Azért is szeretek kerékpárral közlekedni, mert közben jókat lehet gondolkodni. Ma hazafele tartva csodálatosan szép naplementét láttam. Annyira szép volt, hogy fel szerettem volna hívni valakit, akiről tudom, hogy ugyanúgy értékeli az ilyesmit, mint én, hogy nézze meg ő is. De persze ilyenkor nincsen az ember telefonján pénz, így csak gondolatban telefonálgattam.
Ilyenkor, tekerés közben azért is jó gondolkodni, mert ha dühös leszek közben, akkor gyorsabban haladok, meg történeteket is jó kitalálni ilyenkor. Párbeszédeket, szituációkat, akár múltbéli, akár jövőbéli, akár soha meg nem történő szituációkat.
S az ember észre sem veszi, és már majdnem célhoz is ért.
Meg persze lehet nézelődni. Megnézni a másik bringást, az autósokat, az épületeket, közben figyelve a forgalomra is, hiszen senki se szeretne balesetet szenvedni.
Ha olyanom van, akkor még énekelni is szoktam.
Szeretnék egyszer eltekerni a Szabadság hídig, felülni rá és onnan nézni a naplementét.
De mindig foglaltak azok a részek, ahova ülni lehet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése