2020 évértékelő

Ez az év nekem a lányomról szólt. A lányomról, a covidról,hiszen nagyon keményen érintett minket,bár szerencsére a családból senki sem lett beteg. Minden jó és rossz dolog ehhez a két életeseményhez köthető. Nehéz év volt. Nem csak amiatt,mert egy teljesen új élethelyzetbe és szerepbe kerültem,hanem mert mindebben a családom és a barátaim nem tudtak úgy részt venni, ahogy terveztük. 

Utoljára ilyen nagy változáson,mint idén,talán 2012-2013ban mentem keresztül, amikor mindent felrúgtam,ami addig az életem része volt. 

Mégis azt mondtam ma Bokinak,hogy nekem volt már rosszabb évem, még akkor is,ha kivesszük a képletből a gyereket. Mert pélául 2004-2005 az számomra sokkal rosszabb volt. De 2008 sem volt könnyű,akkor kezdtem a gm diétát és költöztem el otthonról. 

Idén sokszor csak sodródtam az árral,mert a velem történtek jó részére semmi befolyásom nem volt. Megpróbáltam mindig a jó oldalát nézni az adott helyzetnek. Meg persze baromi szerencsés vagyok,hiszen Boki nem vesztette el az állását, senki se beteg, mindenki jól van. 

Szóval, 2020 nehéz év volt, sok mindent tanított, de tartok tőle 2021 sem lesz könnyebb. 

Ha tudnék kommentelni

Egy ideje fogalmazgatom magamban ezt a bejegyzést valahogy. Van ugye a Bihari Viki, aki anno a Tékasztorikat is írta, és facebookon egyszer régen követni kezdtem,mert jók voltak az írásai. Aztán valami,valahol számomra elromlott, nagyon megmondóvá vált, pedig nem akart az lenni. Abból indul ki szinte minden írása, hogy mindenki sérült, hogy gondjai vannak ezzel vagy azzal a szülőjével,hogy szar párkapcsolata van, elnyomják stb. Nyilván van ilyen is, sajnos sok is, és mivel ő ilyen emberekkel foglalkozik, sokkal nagyobb számban találkozik ezzel a helyzettel. Én nem gondolom,hogy nekem húdesok traumám lenne, alapjáraton boldog vagyok a kis életemmel, pedig nekem is volt olyan párkapcsolatom,ami akár a bántalmazó kategóriába is tartozhatna. De most nem erről akartam írni igazából. 

Valamikor december elején kirakta a Viki,hogy két csíkot tesztelt. Bennem rögtön vegyes érzések lettek, az egyik,hogy jajdejó, gratulálok, a másik,hogy addig szerintem senki sem számít terhesnek,ameddig orvos meg nem erősítette,hogy odabent valóban van egy fejlődésnek indult sejtcsomó,mert a kémiai terhesség is produkálhat + tesztet. A másik pedig, hogy én magam egészen addig nem hívtam magam anyának, ameddig a lányom meg nem született. Addig csak a remény van rá,hogy az leszek, ráadásul anyává nem a szülés tesz,hanem a kölyök. Nekem sokszor még most is nehéz elhinni,hogy én is az vagyok. Aztán jött a hír,hogy nem sikerült a terhesség és nagyon sajnáltam a Vikit. Ismeretlenül is sajnálok mindenkit, aki szeretne gyereket és nem sikerül. Ahogy egyszer egy kolleganőm fogalmazott, az az igazi csoda,ha egy baba egészségesen megszületik. 

Aztán jöttek a posztok az anyasággal kapcsolatban, és egy ilyen indította el bennem,hogy kommentelnék, de nem tudok. 

Szóval Bihari Viki leírta,hogy kétféle anya van. Az egyik, aki műtermi fotóz és csili-vili és főz egész nap és hatezerszer lefotózza a karácsonyfát a gyerekkel, de közben igazából bántalmazó szülő és mennyire műanyag ez az egész. Meg a másik, aki nem fotóz, vagy legalábbis nem posztol és nem öltöznek szépen és rendeli a kaját, de boldogság van. 

És szerintem rohadtul nincs igaza. 8 hónapja tartozom az anyukák táborába és azt vettem észre,hogy mindenki fotóz, mindenki megoszt, aztán elmondja a problémáit is, van ahol van boldogság,van ahol nincsen. Van aki úgy boldog,hogy naponta sminkel és tip-top és kirakat is van és van aki macinaciban is boldogtalan. 

Jövőre például szeretnék én is fotókat(idén a covid miatt nem készült,csak otthon)és szeretnék valami finomat főzni a családomnak, és elbüszkélkedni vele, hogy milyen okos, és szép gyerekem van(mert tényleg). 

Jövőre már valóban a kislányomnak csináljuk a csodát. 

Szóval amúgy azt gondolom,hogy mielőtt valaki ennyire sarkosan írna egy témáról, mindegy,hogy az az anyaság-e vagy más, legalább egy kicsit többet tájékozódjon. 

Update: érdekes módon az adott posztot már nem találtam az oldalon,pedig biztos nem álmodtam.:) 

majd ha...

Fuh, ide tökrég írtam,mert hát a babablogba írok,meg lefoglal a bébi. 

Deszóval,ma megint feljött egy cikk alatt a "majd megtudod ha gyereked lesz!" baromság. Egy ismerősöm teljesen kiakadt miatta,szerintem jogosan.:) 

Mert ez egy baromság. Mert lehet,hogy van gyereked, de alszik éjjel. De nem alszik. De lány tehát nem tudom a fiús dolgokat. De fiú,tehát a lányo dolgokat. De nem allergás semmire. De jó evő. De tápszeres, de anyatejes, de vegyes. De allergiás. De elvan a hordozóban/babakocsiban, de nincs el. De elvan egyedül/de nincs. De egyke. De van tesója... 

De..de..de... Nekem van gyerekem és mégse mondok ilye hülyeségeket... 

Elfáradtam

Boki odakint mossa a bolti cuccokat a fürdőben. Nem szeretem, hogy mossa őket. A csokim el is olvadt... A cuccok mind büdös szappan szagúak lesznek. 

Elfáradtam a karanténba. Abba,hogy össze vagyunk zárva,hogy nem tudok elmenni a babával sétálni, hogy nem tudom intézni az ügyeket, hogy nem tudok elmenni a boltba,mert a gyerekem 2 maximum 3 órát van el nélkülem, és magammal nem tudom vinni. 

Abba,hogy Boki itthonról dolgozik, és egyre feszültebb és idegesebb tőle. Hogy ő is érzi,hogy ez így szar. Mert nem tud teljesen a munkára figyelni, de mivel ezen pörög,velünk sem tud igazán lenni,pedig szeretne. 

Abba,hogy nem találkozom a családommal,nem ölelhetem meg őket. 

Abba,hogy minden frusztráció, stressz rajtam csattan. 

Abba,hogy megfulladok a nyomorult maszk alatt,ami szerintem lófaszra sem jó. 

Abba,hogy nem tudom mikor lesz vége ennek a szarnak. 

A legnagyobb vesztesek

Ennek az egéaz covid dolognak már megint a gyerekek a legnagyobb vesztesei. Olvastam egy cikket,hogy kismamáknak csak a kötelező vizsgálatok vannak,amúgy semmi. Hogy vannak,akiknek maszkban kell szülni(biztosnem!)...

Aztán itt vagyunk mi egy háromhetessel, akinek full gyulladtak a szemei, akit nem látott doki,mióta hazajöttünk,akinek valami fáj, de nem tudjuk micsoda és próbálunk okosak lenni. És én még szerencsés vagyok,mert van orvos, meg védőnő meg az anyukám, akiktől kérdezhetek, de akiknek ez sincsen? Akik otthon vannak egy pici babával és csak a rokonság hülye tanácsai vannak? 

Vagy akinek az se? Mint az a csaj a kórhazban,aki nem tudta,hogy kell megfogni a babát,mert még sosem fogott babát. 

De a nagyobb gyerekekkel sem könnyebb. Szűrések maradnak el, vizsgálatok... Gyerekek vizsgálatai... 

Pedig ezek kurva fontosak lennének. 

Hány csípőficamos gyerek lehet,akiről nem is tudni,mert nincs,aki megnézze? Hánynak marad el a fejlesztése most?

Iszonyat dühös tudok lenni,ha erre gondolok... 

A zsidók!

Ezt facera kezdtem el írni, de még csiszolni akarok rajta, viszont dühít. 

Biztos nekem kicsi a buborékom, de kezd nagyon NAGYON unalmas lenni,hogy a kormány jelenlegi akármilyen döntéseinél a véleménycikkek odacitálják a zsidókat meg a holokausztot. 

Kormánybácsi beírná a biológiai nemet a transzok személyiébe? MEG 70 ÉVE A ZSIDÓKNAK A CSILLAG!! 

Kormánybácsi hazaküldi a krónikus betegeket,akiknek kórházi kezelésre van szüksége? MEG A HOLOKAUSZTBAN IS OTT PUSZTULT MENNYI MAGYAR ZSIDÓ!!!

Kedves zsidók!

Ezek a rendelkezések kurvára nem rólatok szólnak! Kb.le van szarva,hogy mi volt 1938-1944 között, ELMÚLT. Igen tanulni kell belőle, igen borzalmas ami akkor történt, igen sokan meghaltak.

De ezek a rendelkezések nem a zsidókról szólnak és úgy érzem, azzal,hogy állandóan mindenhol meg vannak említve, elveszik a lénygeről a hangsúlyt. Elveszik arról,hogy emberek szabadon dönthessenek arról,hogy milyen neműek, elveszik arról,hogy most sokan abba fognak belehalni,hogy kiveszik alóluk a kórházi ágyat. 

Nem tudom mi jön még, de az biztos, hogy a zsidók és a holokauszt az utolsó utáni dolog,ami eszembe jutott,amikor olvastam a fenti két rendeletet... 

fúj de intolerans vagyok..

A napokban kicsit(najó nem kicsit) kurvára elegem lett az emberek értetlenségéből. Hiába folyik mindenhonnan, hogy csak bolt+gyógyszertár+orvos ahova menni lehet, neeeem kirándulgatnak,meg játszótér meg a nénik/bácsik a piacon/boltban... 

Hát jó,akkor ne maradjatok otthon, akkor menjetek csak ki, élvezzétek a jó időt, a néni/bácsi vegyen még egy kiló cukrot. 

Aztán majd csodálkozni fognak,meg sírni-ríni hogy jajjaj elkapták/nincs orvos/nincs gyógyszer/semmisenincs és a rendőrbácsi visszazavar a lakásodba! 

Biztos baszott jó lesz. 

Közben az eüben dolgozók erejükön felül teljesítenek, a tanár kollegák megtesznek minden tőlük telhetőt,hogy a tanév valamennyire rendben érhessen véget, mindenki szopik, mert elveszti az állását/kevesebb fizut kap/nem tud segíteni,pedig szeretne... 

Rettentő gonoszan hangzik, de aki képtelen felfogni,hogy azért kell a seggünkön maradni, mert így talán hamarabb vége lesz ennek a szarnak, esetleg nem hal bele annyi ember, az megérdemli... 

Tárgyak

Nem jut eszembe pontosan az a,talán verseskötet cím, aminek az a lényege,hogy a szívemnek fontosak a tárgyak. 

Szombaton,ameddig a LEPen buliztam, Boki és két barátja előkészítette a lakást a burkoláshoz. Este,amikor hazaértem,az egyik barátja még ott volt, és beszélgettünk arról,hogy mennyire zsufi a lakásunk.

Tény, zsúfolt. Meg kevés a tároló helyiség benne. 

Azt mondta a srác,hogy mi lenne,ha kiválasztanánk 20-20 dolgot Bokival, az észszerűeken kívül, ami védett, a többit meg eldöntenék a barátok. Majd a következő mondatban közölte,hogy mert ott vannak például a hátam mögött a könyvek, hogy azt mind használjuk? Vagy ezek a gömbök(azok az üveggömbök, amiket a különböző országokból kaptam). 

