Ti meg nem tudjatok es nem tudom hogyan mondjam el nektek, hogy nem leszek veletek jovore. Amikor elkezdem ezt fogalmazni maris konnyek gyulnek a szemembe. Nagyon nehez, mert nagyon megszerettem mindannyiotokat. Kicsit olyanok lettetek nekem, mintha a sajatjaim lennetek. Mintha 19 gyerekem lenne. Koszonom nektek ez az evet. Veletek egyutt szoktam bele en is az elsos letbe, egyutt tanultunk meg sok szabalyt, egyutt jatszottunk, nevettunk, enekeltunk, keszultunl az anyak napjara, a masnapi dolgozatra vagy felelesre es en mindig nagyon izgultam ertetek. Ha bajotok esett igyekeztem a leheto legjobban ellatni, megnyugtatni, gyogypuszit adni ra. Megprobaltam ezalatt az egy ev alatt atadni mindent, ami szamomra fontos. A meseket, dalokat, a jatekokat, a tanulas szeretet, az ertekeket amik fontosak. Probaltalak titeket teregletni, hogy egy klassz kis kozosseg legyetek es akkor is szamithassatok egymasra, amikor en mar nem tudom fogni a kezeteket. Koszonok minden mosolyt, olelest, rajzot, kepet, hajtogatott repulot, viragot, pacsit, kedvesseget, amit toletek kaptam. Koszonom a szuleiteknek, hogy ilyen gyerekek vagytok, akikkel orom volt egyutt dolgozni, akkor is ha sokszor ez neheznek bizonyult. Vigyazzatok egymasra es magatokra! Csokollak titeket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése