Tegnap volt egy érdekes beszélgetésem a pénzről. Hogy ki mennyi pénzből és hogyan jön ki. Korábban is beszélgettem már erről olyannal, aki sokkal-sokkal több pénzből él, mint amennyiből én valaha is fogok.
Azokat, akik sok pénzből élnek, mindig megdöbbenti, az, hogy hogy lehet kijönni havi 70-90 ezer forintból (nálam ugye ez a reális kereset, mert egy tanító kb. ennyit keres). Az első válasz az, hogy nehezen. A második, hogy sok sok tervezéssel. Megtervezve, mit, mikor eszem, ilyesmik.
Aztán rájöttem arra is, hogy talán az is az oka annak, hogy én kevés pénzből is kijövök, mert nincsenek extra igényeim. Nekem nem kell fodrász, kozmetikus, sminkkészlet, heti/napi étterem, mozi, színház stb. Persze szeretek színházba menni, de mivel ritkán járok, ezért különleges alkalom, ahogy a mozi is. Rákészülök egy-egy alkalomra.
De boldogságot tud okozni egy új szökőkút, egy séta a sötétben az árvíz mentén, egy beszélgetés, ha jól sikerül a főztöm és megdicsérik, ha szépen kitakarítok egy ideig örülni tudok neki, ha játszom a Szederrel, vagy csak bóklászunk, ha bringával megyek és suhanok az úton, ha csinosan felöltözöm és megdicsérnek, egy jó könyv, ha amellett alszom el és ébredek, akit szeretek.
Sok pici apró dolog, amiknek örülni tudok és amik egy-egy pillanatra boldoggá tesznek, feltöltenek.
Emellett persze szeretném, ha lenne pénzem, ha megengedhetném magamnak, hogy bármikor kiruccanjak Rómába, vagy meghívjam a barátaimat fagyizni, ha megtetszik egy cucc megvehessem, ha új kütyü kell a bringámhoz, akkor ne kelljen rá kölcsönkérni vagy hónapokat várnom, hogy az enyém legyen, ha nem kéne soha többet kölcsönkérnem senkitől.
De azt hiszem isteni szerencsés ember vagyok, hogy bár sokszor aggasztanak az anyagiak, nem ekörül forog minden gondolatom, mert tudom, hogy meg tudom majd oldani, hogy valahogy mindig lesz, hogy sikerülni fog, akkor is ha most nagyon nehéz.
Nem tudom ez a hitem, hogy sikerülnie KELL honnan van. Hogy meg lehet oldani a problémákat, hogy túl lehet lépni rajtuk. Sokan próbálták már kiölni belőlem ezt a hitet, de senkinek sem sikerült.
Mert az nem lehet, hogy rossz legyen mindig. Jónak is kell lennie.
Hogy hogy jutottam el az anyagiak kérdéstől idáig, fogalmam sincsen. Talán mert sokan hiszik azt, hogyha lenne sok pénzük, akkor boldogabbak lennének. Pedig nem. Mert az ember valahogy úgy van kitalálva, hogyha megengedheti magának a kis panelt, akkor rögtön nagyobbat szeretne, akkor is ha kényelmesen elfér a kis panelban, aztán ha nagyobbat kap, akkor még nagyobbat szeretne és így tovább.
2 megjegyzés:
azért azok eléggé minimális vágyak lennének, hogy mindenkinek legyen saját lakása és évente egyszer elmehessen nyaralni.. meg hogy ne kelljen gondolkozni egy bugyi megvételén... a többi tényleg már luxus :)
en meg sajat lakashoz se ragaszkodom ha van egy normalis albim es soha nem voltam igazan nyaralni amiota 18 elmultam.(az mtt tabor nem nyaralas). a masikkal egyetertek.
Megjegyzés küldése