Ez a mondat az utobbi idoben viszonylag sokat mondtam es hallottam. Szerda este ota gondolkodom azon mikor is valtam en tenyleg felnotte. A pontos napot nem tudom most megmondani csak hogy mikor tortent. Este volt mar es anyunak nagyon fajt a gyomra. Szokott neki de ez mas volt. Nem mult el. Hivott hat egy taxit es bement a korhazba. Asszem apa nem volt meg otthon, igy ram maradtak a kicsik, akiket meg kellett nyugtatni hogy semmi baj nem lesz. Azt hiszem, de ebben mar nem vagyok biztos, hogy aznap otthon aludtunk de valaki biztos vigyazott rank hiszen en is epphogy 13 multam. Arra emlekszem hogy masnap rendesen elmentunk suliba, azt hiszem akkor vittem magammal a hugomat. Aztan hazamentunk es felhivtam a tudakozot hogy hogyan lehet eljutni a Margit korhazba, mire a tudakozos bacsi visszakerdezett hogy honnan en meg kozoltem hogy hat innen. Nagyon ketsegbeesett hangom lehetett mert nem nevetett ki hanem elkerte a cimem es utana segitett. Persze eltevedtem, abban baromi jo vagyok. Borult ido volt es sotetedett is. Vegul megtalaltam a korhazat es benne az anyukamat, fekudt egy rusnya feher agyon es csovek logtak a karjabol (infuzio) es odarogytam az agyra sirni. Egeszen addig nem sirtam mert nekem kellett a felnottnek lenni otthon, hogy a kicsik ne feljenek es apuban is tartani a lelket mert hat nagyon megijedt o is. Aztan persze jottek a Krisztaek lett kaja a hutoben, meg bevittek anyhoz minket, aztan jott a nagyi es a kaja-takaritas temakor mar meg is volt oldva. Azt hiszem 10 napig tartott az egesz, de ha mondanom kellene egy idopontot amikor felnotte valtam akkor az lenne, amikor anyu beszallt abba a taxiba. De valahogy sose lettem es remelem nem is leszek megkeseredett felnott, aki nem tud orulni. A kolleganoim mondtak, hogy ha lehet ne oruljek annyira az eletnek, mert bar van aki velem orul, a tobbseg brutalisan feltekeny. En nem tudok nem orulni. Orulok a napsutesnek a nyari esteknek, a finom eteleknek, annak ha valakinek jo, a sikereimnek es masok sikereinek. Nem tudok nem orulni es az utobbi egy honapban volt is ra okom. Ha valaki ezert irigy ram azt nagyon tudom sajnalni. Eletemben eloszor erzem azt, hogy nem kell harcolnom senkivel es ez valami dobbenetesen felszabadito erzes. Szabadnak erzem magam es ezt a szabadsagot a sajat erombol ertem el, es erre borzasztoan buszke vagyok. Es szeretnem ha ez a hihetetlen ragyogas amit most magamban erzek atterjedne masokra akik szomoruak, hogy egy kicsit ok is tudjanak felszabadultan nevetni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése