Tropicarium

Karácsonyra kaptam a szülőktől egy Campona utalványt, amiről nem tudtam eldönteni mire akarom költeni. Venni belőle valamit nem akartam, és aztán láttam, hogy haha belépőt lehet rajta venni a Tropicariumba. Tipikusan az a hely, ahova szerettem volna már elmenni, de sajnálnám rá a 2300 forintot. Viszont az utalványból rögtön két belépő is kitelt, szóval mondtam Thereonnak, hogy a szünetben elmegyünk!
Pénteken kettő körül el is indultunk, és én egy kicsit tartottam tőle, hogy mi van, ha mégse fogadják el a kupont. De szerencsére a néni elfogadta, így bemehettünk. Utoljára odakint voltam bármiféle állatkert-szerűségben (Aquarium), és nem is tudtam mi várhat rám, úgyhogy kíváncsian vártam a dolgot.
A sok kis hüllő, pók, ízeltlábú, madár, vízi élőlény mellett, voltak majmócák. Hát én brutálisan elolvadtam a majmócáktól, annyira cukik voltak. Főleg a kismajmócák, ahogy kapaszkodtak az anyukájukba. Ha nem töltöttünk el legalább fél órát, csak a majmócákkal, akkor egy percet se. Mellette persze voltak még kis halak. A kis halak is baromi érdekesek voltak. Színesek meg érdekes formájúak meg viccesek. Aztán játszottunk olyat, hogy meg kellett találni a békát/gyíkot a terráriumban ahol lakott. Nekem még mindig fura, hogy ezek igazi élőlények és tényleg léteznek a ketrecen kívül is, valahol a világban. (Az első ilyen ledöbbenésem Genovában volt, amikor papagájok repkedtek az utcán.)

Meg persze ott voltak a cápák. Na a cápa az egy igen érdekes állat, mert csak úszkál körbe-körbe de tudod, hogyha beesne egy ember akkor hambekapná és olyan fogai vannak, amikkel nem akarsz találkozni. Ja meg voltak aligátorok, és bár mindenhova ki van írva, hogy NE DOBJ ODA PÉNZT, meg NE VAKUZZ, szerencsétlen aligátornak a páncéljába volt szorulva egy húszas, meg tele volt a medence is pénzzel, és persze minden második ember vakuzott. Meg volt esőerdő szimuláció, ami szerintem nagyon ügyesen lett megcsinálva a dörgéssel, meg az elsötétítéssel együtt.

Az egésznek a végén meg van rájasimogató, ami nagyon vicces, mert állnak az emberek és várják, hogy csóri rája odaússzon, de neki igazából nagyon nincsen kedve ehhez, de azért néha feljön és akkor mindenki sikongatva megsimogatja (én is).

Nagyon jól éreztem magam és örülök neki, hogy el tudtunk menni végre. Szükségünk is volt rá, mert nagyon régen tudtunk elmenni valahova, meg tetszett is az egész. :)

                                                          

Husvet es mas vallasi dolgok

Van egy kolleganom, aki hivo kereszteny csaladbol szarmazik. Elmondasa alapjan az egesz csalad melyen hivo, nem csak kepmutatasbol jarnak templomba. Peldaul, amikor az egyik testvere kisbabat szeretett volna, kulon imadsagra mentek a babaert, es az ima meghallgattatott. Valahol mindig csodaltam es irigyeltem is egy kicsit a tenyleg hivo vallasos embereket. Nekik a husvet elotti bojt es a husvet egeszen masrol szol, mint nekunk, a karacsony sem csak az "osszegyulikacaaladesfinomateszunkesajandekisvan" hanem ad valami pluszt. Ahogy a kolleganom meselni tud az ilyenekrol, azt olyan jo hallgatni. Szeretem ezeket a szertartasokat, pedig en nem gyakorlom es hatter hit nelkul ertelmet se latom, hogy tartsam. De valahol hianyoznak nekem, mint az hogy nalunk husvetkor mindig apa csinalta a reggelit, es mire mi felkeltunk, mar teritett asztal vart(meg a szodaviz vagy kolni), aztan jottek szepen a szomszedok meg a fiu ismerosok, es nem vartak el, hogy penzt adjunk, eleg volt a csoki vagy a festett tojas is. A vallasos ismerosoknel meg mintha ezek a dolgok nem tunnenek el a felnotte valassal. Furcsa, de a tavalyi husvetomra nem emlekszem. A mostani viszont jol telt. Voltunk Tropicariumban(kulon poszt lesz) meg eljottunk a hugomhoz, akit karacsony-ota nem lattam. Meg megyunk anyuhoz is. Holnap meg egesz nap fekszem, pihenek, filmet nezek es rakeszulok az utolso nagy hajrara, es kozben remenykedem, hogy kapok egy tanev haladekot es a nyaram nem allaskeresessel fog telni.

