Napok ota szeretnek errol irni a facebookra de elobb inkabb ide irom, itt talan jobban ossze tudom szedni a gondolataimat. Hihetetlen mertekben duhit az ahogy az emberek a menekult kerdest kezelik. Hogy mind megelhetesbol jon (ja tul akar elni) hogy itt akar elni vagy ha nem akkor miert akar Angliaba, Nemetorszagba menni? (Talan amiert a magyar kivandorlok?) Es kulonben is toloncoljuk vissza a fenebe mindet oda ahonnan jottek. En meg azt gondolom, hogy nincs olyan ember a foldon, aki onszantabol szivesen hagyja el a hazajat, ahol felnott, ahol a szerettei vannak, ahol beszelik az anyanyelvet. A menekultek nagy resze gyerek es no. Biztos nagyon jo nekik a Keletiben a kemeny foldon aludni vagy akarmelyik taborban. Biztos nagyon boldogok ettol a helyzettol, hogy ahelyett, hogy otthon a hazukban nyugodtan ebedelnenek, egy vadidegen orszagban kell varniuk, hogy mi lesz. Nem azt mondom, hogy nincsen koztuk bajkevero vagy olyan akitol en is felnek. De aki szerint vissza kene oket zsuppolni oda, ahonnan jottek, mindet, annak azt kivannam hogy csak picit elje at amit ok ateltek. Menjen le a keletibe es nezze meg oket jol, nezze meg a gyerekeket, nezzen a nok szemebe, uljon le rajzolni a gyerekekkel, probaljon meg beszelni a ferfiakkal es utana gyulolkodjon es kiabalja bele az internetbe hogy mind takarodjon oda ahonnet jott. Szomoru vagyok, mert altalam ertelmesnek tartott emberek is ugy frocsognek a felelemtol, mintha pisztolyt tartanank a fejukhoz. Nem. Igazabol nem kivanom, hogy hasonlo helyzetet eljenek at, mert borzalmas lehet es sokan nem elnek tul. En hamarabb felek lemenni este egyedul a Blaha aluljaroba, mint most a keletibe. Amibe pedig valahogy egyik frocsogo sem gondol bele, hogy nem tudhatjuk mi mikor kenyszerulunk menekulni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése