Szombaton most mar tenyleg hazabattyogok.
Egy csomoan kerdezik, hogy miert? Meg hogy akkor most mi lesz? Meg miert nem egyutt?
Most, nem lesz semmi. Nem valtozik semmi, csak kevesebbet leszunk egyutt valamivel, mert nekem is, neki is szukseges a sajat ter a sajat ido, amire 30nmteren egyszeruen nincs lehetosegunk. Nekem hianyzik, hogy elmelyulten gyurmazhassak, Hettynenit nezzek vagy a ha olyanom van, akkor este kilenckor elmehessek aludni.
Neki hianyzik a metaltuvoltetos-sorozos egyedulleves.
Persze megtudnank csinalni igy is, de egyedul mas egy kicsit.
Ha a lakasnak ket szobaja lenne, nem biztos, hogy hazamennek.
Miert nem egyutt?
Mert a sracok meg ott vannak es mert nem sietunk sehova. Ha az istenek is ugy akarjak, ugyis egyutt fogjuk leelni eletunk hatralevo otszaz evet, az a par honap mar igazan nem szamit.
Es igy is sokat leszek nala vagy o nalam, csupan visszaallunk az alapallapotra, ahonnan indultunk.
Nagyon nagyon jo volt ez a ket honap, es igen hianyozni fog, hogy mellette ebredjek reggel es hozzabujjak ejjel, es megfogjuk egymas kezet alvas kozben.
Es olyan jo, hogy neki ezt nem kell magyaraznom, mert erti, es neki sem kell magyarazni, mert ertem.
1 megjegyzés:
Szép nyelv ez a magyar.
Érted, értem. Értetek, értitek? ;)
Megjegyzés küldése