L'esame di lingua

Nem sikerult. Megint nem. 3% a szobeli, 12% az irasbelihez hianyzott. Mar nem tudom mit csinalhatnek. Lassan lejar a haladek is, elvesz a diplomam, amiert 4 evet tanultam es egy szakma nelkuli senki leszek. Gyulolom ezt az egeszet, gyulolom magamat is erte. Amit szeretek csinalni, azt sosem tudom jol. Most valami nagyon jonak kell velem tortennie ahhoz, hogy megint mosolygni tudjak. Ma egesz nap sirtam, kisebb-nagyobb etapokkal. Most is total konny a szemem,mert nem akarom elveszteni a munkamat. Nem azert, mert olyan hude sokat keresnek, hanem mert szeretem csinalni, felkelni, bemenni, veluk lenni, tanitani oket. Gyulolom, hogy egy rohadt papir miatt,aminek a kepzesemhez koze sincs, kell majd lemondanom errol. Mert a tanitonenik nem hasznaljak az idegen nyelvet. Mogyi, Ryana, Kincso a tanum ra, hogy en nyelv tanulasbol mekkora lama vagyok. Nem veletlenul futottam neki kilencszer a magyar nyelv 3 vizsganak, pedig az az anyanyelvem... Rettegek tole mit fog mondani az igazgato, amikor eloallok vele, hogy augusztusban van ujra lehetosegem probalkozni. Azt se tudom, mivel jarok jobban, ha egy vizsgafelkeszito 5x5os tanfolyamra megyek vagy ha kimegyek es kint probalkozom a vizsga lerakasaval is. Olyan vagyok, mint Havas Jon....

Valasztasok 2014/1

Iden szavaztam eloszor kulon a csaladomtol. Erdekes volt. Igazabol nem volt kedvem elmenni, mert minek, de aztan megis elmentem, hatha, alapon. Valami haszna csak volt az en Xeimnek is. Meglepo latni, hogy, bar apamek mas velemenyen vannak, mennyire erdektelen volt ez a valasztas. Az emberek tobbsege elore tudta mi lesz az eredmeny, azok is, akik elmentek szavazni. Annak kifejezetten orulok, hogy bizonyos partoknak meg mindig nincs akkora szavazo koruk, hogy kormanyt alakithassanak. Nem szeretnek azert kulfoldon elni, mert egy olyan part van hatalmon, aminek a tagjai szarmazas alapjan itelik meg a masikat. Rettentoen kivancsi leszek, mi lesz most. Peldaul az oktatasuggyel, az egeszseguggyel, a szocialis haloval. Folytatjak-e tovabb amit eddig (akkor legalabb egy csoppet lehet majd tervezni a jovore) vagy ujabb baromsagokat vezetnek be egyik naprol a masikra. Aztan persze az oszi onkormanyzati valasztasokra is kivancsi leszek. Erdekes lenne egy olyan orszag, ahol a kormany jobb oldali de a polgarmesterek baloldaliak.

Egy pici szakma

Sokszor megkaptam mar, hogy ne hivjam gyerekeimnek a diakjaimat, mert nem en vagyok az anyjuk. Minden nap, amikor bemegyek odarohannak hozzam es megolelnek (mint anyut amikor odaer ertuk delutan). Minden nap kapok rajzokat, kapok olelest,  puszit, hivnak jatszani, mutatjak nekem mit csinaltak, meselnek mindenfelet. Ha banat eri oket hozzam szaladnak, ha elesnek en latom el a sebeiket, ha felnek vagy megijednek,en nyugtatom meg oket, ha jol csinalnak valamit tolem varjak a dicseretet,  ha rosszalmodnak tolem kapnak buntetest, ha ehesek es otthonrol nem hoztak enni en szerzek nekik etelt, tolem hallanak meset, tanulnak eneket, az en olembe akarnak beulni, es engem nem engednek haza, miutan lejart a munkaidom. A munkaidom kezdetetol, ameddig haza nem viszik oket, vagy en haza nem megyek, egy kicsit azt hiszem megis en vagyok az anyukajuk. Felelosseggel tartozom ertuk, akkor is ha van amelyiket nem szeretem. Buszke vagyok rajun ha ugyesek, ha elernek valamit, jo erzes amikor latom, hogy felfogtak amit mondok.  Nem, tenyleg nem a gyerekeim, nem en szultem oket, nem vagyok az anyjuk, megis a gyerekeimnek tekintem oket, akiket tanitok, megvedek, nevelek, akik az en kisrokaim.

Saving Mr. Banks

Biztosan nem voltam meg iskolas, mert nem tudtam olvasni, amikor eloszor lattam a Mary Poppinst. Anyu fel is olvasta nekunk, emlekszem ra, hogy az emeletes agy a szoba bal oldalan volt es anyu az ablakban ult es onnan olvasott en meg probaltam fentrol a kepeket nezni(amibol nem volt sok). Sokszor lattam ezt a filmet es  azota szeretnek egy uveggombot azzal a szekesegyhazzal, ami abban van. Ezert amikor meglattam eloszor a Saving Mr. Banks traileret, tudtam, hogy latni akarom, latnom kell. Nem csak a foszereplok miatt, hanem mert a tortenet is erdekelt. Kb. harom hete ult a gepemen a film, mert nem volt lelkiismeretem megnezni a nywlvvizsga elott. Tegnap megneztem es tetszett. Tetszett mert olyan utalasok is vannak benne amit csak az ert aki olvasta a konyveket, mert baromi erdekes volt nezni mi, mibol lehetett(tudom a film nagyreszt fikcio es a konyvekbol taplalkozik, pont ezert erdekes). Erdekesek voltak a szineszi alakitasok, es Travers Goff jelleme, akit igazabol mar sajnalni is lehet. Megnezesre ajanlom a fimet de csak azoknak akiknek nem idegen Mary Poppins. Mert ha az akkor nem fog tetszeni, es sokkal kevesbe ertheto. Ja es a vegefele siros is es Disney monologjat, amit az irononek mond, majd kimasolom, mert bar kozhelyes de nagyon jo.

Képekről, tőrökről

Miután vasárnapra úgy-ahogy kialudtam magam, átmentem anyuékhoz és beszélgettünk egy csomót. Ám még reggel sikerült borúsabbá tenni a napot a facebooknak, vagyis annak, hogy vannak emberek akik nem tartják tiszteletben más kérését, hogy szándékosan vagy sem azt nem tudom. Nem tudom melyik a rosszabb, ha szándékos vagy ha nem. De fájt nekem is. Biztos csak én változtam úgy, hogy az utóbbi időben próbálom végiggondolni, hogy amit teszek annak mi lesz a következménye, (tudom, hogy régen nem feltétlenül figyeltem erre) de arra speciel nagyon is emlékszem, hogy amikor Narb megkért, hogy a táborral kapcsolatban lévő posztokat úgy tegyük ki, hogy ő ne lássa, akkor úgy tettem, hogy ne lássa.
Nemtom... Dühös vagyok egy kicsit és csalódott. Nem szeretem ha tőröket forgatnak emberek szívében.

Szóval azért napközben tökjól éreztem magam, itthon meg sokat beszélgettünk és az jó volt.
Olvasom megint az Utolsó Tündét és ezen a részen konkrétan felröhögtem.

"Elmennek megkeresni Monsert és Sajrát, a két embert, akik magukhoz vették, megmentették, védelmezték és vigasztalták őt. És ruhát is kell keresni… Nem, jobb megfordítani a sorrendet: először a ruha, aztán az emberek. Nem bukkanhat fel az emberek közt ruhátlanul, mint egy pucér lepke. Lehet, hogy nem is „lepkét” szokás mondani, akkor mint egy csupasz hernyó…

            – Mint egy féreg – ajánlotta a sárkány.

            Mint egy féreg. Hát persze. Szerez ruhát, ha lesz ruhája, megkeresi az asszonyt és a vadászt, és azután az ő segítségükkel talál magának egy hitvest, természetesen ember-lányt, aki boldog lesz, hogy vele élheti le az életét, aranybabon osztozva egy sárkánnyal egy széljárta barlangban egy hegy tetején, ahova egyébként csak szárnyas lények tudnak feljutni. Hát persze hogy nincs semmi kétsége afelől, hogy bármelyik lány repesne az örömtől az ilyen kilátások hallatán, miért kellene kételkednie ebben?