És végig gondoltam a tárgyaimat, amiket szerintem amúgy egész jól szelektálok,mert ami törött vagy sérült, vagy már nem funkcionális, azt általában kukázom. De a könyveim és az emléktárgyaim tabuk. El nem tudom képzelni,hogy dobozba tegyek egy könyvet, csak mert az elmúlt egy évben nem olvastam el.. vagy a gömbjeimet, vagy a képeslapokat, a szebb képeket, amiket kölyköktől kaptam. Mindig káoszban laktam, és mindig idegen volt számomra a kirakat lakás,ahol nincsenek képek a falon, nincsenek emléltárgyak egy-egy nyaralásról vagy eseményről,nincsenek könyvek. Akárhova megyek,először mindig a könyveket nézem meg,hogy mi van a polcon, akkor is,ha csak kicsi polc az, mert a könyvespolc számomra informáciot hordoz a tulajdonosáról. 

Ha a miénket megnézzük, van rajta fantasy, sci-fi, magyar írók, klasszikusok, tankönyvek és rengeteg gyerek könyv, amik majd nyílván bemennek a gyerek szobájába. Ja meg egy csomó kölcsön könyv is. A magyar szerzők könyveit szinte mindig megveszem,ha el akarom olvasni, ezzel is támogatva őket, ami nem elérhető, azt szoktam letölteni,mert messze van a könyvtár. 

A kis csecséim meg, mind emléket hordoznak.

Ezek egy másik ember számára értéktelenek. Mert miért lenne fontos egy idegen számára a Dodie által rajzolt sok kis képeslap,ami nekem a túlélést jelentette Genovában? Vagy az apukám által küldött kézzel,pennával írt kis szülinap üdvözlőlap,hiszen én tudom,hogy apa elfelejtett már kézzel írni, de mások nem. 

Vagy a kis kabátka a szekrényben, amiben hazahoztak a kórházból(és ebben tervezem hazahozni a kislányunkat is). Vagy a baba, akit Reginának hívnak és tíz éves korban kaptam anyutól,aki tíz éves volt,amikor kapta és a lányom is tíz évesen fogja megkapni?

Rengeteg ilyen kis tárgyam van,ami ha mesélhetne,akkor az életemet mesélné el. Persze, amiről már én se tudom honnan-kitől-miért van, azt én is ki szoktam dobni. 

De soha nem venném a bátorságot,hogy bármelyik barátom cuccaihoz nyúljak. Még a családtagokéhoz se! Anyunál is max. a hűtőt fogom kipakolni és kidobni mindent,ami lejárt. 

Aztán ha majd egyszer nem leszek, az utódaim úgyis mindenen túladnak,amit nem tartanak hasznosnak,ahogy mi is túladtunk a nagyiék cuccain(kivéve,amin nem) mert nekünk nem hordozott értéket a sok kis cocalista bizbasz. 

norbibizbasz

Most már jó pár napja pörög a net azon,hogy a finteszkirály(haha) mit-hogyan nyilatkozott a kövér nőkről. 

Én sosem voltam kövér,alkati kérdés, mázli a genetikai lottón, de ettől még rohadtul mozognom kellett volna. 

Viszont attól agyfaszt kapok,hogy megy ez a 'mozogjá,olyan nincs, hogy nem tudsz mozogni!!" 

Pedig hát van.. meg mire az ember megtalálja neki mi a jó.... 

Mert ész nélkül ezt sem lehet művelni, mert az rosszabb. 

Nálam úgy volt,hogy sportosztályban kezdtem az iskolát. Azt tudták anyuék,hogy soha nem lesz belőlem sportoló,mert az első szél is elfúj, de legalább megtanulok úszni. Szóval úsztam másodikig, aztán iskolát váltottam. Ott is volt úszás,csak kevesebb. 

Közben nyáron bringáztam. És szenvedtem minden tesiórán,mert nyomorék,vékony és gyenge voltam. 

Annnyira sikerült velem megutáltatni a mozgást a tesióráknak,hogy 5 évvel ezelőttig eszembe se jutott volna magamtól. De ne szaladjunk ennyire előre. 

Szóval maradt a bringa, a gyógytorna(amit utáltam) a gyógyúszás(amit nem szerettem,mert uncsi volt). Később bejött télre a korcsolya, és évekig ez maradt a felállás. Nyáron bringa(aztán az se) télen kori. Aztán 19 évesen az első térdműtét, és onnantól kb.semmit se mozogtam a térdem miatt. A mellúszás lábtempóját soha többet nem tudom megcsinálni,mert kiugrik a térdem.. de lett újra bringám, hát tekertem. 

Próbálkoztam íjászattal, de nem jött be,mert nem találtam olyan termet,ahol jól éreztem volna magam. 

Aztán 5 éve egy rossz mozdulat miatt a térdműtét. Utána egy hónap fekvés és az az iszonyú megalázó érzés,hogy nem bírom el saját magamat. Hogy nem vagyok elég hajlékony ahhoz,hogy bekössem a cipőmet. Borzalmas volt. És persze megint gyógytorna. 

Akkor döntöttem el,hogy valamit kezdeni kell ezzel. Először egyedül próbáltam, aztán rájöttem,hogy ehhez én kevés vagyok, mert oké,hogy úszom, meg a konditeremben a gépek, de ez nem elég. Kell valaki,aki vezet. 

A mostani edzőm a harmadik,akihez járok. Nála érzem, hogy valóban ért hozzá, és egész sokat fejlődtem mellette. 

De próbálkoztam mindenféle csoportos tosszal, csak ott elcsalom,ha el lehet a gyakorlatot... Nem nekem való. 

Most kismama tornára járok, és amint lehet akarok majd menni babaúszásra és baba-mama tornára vagy valami más mama tornára, hogy a lehető leghamarabb formában érezzem magam megint. 

Idén nyáron a bringa még kimarad, de sétálni sokat fogok. 

De ez az én utam, mindenkinek más az útja, és igen,van aki nem mozoghat úgy,hogy az hatékonynak tűnjön. Nagyon irigylem azokat, akik például szeretnek futni, én utálok is és nem is szabad. Vagy ugrálni. Nekem nem bírja a térdem. 

A túrákat se(azokat is unom). 

Néha még a bringát se. 

És nem szeretem,amikor emberek egymást baszogatják a mozgás miatt. Mindenkinek a saját joga eldönteni akar-e változtatni az életén. 

Enni

Ültem a villamos megállóban, iszogattam a milli jegeskávémat és beugrott Artemisz egyik kommentje valamelyik életmód cikk alatt, az egészségtelen életmódról meg az elhízásról.

Elkezdtem gondolkodni rajta, merthogy folyton az jön szembe az ilyen cikkekben, hogy figyeld mit eszel, mozogj sokat, ha van betegséged vizsgáltasd ki! 

Ezekkel egyet is értek, egy bizonyos fokig. Ugyanis van az a pont, amikor már szerintem nem éri meg. Idhren mesélte,hogy lehet,hogy Berci laktozos, ezért most ő nem eszik laktózt, de ezzel ugrott az IR diéta, mert kb.éhalál. 

És igen, valahol itt a határ azt hiszem, hogy választani kell. Valahol még mindig kudarcnak élem meg,hogy nekem nem sikerült összehangolni az IRt meg a GMet, de amikor ma reggel megettem egy mutsu(azért írom a fajtát,mert ez baromi finom)egy banánt(amit amúgy nem szeretek) leöntve vaníliás joghurttal, és máris szebb lett a világ, akkor eszembe jut,hogy ezt,ha tartanám a diétákat, nem tehettem volna meg. Viszint azt gondolom, hogy okkal akarok én most ilyeneket enni. Főleg az almát. Felvágom szép kis kockákra, vagy gerezdekre,dió, méz, és boldogság van. Jobban vágyom rá,mint a csokira. 

A másik a mozgás. Én ugye olyan jól kitaláltam, hogy végig fogom bringázni a nyarat tavaly. De nem lehetett. Más mozgásformát meg azért annyira nem szeretek, már ami sport. Oké korcsolyázni is jó, meg úszni. Tökre eljárnék úszni, de kis gömbhal (ezt most olvastam és olyan kis mókás) alakomra egyelőre ninca ruci. Úgyhogy marad a mamatorna meg a személyi edző néni. Sétálni is nehezebb most,mert a kis mérőmókus fura helyekre rakja be magát. 

De ha nem lenne a kis mókus, akkor is óvatosan kéne ezzel a mozgás témával játszanom. 

Szóval valahol tökjó,hogy elindultak ezek a mozgalmak,hogy legyél ittifitti meg egyél egészségesen, de az szerintem nincs rendben, amikor valaki sanyargatja magát, és tulajdonképpen nincs változás, nem tudja élvezni és megkeserítí az életét. 

