2014. február 11., kedd

Hozzam kozel allo szemelyek

Allitolag hozzam kozel allo szemelyek masoktol kerdezik, hogy mi a bajom. Szerintem, akit igazan erdekel es aki igazan hozzam kozel allo az TOLEM kerdezze meg ezt. Mellesleg most epp nincs miert aggodni ertem. Majd ha megint teleposztolom a facebookot idezetekkel, kispallal, hiperkarmaval, alvinnal es tobb rendszeresen tobb bejegyzest irok napi 15-nel, na akkor majd lehet aggodni, de akkor is ENGEM kerdezzetek rola, hogy mi van. Mert aki tenyleg kozel all hozzam, az megkerdezte. Annak elmondtam mi van velem. (Semmi kulonos egyebkent, csak nagyon faradt vagyok es keveset sut a nap. A parkapcsolatom jol mukodik, a barataim szeretnek es szerencsere tobb is van beloluk, van munkam, hol laknom, a csaladommal is minden rendben, szeretem a munkamat es a munkahelyemet es a barati koromben is sok mosolyt latok). Egyebkent arra is kivancsi vagyok, hogy amikor igazan kellett volna, ezek az allitolagos hozzam kozel allok hol voltak. Hol voltak tavaly ilyenkor, amikor belebetegedtem a maganyba? Amikor nehany emberen kivul senki sem beszelt velem? Nem volt veletlen az akkori tomeges face jelenlet de persze egyszerubb volt kinevetni es tiltani, mint ramnyitni, hogy Rabyn mi a baj? Most jol vagyok. Faradtan, de jol. Es ha valakit esetleg erdekel, hogy miert olyan szuros a stilusom mostanaban, az kerdezzen ra...

2014. február 9., vasárnap

1600

Gondolkodom rajta egy ideje, hogy menjek-e farsangra vagy ne. Az egyik felem szeretne menni, a barataim miatt, a masik felem nem. 1600 forint... Ennyi a sima belepo elovetelben. Ez tobb mint egy mozijegy vagy es strandbelepo es akkor meg nem ittam, nem vettem tombolat, nem oltoztem fel. Ahogy elneztem az idei tema masoknak is gondot okoz. Amikor eloszor hallottam, hogy mi lesz azt gondoltam, elitista retegtema(en a steampunkot se szerettem).  Jol beoltozni, igenyesen, hogy ne a hetkoznapi cumo legyen az emberen, mind a ket temaban koltseges. Az ara mellett ez az , ami szamomra ellene szol, hogy menjek. Pedig tancolni, bulizni, a barataimmal lenni jo lenne. ( es nem, nem akarom, hogy barki barmit kifizessen helyettem.) Egyszeruen csak azt hiszem nekem nincs 1600 forintom egy estere, ahol talan meg jol se ereznem magam. De meg mindig vacilalok... Szombatig van idom eldonteni.

2014. február 4., kedd

Onnan tudod

Hogy igazán, hogy tényleg felnőttél, amikor a kishúgod is megkapja élete első igazi állását.

Baromi büszke vagyok rá!:)

2014. január 28., kedd

Azt hiszem megtalaltam a valaszt

Dodie kerdezte mi bajom van, mert az utobbi idoben bunkobb vagyok es szurosabb. Azt hiszem megtalaltam a valaszt. Nezzetek vegig a facebook falatokat, hanyszor szerepel rajat POZITIV bejegyzes? Hanyszor irjatok ki ha JO dolog tortenik veletek? Mert en ugy latom, sokan csak a rosszat teszik ki, ha hirt osztanak meg akkor az is rossz hir vagy a felhangja kommentjei negativak. Mindenhonnan csak az jon le hogy deszar mert tanulni kell dolgozni kell gyereket kell nevelni jajajdeszerencsetlen vagyok. Kozben pedig baromira nem vagyunk szerencsetlenek. Peldaul van mirol irni a posztokat. Van munka van hol lakni van gyerek vannak baratok van csalad. Annyi de annyi mindenunk van es annyira nem becsuljuk meg. Helyette szenvedunk. Nem mondom hogy en kivetel vagyok, en is osztok meg negativ dolgokat, de igyekszem sok pozitivat is. En pl szeretem olvasni ha valakinek jol sikerul egy vizsga vagy ha barmiben sikerelmenye van, szeretek vele orulni. Szeretem amikor a barataim mindenfele sztorikat osztanak meg a gyerekeikrol vagy a munkajukrol. Azt hiszem a multkor Adim akadt ki, hogy a radiobol is csupa rossz folyik. A masik amit eszrevettem, hogy mennyit bantjuk egymast. Valakinek mindig van egy elmarasztalo kommentje vagy szurasa. Igen azt hiszem ez a bajom...

2014. január 16., csütörtök

Voglio dormire

Aludni szeretnek. Nem a pihenteto alvas hianyzik, hanem az, hogy akkor aludhassak,amikor akarok. Az elmult hetem nem volt tul egyszeru. Lassan razodnak vissza a gyerekek es hibasnak erzem magam amiatt, hogyha kaosz van. Emellett egesz heten alig csinaltam valamit. Mint akiben lemerult az elem. Kozben sok mosolygtato dolog tortenik velem. A heten csak egy ejszaka almodtam rosszat, akkor rogton harmat is. Kaptam jo hireket, beszelgettem jokat, az olasszal is haladok, valahogy minden lassan kezd a helyere kerulni.

2014. január 6., hétfő

122

Kb. augusztus-ota dolgoztunk ezen a napon. Baromo sok agyfasszal es nehezseggel kellett szembenezni. Azt tudom, hogy ami sikerult azert sikerult jol, mert lelkiismeretes csapatom volt. Nagyon halas vagyok erte nekik. Nem tudom milyen fonok voltam, mennyire alltam meg a helyemet a helyszinen(egy ido utan nem lattam terben a faradtsagtol es allva kepes lettem volna az elalvasra) de remelem nem okoztam nekik nagy csalodast. Az elozetes munkat szerintem tolunk telhetoen tokeletesen csinaltuk. A tanulsagokat szivesen elmeselem privatban barkinek, ide most csak jot irok.:) Nagyon halas vagyok mindegyikuknek. Mirinek, aki hullabetegen is vegignyomta az egeszet. Cinnianak hogy megszervezte a kiallitasos resz ra vonatkozo reszet, Eogilnak a kepvalogatos kialliatsert, Estelwennek a tengwas lapirasert a hajfonas megszervezeseert, Felcinek a portrefesto lanyert es a helyszini munkaert, Sunak a fotozasert es hogy mindennel egyutt vegignyomta az egeszet, Krisztanak a napkozbeni munkaert es a lanyaiert. Koszonom minden sminkesnek, hajfononak, lapironak, jelmezesnek, segitonek, a munkajat. Kulon koszonom(bar nem hiszem, hogy olvasna) Hajninak a varrononek a ruhamat. Csodat muvelt! Koszonom Mikinek es Estelnek, hogy hazavittek a cuccaimat es igy Thereonhoz mehettem aludni.:) Fqnak a beosztast es hogy helyettem is rohangalt hogy mindenhol megjott-e a valtas. Nem akarok senkit kihagyni, de tudom hogy fogok es ezert elnezest. Es koszonom mogyinak es dodienak, hogy a barataim. Jo volt veletek ez a nap. Minden agyfasszal, feszultseggel mindennel egyutt. Azt hiszem tokeletes lezarasa annak a 8 evnyi szervezo munkanak, amit az mttben vegeztem. Koszonom.

2014. január 1., szerda

Uj ev

Az uj evtol nem varok sokat. Tobb mosolyt, nevetest, mint tavaly, tobb jatekot. A celom beszerezni egy uj szamitogepet es Romaba es az olasz tengerpartra menni a nyaron. Szeretnem a lehetosegkhez merten rendbehozni a lakasomat. Uj embereket megismerni. Szeretnem megtartani a munkam es vegre lerakni a tetu nyelvvizsgat is. Sok olelest adni es kapni. Szeretnek sokat babazni es talalkozni a babas baratnoimmel. Uj konyveket olvasni, torteneteket megismerni. Ujra szerepjatszani! Vegre elkezdeni ijaszkodni.  Szeretnem ha a 2014-es osszegzomben nem szerepelne ennyit a siras szo.

