A táborról

Azért írom meg ezt a posztot, mert a helyére akarok tenni dolgokat.

Pár nappal ezelőtt derült ki számomra, hogy látogatónapra sem fogok tudni lemenni a táborba. Nem fogok tudni, mert dolgozom, új munkahelyem van és nem merem megkockáztatni azt, hogy az első teljesen saját, önálló napomon esetleg megfázva, betegen menjek be (a sátorban alvás, nálam eddig szinte mindig ezt okozta), és hogy fáradt legyek. Nagyon kell majd figyelnem az új helyemen, mert még soha nem dolgoztam ilyesmit, és nem szúrhatom el amiatt, mert az előző hétvégén nem volt alkalmam kipihenni magamat.
Aztán láttam, hogy Fq kitette, hogy szobatársakat keres és ettől annyira összeszorult a kicsi lelkem, hogy megfogalmaztam egy kérést, azok felé az emberek felé, akiket a barátaimnak tartok, hogy ha lehetséges, akkor én ne lássam a posztjaikat a táborról. Egy egyszerű kérés volt, amit valaki vagy tiszteletben tart, vagy nem, de nem kértem alá kommenteket, hogy baszdmegrabynhogykérhetszilyethájdoljteminket.
Kb. egy hete hideoltam egy linket, pont a táborral kapcsolatosat, erre ma feldobta nekem a facebook, hogy "bár tudom, hogy hideoltad, de nem akarod mégis látni?" Nem köszi, nem akarom, pont azért töröltem. Játék felkérésekkel is csinálja ezt, meg posztokkal. Mert ha sok ismerősöm kedveli, akkor a facebook azt hiszi, hogy engem is biztosan érdekelni fog. A táboros csoportok bejegyzéseit se követem, mégis feldobja, sőt felajánlotta, hogy legyek én is a Gondor hősei szervezői csoport tagja (kétszer is felajánlotta, kétszer utasítottam el).
Saját magam miatt kértem ezt, mert az én kicsi lelkemnek fáj, hogy nem tudok ott lenni, pedig szeretnék. Nem tudok, mert már februárban tudtam, hogy nem lesz állásom a nyárra (többek között emiatt sem vállaltam volna szervezést sem), és a tanítós állásokra ilyenkor lehet jelentkezni és interjúkra járni (az más kérdés, hogy végül nem a szakmában leszek), már akkor mondtam mindenkinek, aki vette a fáradságot, hogy megkérdezzen, hogy ha nem szervezek, akkor nem fogok lemenni, mert nem akarok én lenni a problémás ex-szervező SMT, mert nem tudnám már úgy élvezni a tábort mint régen, főleg, hogy minden barátom szervező, egyszer 2012-ben kipróbáltam, és akkor is azokkal töltöttem az időmet, akik szintén ex-szervezők voltak, és abból állt a táborunk nagy része, hogy a hibákat, amiket a szervező barátaink elkövettek, elemeztük ki, hogy mi hogyan csinálnánk másképp, mit rontanak el, mit csinálnak jól, de akkor voltak nem szervező-ex szervezők, akikkel ezt lehetett, meg akkor nem egy erős keretjátékkal rendelkező tábor volt, amit nem cseszett szét az, hogy láttuk a hibáit, láttuk, hogy a barátaink beledöglenek a szervezésbe, és próbáltunk nekik nem keresztbe tenni.
Idén erre nekem nem lenne lehetőségem, mert mindenki, aki egy kicsit is fontos a számomra, szervez. Az új emberekkel (mert tudom, hogy sok lesz) nyilván nem beszélném ki, hogy "bazdmeg, hogy lehettek ekkora lámák, 2003-óta ez a hiba MINDEN évben előjön, és persze idén se készültek fel rá" nem tudnám adni azt az erőt, amit sokszor elvárnak egy régi motorostól.
Aztán szépen kitaláltam magamnak, hogy no problem, lemegyek látogatni, akkor egy kicsit élvezhetem hogy mások fújják a gumifotelt, láthatom a barátaimat, talán még segíthetek is nekik.
Aztán felvettek és én realizáltam, hogy basszus nem fogok tudni lemenni látogatni, mert nem merem vállalni azokat a dolgokat, amiket fentebb már leírtam.
Ettől még kurvaszar érzés, hogy nem leszek ott, idén először, semmilyen formában sem. Mert nincs rá lehetőségem, hogy ott legyek.
Mert szerettem volna ott lenni, készítettem rá a lelkemet, hogy ott leszek, hogy majd beszélgetek emberekkel, hogy bulizunk egy nagyot.

S csak egy pici, egy icipici empátiára vágytam volna, azoktól, akikről úgy gondolom, hogy a barátaim, nem köteleztem, kértem... egy szívességet... Ha hozzászólás nélkül hagyják, az lett volna a legjobb... Mert volt, aki úgy reagált rá: Oké, igyekszem figyelni, de ne haragudj, ha elfelejtem, és volt, aki úgy, hogy hát tőlem ilyet ne kérjél, nem fogok rá figyelni, és volt, aki szerint mindenki más azt gondolja, azért kértem ezt, mert hisztis picsa vagyok...

Tavaly egy barátom kért meg ugyanerre minket. Ő más okokból, de megtettem neki, mert a barátom és mert fontos volt számomra, hogy ha lehet én pluszba ne bántsam őt... Ennyi figyelmességet szerintem mindenki érdemelne... Mert ez csak egy gombnyomás, de kurvajól tud esni...

Tipikus felnott erv...

A facebookon folyt, folyik egy vita, apukam, anyukam az ocsem es koztem. Persze masok is beszalltak a vitaba es szerintem kutluralt, eszervekkel alatamasztott vita volt. Aztan beszallt egy magat felnottnek gondolo felnott es elkuldott minket(ocsemet ees engem, mi voltunk az egyik oldal) a picsaba hogy hogy jovunk mi ehhez a stilushoz es mit tettunk le az asztalra... Nem akartam nagyon csunyakat visszairni arrol, hogy o mit tett le es mit ert, pedig majdnem dupla annyi idos, mint en. Gyulolom azt, amikor a felnottek ezzel jonnek elo egy vitaban. Minek szolsz bele? Gyerek vagy! Kussolj! Csinald amit elvarunk toled! Duhos leszek tole, mert nem gondolom, hogy ez egy jo hozzaallas. Hozza kell tennem, o is egy olyan felnott, aki csak azert nem tiltotta el tolem a gyereket, amikor kamaszok voltunk, mert annyira nem vittem rosst iranyba a lanyat, sot a tanulassal kapcsolatos elvarasokat meg segitettem is. Mert hat volt olyan, nem is egy, a gyerekkori barataim kozul, akit eltiltottak es nem tudok olyat mondani, akinek a szulei jo szemmel neztek a baratsagunkat. Nem szeretem, sohasem szerettem ha kisgyerekkent kezelnek. Mar kisgyerekkent sem. Sohasem tartottam ervnek, hogy kussolj, mert te csak egy gyerek vagy. Azt hiszem ez is az oka annak, hogy annyi elbaszott felnottet ismerek. A szuleik es a kornyezetukben elo felnottek sosem vettek oket komolyan, sosem vettek felnott szamba es nem osztottak meg veluk a felnott gondolataikat a vilagrol. Hihetetlen halas vagyok a szuleimnek azert, mert engem mar akkor is komolyan vettek es meghallgattak, amikor meg beszelni is alig tudtam. Sosem ereztettek velem egy beszelgetesben vagy vitaban, hogy nem lehet igazam mert a gyerekuk vagyok, hogy nem csinalhatom jol, mert gyerek vagyok. Ha hibaztam is mellettem alltak, mindig, minden korulmenyek kozott.

Póz

Vasárnap volt egy rövid eszmecsere a pózokról, hogy mindenkin van valamilyen póz, amibe belehelyezkedik.
Ez tény.
Viszont vannak pózok, amik szerintem már póznak is borzasztóak. Ilyen például ha valaki nagyon szélsőjobbos, vagy nagyon mély magyar, minden mögöttes tudás nélkül (volt ilyen osztálytársam, akinek nagy Magyarország térkép volt a padján, de a Himnuszt nem tudta elmondani végig), és osztja az észt és még büszke is rá, hogy osztja az észt. Azért gondolom, hogy ez ártalmas, mert amikor olyan réteg jut hatalomra, akik ezt komolyan vallják, akkor kiderül, hogy mi van a póz mögött.
Az utóbbi időben gyakran gondolok arra, hogy az ismeretségi körömbe lévő, ilyen pózokat felvett emberek közül, ki az, akinek ez tényleg póz és ki az, aki komolya gondolja, és ha komolyan gondolja, akkor hogy tud együtt dolgozni, táborozni, olyan emberekkel, akik annak a népcsoportnak a leszármazottjai, vagy tagjai, akiket ő megvet és gyűlöl és a halálukat kívánja, az az idea, aminek a pózában ő leledzik. (Nem tudom érthető-e, amit írok, kérdezni nyugodtan lehet, ha szeretnétek).
És akkor erre szoktak az olyan válaszok jönni, hogy de ő nem olyan, ő nem olyan cigány, zsidó, arab, akármi, ő más. Miért más? Mert őt ismeri? Mert vele barátok? De hát ugyanúgy zsidó, cigány, arab stb, mint az ismeretlen.
Nem mondom, hogy nekem nincsenek előítéleteim, mert vannak, mert mindenkinek vannak, de azt például nem tudom, és soha nem is fogom megérteni, hogy értelmes, okos, művelt emberek, hogy lehetnek ilyenek és hogy tudnak maguk közé fogadni ilyen embereket, akik azt vallják, akár csak pózból is, hogy írtuk ki a másik embert, csak azért mert ő más mint mi...

Nem értem... És foglalkoztat a kérdés és szeretnék róla beszélgetni másokkal, mert szerintem érdemes erről beszélgetni, főleg mostanában.

