Van egy kiscsaj az osztalyomban, akire nagyon raszalltak valamiert a fiuk. Piszkaljak, a hajat tepik, es allandoan beszolnak neki. En meg nem gyozok rajuk szolni, hogy hagyjak mar abba, mert ilyet nem szabad csinalni. Mar kikerdeztem oket, mi bajuk a kiscsajjal, miert bantjak, tett valami olyat? Vagy miert, mert nem ertem.
Aztan ma leultem a lanyzoval is, hogy szerinte mi lehet az ok. Tett vagy mondott-e valami olyat, amire a fiuknak ez lehet a reakcioja?
Es miutan kimondtam a kerdest, jutott eszembe, hogy ez vajon aldozathibaztatas-e vagy sem.
Mert en nem tartom annak, mert hatha csak elkerulte valami a figyelmem es a fiukat is kikerdeztem es nem jutottunk elorebb.
Szerintetek?
3 megjegyzés:
Szerintem nem az. Minden oldalról próbáltad körüljárni a kérdést, előbb megkérdezted a többieket, utána megkérdezted a leányzót. Akkor lenne áldozathibáztatás, ha rögtön a lánykához mennél és nem érdeklődnél, hanem bizonyítékot várnál a gondolatra, hogy ő tett esetleg valamit. Úgyhogy emiatt ne rágd magad.
Viszont ehhez nem mindig kell különösebb ok, elég ha szőkébb a haja, kövérebb, vékonyabb, ha van testvére, ha messzebbről jön iskolába, ezek nálunk anno 10-20 évvel ezelőtt csak úgy megtörténtek. Például elsőben nagyon csendes voltam, soha nem szóltam senkihez, a lányok kipécéztek maguknak, gondolom, ez furcsa volt, hogy nem vagyok cserfes. Később kövér kisgyerek voltam, rögtön érthető a piszkálás. Gimiben már én tettem rá egy lapáttal, de ez már nem érinti az általad vázolt helyzetet.
Úgyhogy szerintem ez nem áldozathibáztatás. Az tényleg úgy kezdődne, hogy rögtön a kiscsajhoz mész azzal, hogy mit mondott vagy mit tett.
Szerintem sem az. Más szemszögből, talán más derül ki.
Egyet értek én is az előttem szólókkal. A "miért" meg gyakran azért, "mert lehet". Mert ugrik rá, vagy mert fáj neki, és ez látszik. A gyerekek ebben különösen kegyetlenek tudnak lenni, főleg, ha úgy érzik, hogy valaki fölött hatalmuk van. Tudod, mint a felnőtteknek felettük. Ettől ők is felnőttek lesznek egy kicsit a saját szemükben.
So it goes, mondaná Vonnegut.
Megjegyzés küldése