2013. december 31., kedd

Kikerem magamnak

Meg a feltetelezeset is annak, hogy barmilyen modon visszaelnek azzal, hogy szervezo vagyok es hogy bosszuallo tipus lennek. Ha valakin bosszut akarok allni az tudni fog rola... Kurvara szarul esett, kurvara es ez csak hozzatesz ahhoz, amit eddig ereztem... Tudjatok en keptelen vagyok hazudni. Soha nem ment jol es mindig inkabb megmondtam az igazat, ha valami nem tetszett, ha valakivel nem voltam joban, ha elkestem valahonnan. Azt gondoltam, hogy az mtt az a hely, ahol nem kell hazudni... Ugy latszik ebben is tevedtem...

2013. december 30., hétfő

Évösszegző

Mivel mindjárt itt az év utolsó napja, gondoltam összegzem az elmúlt évemet. Az elmúlt évem a harcról, az újrakezdésről, a bizalomról, az elvesztett bizalomról, a harcról, az elfojtott érzésekről, a bizonyításról szólt.
Harcoltam saját magammal, harcoltam a környezetemmel, harcoltam azért, hogy munkám legyen, (és meg is maradjon) hogy valami kicsit visszakapjak az elvesztett dolgaimból. Újra kellett kezdenem mindent, de mindent, szinte az alapoktól, felépíteni saját magamat a nulláról. Meg kellett tanulnom újra megbízni az emberekben, hinni bennük, hinni magamban is. El kellett fojtanom a szeretetemet, a dühömet, a haragomat, a bánatomat, a fájdalmamat is. Elrejteni, hogy más ne lássa.Nem tudom sikerült-e valószínűleg nem. Be kellett bizonyítanom magam és mások előtt, hogy érek valamit, hogy értékes vagyok, hogy hasznos vagyok, hogy szükség van rám. A nyaram fele azzal telt, hogy állást kerestem, hol volt, hol nem, aztán a Jóistentől ajándékba kaptam a munkahelyemet.
Még mindig hiszek abban, hogy a hullám kiegyenlíti önmagát, hogy ha valamit rosszat teszel másoknak, akkor előbb-utóbb visszakapod, hogyha jót cselekszel, azt is. Ha tavaly ilyenkor valaki azt mondja nekem, hogy a saját ágyadról, a saját lakásodból, a szobádból fogod ezt a bejegyzést írni, valószínűleg sírva arcon röhögöm, annyira kilátástalannak éreztem mindent.
Nagyon nem volt könnyű évem, akik végigcsinálták velem tudják ezt. Láttak sírni, látták hogyan állok fel tíz emelet magas zuhanás után, rázom meg magam és kezdek el megint élni és tervezni. Látták, hogyan jöttem haza Genovából, milyen tervekkel és ezekből mik valósultak meg és mik nem. Mert nekem kellettek a tervek ahhoz, hogy élni tudjak megint. Látnom kellett valami-féle utat magam előtt, egy kicsike fényt.
És mindeközben csodálatos évem is volt. Csodálatos volt, mert olyan helyeken jártam, ahova sosem hittem, hogy eljutok. Láttam a Ligur tenger környékén a legszebb helyeket, felmásztam a Ferde Toronyba, találkoztam érdekes emberekkel, megnézem Milánó nevezetességeit, a baráti kapcsolataim megerősödtek, sőt lettek újak is, a két questből, amit teljesíteni akartam kettő megvan (szintet is kéne lépni azt hiszem.:)), nem kellett többet visszafojtanom azt, hogy szeretek, mert végre mindenkit megölelhettem, aki fontos számomra, kipróbálhattam magam futárként, hogy rájöjjek, annyira azért mégse fekszik ez nekem, voltam irodista egy kis ideig, újra elhelyezkedhettem a Szakmámban, nagyon kedves kollégákat kaptam, jó fej gyerekekkel, elkezdhettem rendbe hozni a barátságomat Alyrral és Mogyival, ami nekem sokat jelent. Új sorozatokat nézek, lassan de biztosan minden adósságomtól megszabadulok.
Most jól érzem magam a bőrömben. Úgy érzem majdnem teljesen a helyemen vagyok.

Szeretném ha a jövő évi évösszegzőm vidámabb lehetne, ha több jó dolgot írhatnék bele. Szeretnék sokat nevetni, játszani, örülni, megölelni másokat, örömet okozni, szeretném ha nem kellene a nyarat megint álláskereséssel tölteni. Szeretném, ha a mesék valóra válnának.