Mert néha komolyan félni kezdek tőle, hogy ha megint ott tartanánk, mint 1938-ban, akkor ki lenne az az ismerőseim közül, aki fegyvert fogna rám és ki az, aki elbújtatna vagy segítené a szökésemet, hogy életben maradhassak.

Hazafele

Ulok a buszon hazafele es azon gondolkodom, milyen borzaszto kevesre van szuksegem a boldogsaghoz. Egy nem vart csoki(bounty, mert tudja, hogy szeretem) egy oleles, egy csok, egy kezfogas, dicsero szavak, es en mar boldog vagyok. Pedig ezek olyan kicsi, apro dolgok, es megis nagyon fontosak. Nekem.

Fagyi?

Úr isten nem is tudom mikor írtam utoljára gépről blogot. De most végre ide tudtam ülni, úgyhogy írok.
Ma elmentem anyuékhoz és egyszer csak csörgött a telefon, hogy merre járok, mert hát a Balázs be szeretné nekem mutatni a menyasszonyát. Mondtam neki, hogy épp anyuéknál, és ezért visszafordultak útközbenről és eljöttek. Nagyon aranyos, kedves, helyes szimpatikus lányzó a Kathy. Folyton mosolyog és olyan nagyon nagy szeretettel néz a Balázsra, és a Balázs is őrá, hogy ilyet nagyon ritkán látok. Azt hiszem a Balázs barátnői között ilyet nem is nagyon láttam korábban. Nem éreztem feszélyezve magam velük, pedig Kathyvel nem beszélünk közös nyelvet. Fagyiztunk is, és feljöttek megnézni a lakást (ami továbbra is rém csodálatos...) meg mutattam képeket Kathynek, amin még kölykök vagyunk Balázzsal.
Jó volt.

És nagyon jólesett, hogy nekem mutatta be a menyasszonyát először a barátai közül a Balázs. Akkor is, ha ennek mondjuk csak annyi oka van, hogy tuti ráértem. De ettől még jólesett.

Ja és Kathy nagyon szereti a magyar fagyit.:)

Egyébként nagyon érdekes hétvége volt, volt benne békülés, részegség, sírás, beszélgetés, sétálás, idegeskedés, düh, nevetés, vidámság, lelkizés, szóval jó sok minden.

Holnap pedig állásinterjú.

Ezert

Tegnap uj helyen voltam szitterkedni. Most ket csaladhoz is jarok igy. Borzaszto faradt voltam Elozo este itt volt az ocsem, meg Thereon es meccset neztunk meg gepet telepitettunk es emiatt nagyon keson mentunk aludni. Masnap melo es olasz es utana a sitting, es egeszen ameddig oda nem ertem en allva is kepes lettem volna elaludni. Aztan megismertem a gyereket, beszelgettem, jatszottam veluk, meset neztunk es kozben nem ereztem azt a faradtsagot. Egeszen addig, ameddig ki nem leptem a lakasbol. Azt hiszem ez a titka a dolognak. Amikor a gyerekekkel vagyok, mindegy hogy a diakjaim vagy mas, nem vagyok faradt nem vagyok nyugos, akkor rajuk figyelek es minden mast felre tudok tenni. Akkor csak ok a fontosak. A csapatvezetesnel is igy van, amikor az adott csapattal dolgoztam mindig felre tudtam tenni a mas dolgokat.Igen meg tavaly is, pedig tavaly nagyon nehez volt. Ha munka van, akkor nem lehetek faradt, almos, nyugos, szomoru. Ez valahol tudatos is, meg nem is. De ez csak akkor igaz ram, ha emberekkel foglalkozom. Minden mas esetben barmi kepes elvonni a figyelmem.

Masodszori nekifutas

Masodszor futok neki ennek a blogbejegyzesnek. A tortenet roviden az, hogy egy ismerosom, aki mar-mar a haver kategoriaba tartozott, hosszas vitak utan, ugy dontott torol az ismerosei kozul. Hat lelke rajta, ha szerinte ez a nezetelteresek rendezesenek modja. Viszont allitolag most azt varja,hogy en nyissak fele, hogy kibekuljunk. De hat en nem vesztem ossze senkivel! Aztan a masik izgalmas dolog az uj munka, ami nem izgalmas ellenben baromi sok idom van kozben mast csinalni. Peldaul tanulni az olaszt, mert a nyelvvizsga ismetelten nem sikerult. Nem is lennek ha siman menne... Viszont azt mar most latom, hogy hosszutavon nem lenne nekem valo az irodai melo. Nagyon hamar kezdenek el unatkozni. Aztan a legizgibb dolog, ami a heten tortent, hogy veeegre megvan A GEP!! igen!! szep fekete es mindent tud, amit tudnia kell. Thereon megcsinalja ra nekem a simset meg a skyrimot es wuhuuu bepotolom az elmult par ev jateklemaradasat. Nagyon kis lelkes vagyok. Meg volt szerepjatek, amin nem tudtam ugy reszt venni, ahogy akartam, mert valami glutenost ehettem es kicsit kikeszultem tole, konkretan ataludtam a fel delelottot. Aztan mas azt hiszem most nem volt. Most jo az elet.:))