedo bizakodo enem is szabira megy es mindenbol a legrosszabbat latom es varom es ettol barmikor random elbogom magam.  Nem jo. Es minden faj. Es kicsinek es lathatatlannak erzem magam es a vilag is szurke es szomoru odakint.

PlayIT

Erre a hetvegere keszultunk kb. nyar kozepe ota. Nagyon jol sikerult. Nem csak azert mert sikerunk volt es rengeteg foto keszult, hanem mert Thereon megint kicsit kivirult es azt ugy szeretem nezni. Amikor latom rajta, hogy most jol erzi magat. Hetvegen vegig ezt ereztem. Es baromi jol esett, hogy tekintettel volt ram es forditott a szerbekkel kapcsolatban es a sok oleles es odafigyeles es nevetes. Es jo volt a hugomekkal gm hambit enni es vasarnap falat maszni es koncertet adni es tancolni es kicsit elengedni magam vegre. Talan ezert is ulok epp az orvosi rendeloben, mert elengedtem magam es a szervezetem ugy dontott akkor vegre beteg lesz egy kicsit. De most meg ez is jo. Most jo minden.