Sei

Többet mond minden szónál.

Adventi vasar

Szeretek adventi vasarba menni. Az emberek,jo esetben mosolyognak, lehet nezelodni, vannak illatok es van egy olyan hangulata az egesznek,ami jo. Peldaul van zenelodoboz. Szeretem a zenelo dobozokat. A nagymamamnak volt egy (most a hugomnal van) es mindig megtekerte a kis kulccsal, ha kertuk es akkor tancolt a balerina.
Aztan a vasarban van forraltbor,de iden nem talaltunk bogreset.:(
Nagyon jo volt tegnap. Nezelodni Bokival es forraltbort inni a Duna partjan es megnezni a karacsonyfakat, amik peldaul szalamival es sajttal voltak diszitve es atsetalni a Bazilikahoz es olyan forraltbort inni amitol nevetos-szedulos lettem, es a fenyjatek a Bazilikan es ugy az egesz.

Ha valaki aprilisban azt mondja nekem,hogy ennyire boldog leszek,biztosan nem hiszem el neki.

Nem  hanyszor fogom meg megkoszonni a Bathori Gergonek es a Joistennek ezt.

Kapcsolati eletkorok

Anno ankalimon beszelt arrol, hogy a kozossegnek van egyfajat eletkora, gyerek,kamasz,felnott. Ezek ilyen pszichologiai eletkorok,nincs koze hozza a csoport tagjai eletkoranak.  Sokkal tobbre sajnos nem emlekszem belole,de amikor errol szo volt, az mtt epp a gyerek es a kamasz kozott volt atmenetben.

Az utobbi idoben baromi sokat gondolkodom azon, hogy ilyesemi az emberi kapcsolatok szintjen is lehetseges. Marmint minden emberrel mas szintu,sot van amikor ez ossze-vissza valtozik. 

A masik dolog,ami eszembe jutott az a vitakultura. Az elmult ket napban vitatkoztam nehany ismerosommel es azt hiszem sikerult kicsit osszezavarni oket,amikor valami mellett erveltem,amivel nem ertettem egyet. Pedig szvsz a jo vitapartner pont attol jo, hogy latja a te allaspontodban is az igazat. Ez olyan, mint amikor ugy zarunk le egy vitat, hogy "igazad van, de ettol meg nem ertek veled egyet!"

Sajnalom valahol, hogy tamadasnak es kotozkodesnek vettek, ahogy erveltem, es azt is hogy utana volt benne egy csoppnyi szemelyeskedes, amit nem is en csinaltam. Bar ez a szemelyeskedot minositi.

Aztan gondolkodtam meg a munkamon, a jovon, a barataimon es egy csomot agyalok a karacsonyon is.

Karácsony első felvonás

Jég dupla whiskeyvel

Jég az van, wishkey nincs (nem is szeretem).

Többször is elkezdtem már írni ezt a bejegyzést, de valahogy mindig elszállt. Remélem, most megmarad.

Arról akartam írni, hogy mit tanultam meg az elmúlt másfél hónapban.
Mert például megtanultam, hogy:

- Milyen a totális kiszolgáltatottság.
- Milyen csoda, hogy az ember JÁR.
- Mennyire nem vagyunk tudatában a testünknek, ameddig meg nem hibásodik egy rész.
- Milyen erő van a kezeimben.
- Rögzítővel járni.
- Segítséget kérni.
- Elviselni ha megszúrnak, minden este...
- Még inkább örülni az apró dolgoknak, mint egy mosoly, egy ölelés, vagy, hogy megiszunk egy kávét valahol.
- Örülni annak, hogy tudok járni!
- Büszkének lenni a kicsi eredményekre (fel tudom emelni a lábam, elérem a lábfejem, fel tudom húzni a zoknim, le tudok zuhanyozni egyedül, meg tudom mosni a hajam egyedül stb...)
- Helyet kérni a BKVn.
- Lassabban élni. Mivel nem tudok rohanni, ezért lassabban járok, nem tudok futni a busz után, tehát időben megpróbálok elindulni hozzá.
- Értékelni, hogy mennyien szeretnek.
- Elfogadni, hogy olykor-olykor lehetek én is gyenge.
- Hogy szabad sírni.


Most ott tartunk, hogy már tudok  lépcsőzni, bár sokszor baromira fáj még. Most is jegelem a lábam, tegnap majdnem sírtam a fájdalomtól, amikor kinyújtottam a lábam a tanáriban, aztán este kértem egy algoflexet Bokitól. A diákjaim rettentő cukik, ahogy nem engednek nekem dolgokat. Például felmászni a létrára, mert jaj ne le essek és ahogy segítenek nekem a lépcsőn lefelé.

Nem könnyű ez az egész, de igyekszem nevetni rajta, amennyit csak lehet, mert ha csak belesüppednék abba, hogy FÁJ, hogy nem úgy megy, ahogy megszoktam, akkor sem lenne jobb, sőt. Inkább viccelek vele, meg nevetek rajta, hogy mennyire iszonyatosan bénán megyek az utcán vagy, hogy felmászom a hévre (konkrétan mászom), vagy gyógytornán, amikor valami nem megy és bénázom. Rettentően elfáradok minden nap végére, de tudom, hogy jobb lesz, hogy azért csináltam ezt az egészet, hogy én is mehessek kirándulni, hogy elmehessek túrázni Bokival, ha ő megy, (mert a sátorban alvás már nem akadály), hogy a táborban ne essek ki azért, mert nem tudok járni, annyira fáj, hogy métázhassak, hogy játszhassak a gyerekekkel, hogy ha megyünk megint Olaszországba, akkor végig tudjam én is sétálni az utat (szeretnék egy Pisa-Genova-Firenze kirándulást csinálni, esetleg útba ejteni Lucca-t is).  Pisa olyan város, hogy szeretném még egyszer megnézni, és mivel onnan csak 1,5 óra Genova vonattal, ezért oda szeretnék visszamenni és megmutatni, hogy miért szeretem annyira. Szeretnék kiülni a kikötőbe este, megmutatni a kertet, ahova jártam, ha egyedül akartam lenni, a "játszótereket" ahova jártunk, ha olyan az idő, akkor bemenni a tengerbe Nervinél és megmutatnia házat, ahol laktam (nem, nem mennék el meglátogatni a családot, mert nem olyan viszonyban váltunk el). Firenze pedig rajta van a listán, ahova EL KELL MENNI. Lucca pedig az egyik legrégebbi középkori város, láttam róla képeket és szeretném élőben is megnézni. Ha ez sikerülne, akkor már csak Velence maradna, a LÁTNOM KELL városok közül


Utána igazából bárhova elmennék Olaszországon belül, de tulajdonképpen bárhova a világon, ahol lehet kapni GM kaját. Szeretném megnézni Írországot, Londont, Oxfordot, szóval vannak terveim, hogy hova mennék még el, persze az angol nyelvű helyekre nem egyedül, hanem valakivel, aki beszél angolul. Az olasz területeken meg beszélnék én.:) Januártól, ha belefér megpróbálok eljutni ilyen olasz nyelvű ingyenes beszélgetős vagy egyéb gyakorlós órákra, mert el fogom felejteni a nyelvet és akkor búúús panda leszek.

Ilyen most

Ott fáj, ahol a varratok vannak. Picit duzzadt is.

Elso het

Ma egy hete jarok dolgozni. Eddig beken hagynak, a gyerekek meg cukik. De fogy az energiam nagyon. 2-2,5 orakat megyek dolgozni az 1-1,5 helyett mert annyira lassu vagyok es a kozlekedes is szar. Iszonyatosan elfaradok tole. Raadasul a mutet ota egy-ket ejszaka volt, amire azt tudom mondani, hogy vegig aludtam es kipihentem magam. Ez ameddig otthon voltam nem volt baj, de most az. Kezdem ugy erezni, hogy az erom vegehez kozeledem es elobb-utobb elbogom magam es kiborulok, pedig nem szeretnek. Es faj. Minden este ugy erek haza, hogy isstenem csak tehessem le pihenni a labam. Pedig a mininalisat igyekszen terhelni. De faj. Huzodik a varrat(ami amugy tokszep) es neha erzem a csavart vagy a csontom faj vagy a terdhajlatom, csak hogy ne unatkozzak. Es kozben mennek es csinalnam es szar hogy nincs erom. Es szarul erzem magam h peldaul nem vallaltam ugyeletet hetfore pedig mondtak h eszukbe se jutottam. Annyira szeretnem bizonyitani, hogy idevalo vagyok es hogy szeretek itt es h a munkahelyem a fontossagi sorrend negyedik helyen van (en a csaladom a Boki a munkhely a barataim az mtt stb) es tenyleg jo itt nekem. Azzal egyutt jo h vannak hulyek. Tegnap minden gyereket meg tudtam dicserni es ez olyan jo volt. Es keszulok nekik es gondolok rajuk es nagyon zavar hogy en csak ulok es nem tudok odaszaladni ha szukseg van ram.

Küldetések sorozata

Szerdán a doki behajlította a lábamat és baromi jól szórakozhatott rajtam, amikor  közölte, hogy nem kell már éjszakára a merevítő és fürdésnél is levehetem, én meg felüvöltöttem, hogy IGEN IGEN IGEN!!! KÖSZÖNÖM!!!
Mogyival töltöttem a napomat, kávéztunk Dodieval és Galccal aztán a Cserpesben kipróbáltuk a GM szendvicset (finom) majd felugrottunk Idhrenhez és elmentünk a Jankáért. Estére azért már fájta lábam, de másnap vártak a gyerekeim.
Bementem a suliba (kettő, azaz kettő órán keresztül mentem dolgozni...) és miután elmeséltem pár kollégának, hogy mi a helyzet és hogy épp időben volt a műtét, hogy ne szakadjon szalag, mert akkor nem egy, hanem minimum három hónapot nem jövök, kimentem a tanáriból a termünk felé, és mintha egy filmjelenetet láttam volna. Az egyik diákom állt az ajtóban és látta, hogy jövök és bekiabált a többinek, hogy ITT VAN!!!!! A többi meg kirontott a teremből és rommá ölelgettek. Délután meg beszélgettünk, hogy kivel mi történt az elmúlt egy hónapban. Baromi cukik voltak. Ha eddig nem imádtam volna őket, hát most aztán végképp beléjük szerettem. Mindbe.

Este itthon jegelni kellett a térdemet, mert fájt és forró volt.

Pénteken már csak másfél óra volt bejutni, és izomláz van a vádlimban és nem aludtam jól, mert minden fordulásra felébredtem. Halál.
Este jött Boki, beszélgettünk, néztünk South Parkot, aludtunk, és én még mindig felébredtem a fordulásra.. És jég is kellett.

Ma semmittevős nap volt, egészen ötig, amikor is elindultunk a CP-s talira, hogy elhozzam a kulcstartóimat. Nagyon furcsa érzés volt az egész. Kicsit féltem is tőle (oké, nem is kicsit, hanem nagyon, mert március 15.-e óta nem találkoztam Thereonnal egy pillanatra sem, és nem tudtam, hogy ha találkozunk pofonvágom-e vagy csak levegőnek nézem vagy mi lesz). De nagyon viccesen jött ki az egész. Mi értünk oda előbb, aztán Gergő és csak utána Thereon meg Ákos. Köszöntek, és se közben, se utána nem nézett a szemembe, csak lopva pillantgatott oda hozzánk, és ezen én baromi jól szórakoztam. Már nem volt hatalma felettem, semennyi, már nem éreztem kellemetlenül magam attól, hogy ott van, hogy esetleg beszélnem kell hozzá, nem volt bennem a pofon érzés sem, egyszerűen semleges volt. Mint egy ember, akit nem ismerek. Furcsa, de nagyon jó érzés volt.

Itthon már semmit se csináltam szinte, csak játszottam meg ettem...

Ja és még délután megtettem pár lépést rögzítő nélkül a szobában, és ettől is baromi boldog voltam, meg attól is, hogy teljesen egyedül sikerült zuhanyozni.

A kis lelkem most boldog és egész. 5 hónap:)

Utolso egyenes nap

Vajon miert mindig akkor jut eszembe irni, amikor mar kilottem a gepet vagy a bkvn ulok? Utolso egyeneslabu nap van/volt es en mar nagyon nagyon varom hogy levehessem ezt a rogzitot. Elfogyott alola a labam es ket napig a gyogytornat se csinaltam rendesen, mert fajt es ami faj azt nem csinalom. Ma amikor kibontottam eszrevettem egy puklit a sipcsontomon. Megnyomhatta a rogzito es talan ezert is fajt. Nagyon remelem hogy holnaputan mar dolgozom. Majdnem teljesen atalltam az ejszakai eletmodra, pedig kuzdottem ellene rendesen. Viszont majdnem elerem a labfejem nyujtott labbal es a nyelvvizsgara kapott joghurtkeszitovel eletem eddigi legjobb joghurtjat sikerult megcsinalni.

DéEm

Tegnap is bementem egyedül a központig. Postán feladtam a számlákat, aztán bementem a DMbe hogy megnézzem,van-e az a szemhéjpúder, amit keresek (szerintem nem is létezik...Nagyon sötétsmragadtzöld és egy kicsit csillog. Lilából és kékből van ilyenem). Közben mellettem kamaszsrácok nézegették a parfümöket, majd odajött az egyik, hogy tudnék-e segíteni nekik parfümöt választani egy 15 éves lány számára. Megkérdeztem, hogy mit kell tudni a lányról, meg mennyi pénzük van rá.
Mire a srácok:
- Hát,.. Kedves, meg szép, meg szépen öltözködik, meg csinos is.

Persze ezt tökvörösen adták elő, nagyon cukik voltak. Sajnos nem tudtam nekik segíteni, csak annyit, hogy ne egymásra, hanem a papírcsíkokra fújják a parfümöt és akkor érzik is az illatát. Remélem a csaj örülni fog az ajándéknak.

Hazafele már nagyon elfáradtam, fájt a lábam a sok menéstől. Most már eléggé úgy érzem, hogy akadályoz a rögzítő. Az alvásban, a járásban, a mindenben, miközben nélküle még felemelni sem tudom a lábamat, mert még nem volt hajlítva.
Mondjuk a legjobban a fürdésben akadályoz, ezért a következő módszerrel zuhanyzom:

Betekerjük a celofánnal. 

Most le is ragasztottuk, hogy ne folyjon be a víz. 

De befolyt... 

Úgyhogy a rögzítő most szárad én meg élvezem, hogy szabadon van a lábam, akkor is, ha nem merem mozdítani.

Egyébként az élet szép, boldog vagyok és süt a nap és igyekszem minél többet megőrizni a jókedvemből, akkor is, amikor fáj, mert annyit rázza a busz, akkor is, amikor éjjel arra ébredek, hogy úgy fordultam, hogy alapjáraton ilyenkor hajlítanám, de most nem lehet és fáj, akkor is, amikor éjszaka, miután lekapcsoltam a gépet és már nem olvasok, nem tudok elaludni, mert már tervezgetem mi lesz akkor, amikor újra lesz lábam.:)