Póz

Vasárnap volt egy rövid eszmecsere a pózokról, hogy mindenkin van valamilyen póz, amibe belehelyezkedik.
Ez tény.
Viszont vannak pózok, amik szerintem már póznak is borzasztóak. Ilyen például ha valaki nagyon szélsőjobbos, vagy nagyon mély magyar, minden mögöttes tudás nélkül (volt ilyen osztálytársam, akinek nagy Magyarország térkép volt a padján, de a Himnuszt nem tudta elmondani végig), és osztja az észt és még büszke is rá, hogy osztja az észt. Azért gondolom, hogy ez ártalmas, mert amikor olyan réteg jut hatalomra, akik ezt komolyan vallják, akkor kiderül, hogy mi van a póz mögött.
Az utóbbi időben gyakran gondolok arra, hogy az ismeretségi körömbe lévő, ilyen pózokat felvett emberek közül, ki az, akinek ez tényleg póz és ki az, aki komolya gondolja, és ha komolyan gondolja, akkor hogy tud együtt dolgozni, táborozni, olyan emberekkel, akik annak a népcsoportnak a leszármazottjai, vagy tagjai, akiket ő megvet és gyűlöl és a halálukat kívánja, az az idea, aminek a pózában ő leledzik. (Nem tudom érthető-e, amit írok, kérdezni nyugodtan lehet, ha szeretnétek).
És akkor erre szoktak az olyan válaszok jönni, hogy de ő nem olyan, ő nem olyan cigány, zsidó, arab, akármi, ő más. Miért más? Mert őt ismeri? Mert vele barátok? De hát ugyanúgy zsidó, cigány, arab stb, mint az ismeretlen.
Nem mondom, hogy nekem nincsenek előítéleteim, mert vannak, mert mindenkinek vannak, de azt például nem tudom, és soha nem is fogom megérteni, hogy értelmes, okos, művelt emberek, hogy lehetnek ilyenek és hogy tudnak maguk közé fogadni ilyen embereket, akik azt vallják, akár csak pózból is, hogy írtuk ki a másik embert, csak azért mert ő más mint mi...

Nem értem... És foglalkoztat a kérdés és szeretnék róla beszélgetni másokkal, mert szerintem érdemes erről beszélgetni, főleg mostanában.

Mert néha komolyan félni kezdek tőle, hogy ha megint ott tartanánk, mint 1938-ban, akkor ki lenne az az ismerőseim közül, aki fegyvert fogna rám és ki az, aki elbújtatna vagy segítené a szökésemet, hogy életben maradhassak.