            Úgy gondolta, hogy ruhát Arstrid faluban szerez, amelyik ott van rögtön a hegyek után: ha a folyó kanyarulatait követik, odaérnek. Ott kedves emberek voltak, és nem gyűlölték a tündéket. Nem lehetetlen, hogy a vadász és az asszony ott telepedett le: nagyon jó hely volt. Csak az a gond, hogyan szerezzen ruhát. Kellene adnia valamit érte cserébe, de nincs semmije, és az is nehézséget okoz, hogyan alkudozzon csupaszon, mint egy hernyó.

            – Mint egy féreg – javította ki ismét a sárkány. "
Egyébként ez egy jó könyv, ajánlom elolvasásra (ha szeretnétek elküldöm bárkinek!)

Aztán ma volt szóbeli, ami szerintem most jól sikerült. Igyekeztem mindent kihozni magamból és a szombati iszonyatszar kedvem is elmúlt már. Most élvezem, hogy nem kell tanulnom és azt nézek, amit akarok (momentán Gilmore Girlst, aztán meg Saving Mr.Bankset, csak megvárom, hogy a gyümölcssaláta összeérjen.)

Az is eszembe jutott most így hirtelen, hogy meddig lehet vagy milyen szinten elvárni a másik embertől a hálát? Mert vannak olyan emberek az életemben, akiknek hálás vagyok sok mindenért, de így vagy úgy már nem tartom velük a kapcsolatot. Volt olyan is, akivel összevesztem valamin, sőt olyan is volt, hogy egy barátommal úgy összevesztem, hogy csak mostanában kezd igazán, tényleg helyreállni a barátságunk, de olyan, mint régen sosem lesz. Van-e joga egy barátnak arra, hogy belerúgjon a másikba, ahol csak tud, azért mert mellőzve érzi magát? Nem célravezetőbb ráírni a másikra, vagy felhívni, hogy "rég láttalak igyunk meg valamit!"? Vagy ha erre azt mondja, hogy ne, akkor hagyni békén, majd keres ha úgy gondolja? Akkor is ha korábban napi szinten beszéltünk? Jobb rugdosni és fájdalmat okozni? Nem gyerekes dolog ez? Aztán meg nyekeregni, hogy jajaj de gonosz vagy hátat fordítottál nekem...
Ma nyelvvizsga után azon gondolkodtam, hogy kik azok, akikkel hirtelen össze tudnék futni ma, ha szeretnék, kiket fogok felhívni, hogy túl vagyok rajta és kik azok, akik csak a facebookról értesülnek majd. És van olyan, akit, tavaly ilyenkor felhívtam, ma pedig nem és olyan is, akit akkor nem hívtam fel most pedig igen. Pedig alig 11 hónap telt el azóta....

Ez megint egy baromira összeszedett blogbejegyzés lett.

Olyan nehez ezt elmagyarazni

Tegnap este konkretan lelkiismeretfurdalasom lett, mert ugy erzem cserbenhagytam egy baratomat. Nyelvvizsga utan felmentem Budakeszire lovoldozni, meg a cosplayesekkel lenni, mert ugy ereztem most erre van szuksegem. De kozben meg TK is volt es celoztam arra, hogy talan megyek de nem mentem. Kozben pedig nagyon jol ereztem magam tegnap, pedig annyira szar volt a kedvem, hogy majdnem sehova se mentem inkabb. Aztan ez elmult. Estere viszont annyira bedurrant a bal vadlim, hogy csak bicegve tudtam jarni. Szoval visszaterve a cimhez, tegnap szerettem volna egyszerre legalabb harom helyen is lenni. De azert allitolag jol sikerult a dolog es igazabol azert lett lelkiismeretfurdalasom mert a nyelvvizsga utan eszembe se jutott eloszor, hogy tkra menjek. Nemtom megmagyarazni ezt de fura. Nem ia tudom van-e ennek a posztnak tulajdonkeppen ertelme. Ahogy azt se tudom megmagyarazni miert irritalt az, hogy a medvehagymazasrol posztolodtak kepek vagy miert sikitottam fel tegnap, amikor Thereon elkezdte enekelni az I see fire-t a tuznel, hogy azonnal hagyja abba. Pedig szeretem hallgatni azt a szamot, es utana nem tudtam erthetoen elmondani a tobbieknek se, hogy miert. Valahogy a Lep-ota csak az erdeti verziot (vagy amit Olosta berakott multkor ees en tovabb osztottam) birom meghallgatni. Erdekes mert a Mistey Mountainst viszont szeretem masoktol is. Mikivel a multkor tabu filmekrol beszelgettunk a konyhaban, filmek, amik kotodnek valakihez ezert nem nezed meg ujra. Nek azt hiszem inkabb zeneszamok vannak ilyenek. Azt hiszem kicsit kikeszitett ez a nyelvvizsga dolog es azert vagyok most ilyen. De holnap szobeli utan elmegyek tekerni. Mert kell. Esetleg majd kiirom, hatha lesz valakinek kedve velem jonni.

