Van egy játék fajta, a Hidden Objects (ilyenből keresek egyébként olyat, ami olaszul van), a lényege, hogy van egy rejtély, amit meg kell oldanod, tárgyakat kell keresni, meg információkat gyűjteni meg ilyesmi és a végére lesz kerek a sztori. Anyukámék nagyon szeretnek ilyet játszani.
A húgom most költözött másik házba a Lacival, és anya lement nekik segíteni. Nos az új ház, az valami fenomenális. rögtön otthon éreztem magam, érződik a házon, hogy volt benne élet, hogy története van, hogy régóta áll ott. A ház két szintes, de az alsó szinten semmit se lehet csinálni, csak kutakodni, mert használhatatlan. Oda zsúfoltak be a tulajék mindenféle, számukra kacatot, amit nem használnak már, nem kell nekik. A felső szinten laknak a húgomék,de ott is vannak csodák.
Van például rengetek sok könyv, de tényleg rengeteg. Sajnos egy részüket az alsó szinten rágják az egerek, de remélem nem sokáig. Igazából, majd ha lesznek képek mutatok, mert hiába írom le, hogy a ház tele van régi szerszámokkal és vadász-ereklyékkel, meg hogy olyan festményt találtunk, ami hú meg há, meg hogy illata van a könyveknek, és a padlás feljárónál ott a szekrény, ami Narniába vezet, nem adja vissza annyira. A kert pedig maga a felfedezetlen paradicsom. Ha kisgyerek lennék biztosan állandóan expediciókat indítanék benne, hogy megtaláljam az eltemetett sárkány csontokat, vagy a tündérek városát.
Vasárnap este, éppen a könyveket pakoltuk, amikor találtunk egy levelet, amiből kiderült, hogy a kertben lévő rom, egy présház volt, ezért van szőlő is a telken, és hogy 60 éve huza-vona volt, hogy el tudják adni a házat, mert több néven voltak a különböző részei. Aztán az is kiderült, hogy Mariskának több férfi is csapta a szelet, volt idősebb, volt beteg és volt fiatalabb is, de egyikhez se ment hozzá, vagy ezért, vagy azért, nem derült ki. Viszont népszerű volt. Aztán az is kiderült, hogy végül csak eladták a házat, bár kicsit pereskedni kellett érte, és hogy már akkor is leromlani készültek benne a dolgok. Gondolom utána kezdték el felújítani, de valahogy félbemaradhatott, mert az alsó szinten látszik, hogy nem két éve néz ki így, hanem legalább 10-20.
Borzasztóan élveztük a levelek megfejtését (mert a kézírások nehezen kivehetőek voltak) meg az egész pakolászást, kutakodást. Rám annyira rám ragadt a hangulat, hogy még ma is ezzel voltam elfoglalva, találtam is még leveleket, amik egy nagymamához szólnak, aki nem látta még az unokáját, meg karácsonyi üdvözleteket. Ha tehetném (de nem tehetem sajnos) az összes mindent átnézném egyesével, főleg a könyveket és amit lehet megmentenék belőle, mert óriási kincsek vannak ott. Például ott van minden tankönyv, amiből tanultam, és amiért embert tudtunk volna ölni, hogy hozzájussunk anno, mert a könyvtárban 1 példány volt, azt is ellopták, a helyben olvashatón meg mindig ült valaki.
Remélem, amikor július közepén visszamegyek, akkor is lesz még valami ebből az egészből, mert nekem nagyon tetszett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése