Egy eve ilyentajt ettem meg az utolso,konnyi vacsimat mogyinal,mikozben a Jankara vigyaztunk. Rohadtul feltem. Nem a mutettol, a szurastol.
Masnap reggel Bokival bementunk a korhazba. O elment dolgozni en pedig delutan hetig vartam. Nagyon ehes voltam,amikor szoltak,hogy vegyem be a kek bogyot, aztan majd jonnek. Nagyon kedves mutosfiu jott, levetkoztem es felfekudtem a gurolos agyra. Meg mondtam az anesztes orvosnak,hogy ne lepodjon meg ha sirok,amikor megszur,ez nalam normalis.
Nagyon-nagyon faztam. Mindenki kedves es mosolygos volt es a fenti mondat utan arra emlekszem,ahogy sirok,hogy nagyon faj. Boki az agyam mellett ult es Gyuruk Urat olvasott. Amikor fel-fel ebredtem ott volt es beszelgettunk, valamit az informatikarol, de nem emlekszem. Az,hogy ott volt es fogta a kezem es simogatott, minden fajdalomcsillapitonal tobbet ert.
Masnap sokan jottek be, Apa,Mirrand meg Boki. Akkor volt honapfordulonk es hozott viragot.
Hajnalban leegett a tornacsarnok.
Es kozben hideg volt mindenhol. Es esett az eso.
Aztan az ocsem es Boki hazahoztak es korbeugraltak es nekem lelkiismeretfurdalasom volt,hogy kiszolgatott vagyok es meg pisilni sem tudok kimenni egyedul. Es szurni kell, es nem tudtam magamon uralkodni es sirtam es hisztiztem,mint egy hulyegyerek.
Hosszu egy honap kovetkezett,ahol hosiesen viselkedett a csaladom es a barataim es a Boki is.
A mutet elott azt mondtuk,ha ezt tuleljuk,akkor mar barmit.
Tuleltuk.
Es ma szaladtam a buszhoz es nem fajt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése