Képekről, tőrökről

Miután vasárnapra úgy-ahogy kialudtam magam, átmentem anyuékhoz és beszélgettünk egy csomót. Ám még reggel sikerült borúsabbá tenni a napot a facebooknak, vagyis annak, hogy vannak emberek akik nem tartják tiszteletben más kérését, hogy szándékosan vagy sem azt nem tudom. Nem tudom melyik a rosszabb, ha szándékos vagy ha nem. De fájt nekem is. Biztos csak én változtam úgy, hogy az utóbbi időben próbálom végiggondolni, hogy amit teszek annak mi lesz a következménye, (tudom, hogy régen nem feltétlenül figyeltem erre) de arra speciel nagyon is emlékszem, hogy amikor Narb megkért, hogy a táborral kapcsolatban lévő posztokat úgy tegyük ki, hogy ő ne lássa, akkor úgy tettem, hogy ne lássa.
Nemtom... Dühös vagyok egy kicsit és csalódott. Nem szeretem ha tőröket forgatnak emberek szívében.

Szóval azért napközben tökjól éreztem magam, itthon meg sokat beszélgettünk és az jó volt.
Olvasom megint az Utolsó Tündét és ezen a részen konkrétan felröhögtem.

"Elmennek megkeresni Monsert és Sajrát, a két embert, akik magukhoz vették, megmentették, védelmezték és vigasztalták őt. És ruhát is kell keresni… Nem, jobb megfordítani a sorrendet: először a ruha, aztán az emberek. Nem bukkanhat fel az emberek közt ruhátlanul, mint egy pucér lepke. Lehet, hogy nem is „lepkét” szokás mondani, akkor mint egy csupasz hernyó…

            – Mint egy féreg – ajánlotta a sárkány.

            Mint egy féreg. Hát persze. Szerez ruhát, ha lesz ruhája, megkeresi az asszonyt és a vadászt, és azután az ő segítségükkel talál magának egy hitvest, természetesen ember-lányt, aki boldog lesz, hogy vele élheti le az életét, aranybabon osztozva egy sárkánnyal egy széljárta barlangban egy hegy tetején, ahova egyébként csak szárnyas lények tudnak feljutni. Hát persze hogy nincs semmi kétsége afelől, hogy bármelyik lány repesne az örömtől az ilyen kilátások hallatán, miért kellene kételkednie ebben?

            Úgy gondolta, hogy ruhát Arstrid faluban szerez, amelyik ott van rögtön a hegyek után: ha a folyó kanyarulatait követik, odaérnek. Ott kedves emberek voltak, és nem gyűlölték a tündéket. Nem lehetetlen, hogy a vadász és az asszony ott telepedett le: nagyon jó hely volt. Csak az a gond, hogyan szerezzen ruhát. Kellene adnia valamit érte cserébe, de nincs semmije, és az is nehézséget okoz, hogyan alkudozzon csupaszon, mint egy hernyó.

            – Mint egy féreg – javította ki ismét a sárkány. "
Egyébként ez egy jó könyv, ajánlom elolvasásra (ha szeretnétek elküldöm bárkinek!)

Aztán ma volt szóbeli, ami szerintem most jól sikerült. Igyekeztem mindent kihozni magamból és a szombati iszonyatszar kedvem is elmúlt már. Most élvezem, hogy nem kell tanulnom és azt nézek, amit akarok (momentán Gilmore Girlst, aztán meg Saving Mr.Bankset, csak megvárom, hogy a gyümölcssaláta összeérjen.)

Az is eszembe jutott most így hirtelen, hogy meddig lehet vagy milyen szinten elvárni a másik embertől a hálát? Mert vannak olyan emberek az életemben, akiknek hálás vagyok sok mindenért, de így vagy úgy már nem tartom velük a kapcsolatot. Volt olyan is, akivel összevesztem valamin, sőt olyan is volt, hogy egy barátommal úgy összevesztem, hogy csak mostanában kezd igazán, tényleg helyreállni a barátságunk, de olyan, mint régen sosem lesz. Van-e joga egy barátnak arra, hogy belerúgjon a másikba, ahol csak tud, azért mert mellőzve érzi magát? Nem célravezetőbb ráírni a másikra, vagy felhívni, hogy "rég láttalak igyunk meg valamit!"? Vagy ha erre azt mondja, hogy ne, akkor hagyni békén, majd keres ha úgy gondolja? Akkor is ha korábban napi szinten beszéltünk? Jobb rugdosni és fájdalmat okozni? Nem gyerekes dolog ez? Aztán meg nyekeregni, hogy jajaj de gonosz vagy hátat fordítottál nekem...
Ma nyelvvizsga után azon gondolkodtam, hogy kik azok, akikkel hirtelen össze tudnék futni ma, ha szeretnék, kiket fogok felhívni, hogy túl vagyok rajta és kik azok, akik csak a facebookról értesülnek majd. És van olyan, akit, tavaly ilyenkor felhívtam, ma pedig nem és olyan is, akit akkor nem hívtam fel most pedig igen. Pedig alig 11 hónap telt el azóta....

Ez megint egy baromira összeszedett blogbejegyzés lett.