Emlék a múltból

Mogyi küldte ezt, hogy most találta az e-mailjai között:)

2002. április 24.-én.:))

Kommentbe kitöltöm most.:)) Bár túl sok minden nem változot:)




> Tessék visszaküldeni!!!!!!!!!!!!!!

> Cseréld ki a válaszokat a sajátjaidra. Aztán küldd el a

mailt minden

> barátodnak, beleértve azt is, akitol kaptad.

> Kb. 20 percedbe kerül a muvelet.

> A dolog lényege, hogy megtudj egy csomó apróságot a

barátaidról.




> 1. Hány ora van most?

> 19:02


> 2. Pontos neved (ahogy anyakönyveztek)?

> Kádár Anna


> 3. Beceneved?

> Panni Rabyn


> 4. Szuleid keresztneve?

> Péter Zsófia


> 5. Hany gyertya volt az utolso szulinapi tortadon?

> 15... lett volna, de nem volt tortám...


> 6. Mikor fujtad el oket?

> augusztus 15


> 7. Haziallat?

>nekem nincsen nem is kell


> 8. Testmagassag?

> Talán 170 cm, de az ember sohasem tudhatja biztosan.


> 9. Piercing?

> haggyámá


10. Tattoo?

Nem szeretnék félek a tütől


> 11. Mennyire kedveled a munkadat/sulidat (1-töl 10-ig)?

4es maximum csupa hülyével vagyok körülvéve


> 12. Szuletesi hely?

> Budapest


> 13. Jelenlegi lakohely?

III.ker Aquincum... én költöznék de nem lehet


> 14. Kedvenc uticelod?

Magyarországot megnézni


> 15. Jartal mar Afrikaban?

> nem de szeretnék menni


> 16. Tekertel mar be valakit WC-papirral?

> Nem, de nem rossz ötlet. Majd egy következő bulin>:-)


> 17. Tekertek mar be WC-papirral?

> nem-))) majd golyatáborban-))


> 18. Eleted legnagyobb orultsege?

> Amikor olyat kérdeztem meg (nem is egyszer) akit nem

kellet volna... ma már ilyet nemmerek tenni


> 19. Ert mar autobaleset?

> -)))))))))))))nicsen autonk ellopták a trabantot-)


> 20. Ropi vagy chips?

> Chips


> 21. Ketajtos vagy negyajtos verdad van?

nincsen autom nem is kell


22. Kave vagy Cappuccino?

Cappucino de ha álmos vagyok kávé


23. Salataontet?

> nem sszeretek salátát enni


> 24. Milyen szinu zoknit hordasz?

> Felemásat


> 25. Mi a szerencseszamod?

> 1,3,5,6


> 26.Kedvnc filmed?

Gyűrűk Ura Hair stb..


> 27. Kedvenc napod?

> Amikor azzal vagyok azokkal vagyok akiket szeretek.


> 28. Mi most épp a kedvenc (zene)szamod?

> Musiclakeket halgatok de amugy az enya számok.. konkrét

kedvenc nincsen


> 29. Milyen fogkremet hasznalsz?

> ami van


> 30. Melyik konyvet olvastad legutobb?

> Abigél


> 31. Kedvenc (vagott-) viragod?

> Rózsa de ne m szoktam kapni.... nincsen kitől...



> 32. Kedvenc parfumod/illatod?

> Impulse solar de sajnos már nem lehet kapni.


> 33. Kedvenc dolgod?

> A párnám s a gizmom azokkal alszom jah meg a piros kendőm


> 34. Kedvenc gyorsettermed?

> Kianik és a gyroszok


> 35. Mikor voltál utoljára kórházban?

> Még sose voltam


> 36. Kedvenc italod?

> Narancslee


> 37. Hanyadik nekifutasra sikerült a jogsid?

> nem lesz jogsim


> 38. Erosseged?

> irodalom és bilogia s ragszakodás


> 39. Gyenged?

> Kémia fizika s ha nem szeretnek


> 40. Milyennek latod magad 10 ev mulva?

> Nem tudom talán anyuka leszek és szinésznő...


> 4. Melyik kifejezeseket hasznalod tul gyakran?

> Nem mondod? haggyatok békén!


> 42. Ki ul toled legmesszebb azok kozul, akiknek elkuldod?

> Pingwin


> 43. Mikor van nalad pizsamaosztas?

> 10-11 körül de hétvégn nincsen megszabva


> 44. Ki valaszol majd leghamarabb erre az emilre?

> -))) nem tudom-)


> +kérdés:Mit csinálnál ebben a pillanatban legszivesebben?

> ALudnék mert beteg vagyok vagy azokkal lennék akiket

szeretek


> 45. Most mennyi a pontos ido?

> 19:18




> szian nép

>

> Nos, most te jossz!

>

> Csereld ki a valaszokat a sajatjaidra. Aztan küldd el a

mailt minden

> baratodnak, beleertve azt is, akitol kaptad.

> Kb. 20 percedbe kerül a muvelet.

> A dolog lenyege, hogy megtudj egy csomo aprosagot a

barataidrol.

Évösszegző

Le akartam ülni a gépemhez,hogy írok egy éves beszámolót, de a gépem momentán halott, így most nem a szokásos havi bontást, hanem ilyen ömlesztett valamit fogok írni. 

2019 nehéz év volt. Tudtam,hogy nehéz lesz, mert a páratlan évek sosem könnyűek. Az utolsó félév az osztályommal iszonyú nehéz volt. Nagyon sokat küzdöttem velük, és komolyan azt gondoltam,hogy el fognak küldeni a suliból. De szerencsére inkább ped.aszisztens lettem,amivel mindenki jól járt. 

A tanév végén lett egy ronda rosszullétem, és a szentimrében töltöttem 12 órát a sürgősségin. Ennek hatására legalább elkezdtem kivizsgáltatni magam,megint, és kijött,hogy hát a bal petefészkemen sanszosan van egy endometriozis. Egy egész napot bőgtem,hogy soha SOHA nem lesz gyerekem. Egyébként is ez az érzés volt bennem egy ideje,mert ebbe a testbe? Hagyjukmár... 

Szerettem volna végigbringázni a nyarat, de nem lehetett,mert a szívem se teljesen százas. Legközelebb talán nyár közepén-végén, de inkább csak 2021ben fogok bringára ülni. 

Voltunk Bakonybélben planetáriumban, ami tökjó volt, meg Sason falunapon,ahol hazacipeltem a Jankat a hátamon.

Szeptemberben véglegesítettek a suliban. 

Ami azért jött nagyon jól,mert augusztus ötödikén sikerült egy pozitív terhességi tesztet csinálni(meg még egyet meg még egyet) és szeptember másodikán már 8 hetes voltam, szívhanggal,mindennel. El is mondtam a főninek, hogy hát ez a szitu, de a 12.hétig nem szeretném nagydobra verni. 

Októberben még azt mondták, kisfiú,most úgy néz ki,lány, de majd megkérdezem ha megyek. 

Az ősz főleg ezzel telt, meg egy nagyon kevés mttvel. Eléggé kiestem a szórásból, de ez azt hiszem normális. 

2019ben egész sok könyvet olvastam. Vajákot, most a térség köteteket, Victoriat,Poldarkot, az összes Lucy M.Montgomery könyvet, Grecsót, elég vegyes társaság.:) 

Moziban a legmeghatározóbb talán a Downton Abbey volt. 

Volt itthon a Balázs, aminek nagyon örültem.

Májusban voltunk az öcséméknél Angliában. 

Októberben Bokival elmentünk Genovába, ami nagyon jól sikerült. Szükségünk volt már rá. 

Kettőnk kapcsolata is erősödött az elmúlt egy évben. Szoktunk vitatkozni, főleg a lakásfelújítás miatt, és sokszor türelmetlenek is vagyunk egymással, de igyekszünk mind a ketten, hogy megbeszéljük ha problema van. 

Ő nagyon aggódik a gyerek miatt, én kevésbé. Tudom,hogy alkalmasak,képesek vagyunk rá, és nekem ez elég. 

2020 életem legváltozatosabb éve lesz. Áprilisban megszületik a gyerekünk, és hogy utána mi lesz,arról fogalmam sincs.:)