Duhos vagyok

Es szar a kedvem. Ugy erzem megint nem sikerult es nem akarok vele ujra probalkozni. Ugyse vagyok igazan alkalmas a szakmamra se ugyhogy halal foloslegesen torom magam. Csak par napig annyira jo lenne ha csak lognek a levegoben es semmi dolgom se lenne.... Semmi...

Megis irok rola

Van ez az eszmefuttatas Mau blogbejegyzesevel kapcsolatban. Sokkakal beszeltem mar rola, es itt is kifejtettem mar parszor, hogy nekem konkretan mik fajnak az mttvel kapcsolatban. Azt hiszem a fo elhagyatottsag erzes es csalodas azokban van akik nem a sajat akaratukbol leptek ki, hanem egy dontes, egy elethelyzet miatt forditott nekik hatat a tarsasag. Amikor tortent veluk valami es azt gondoltak, hogy az mttsek a barataik es kiderult, hogy megsem. Fuggetlenul attol, hogy ez a valami jo vagy rossz dolog. Mert az pl. kifejezetten tud fajni, amikor a te oromoddel nem orulnek egyutt a tobbiek, vagy az ha megigerik, hogy melletted allnak es megsem. Az se mindegy persze, hogy miota vagy/voltal mtts es mennyit dolgoztal erte, mit aldoztal fel erte es mit kaptal cserebe. Es ha ez nincs egyensulyban, az bizony csalodast okoz. Talan nem veletlen, hogy olyan regi mttsek irjak le sorra, hogy csalodtak, akik regen baromi aktivak voltak es most, amikor valamilyen okbol kifolyolag mar n tudjak fujni a fotelt, mar nem szamitanak, nem erdekesek. Amiota veget ert a lepszervezes en pl.: nem kapok csak spameket, de ez regen is igy volt. Veget ert egy tabor amiben szervezo voltam es utana nem volt semmi. A Szigligeti tabor utan (es az nem most volt) ereztem eloszor azt, mint Luna a Hp-ban, hogy azert volt jo szervezni, mert legalabb azt ereztem, hogy vannak barataim. Pedig utana se kerestek sokan, hivtak el ide-oda es ha en kerestem oket se ertek ra. Csak akkor utana voltak mas dolgaim is es jegeltem a problemat. Aztan amikor a sokadik taborszervezesnel nem azert kellene regieket meggyozni, hogy jojjenek mert hianyzonak, mint ember a kozossegbol, hanem hogy meglegyen a letszam es ne legyen veszteseges a tabor, az mar csunya. Maunal is irtam, hogy azt hiszem masok az elvarasaink, mi regiek, akik valamilyen modon kiestunk, azt az mttt sirjuk vissza, ahol meg lehetett oszintenek lenni, ahol meg nem volt elvaras az egymas kepebe mosolygas, (vagy csak nem volt ennyire nyilvanvalo?) ami kicsit masodik otthonkent tudott funkcionalni. Mert a mostani az nem tud. Ahol nem lehetek oszinte, mert szajhuzast kapok erte, ahol elvaras hogy azzal is joban legyek, akit utalok, ott nem tudok otthon lenni. Ahol a sokeves munkamert cserebe olyanokat kapok mint a mostani leppel kapcsolatban. Nem ott nem jo. Es nem csak nekem nem jo ahogy elnezem. De ha ebbol a maus dologbol vegre kicsit felebrednek azok akik tudnak tenni azert hogy ez valtozzon, es nem ugy hogy gorcsosen probalnak uj embereket bevonzani, akkor annak orulni fogok. Jo volna ha az mtt megint kepes lenne az a tarsasag lenni, ahova jo menni, amiert szivesen dolgozom, ahol boldognak erzem magam.