Van

Van egy poszt, nem tudom már kitől,vagy honnan volt,ami leírja,milyen érzés tud lenni,amikor gyereket akarsz,de nem jön össze,de mindenki ràkérdez.

Nem olyan nagyon régen egy ismerősöm kirakta,hogy babát vàr. Én meg ültem a telefonnal a kezemben és potyogtak a könnyeim. Amikor legutóbb rosszul lettem,és kiírtam,azonnal jöttek a "biztos terhes vagy!" mondatok. És nem esett jól.
Ahogy most kifejezetten zavart, hogy azért, mert rosszul lettem,rögtön mindenki erre gondolt. Igen én is, csak én tudom,hogy nem vagyok az.

Nem rajtam múlik.

De egyre rosszabbul viselem a reménykedő arcokat, a reménykedő kérdéseket.

Nem gyerekek,nem vagyok terhes, nem tudom mikor leszek az, de ígérem, szólni fogok időben,hogy örüljetek neki ti is!
Addig meg ne kérdezzetek rà, ne célozgassatok rà, mert nem esik jól. Sőt elég szarul esik.
Igen,szeretnénk gyereket,de egyelőre nem döntött őbébisége,hogy megfoganna.

De szólni fogok,ha mégis! Tényleg,komolyan!